Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Cziráky József: A kékkúti szénsavas ásványvíz

1 A kékkúti szénsavas ásványvíz DR. CZIRÁKY JÖZSEF \ A Balaton-környéki szénsavas ásványvizek a pliocén-kori bazalt vulkánok működésének utolsó nyomai. A hasadékok mentén feltörő szénsavgáz egy részét a talajvíz elnyeli és az így keletkezett savanyúvíz néha forrásként jut a felszínre, de gyakrabban aknakúttal vagy csőkúttal tárják fel. A kékkúti Theodóra-forrás és palackozó üzeme a Veszprém megyei köveskállai medencében, Kővágóőrs és Kékkút közötti út déli oldalán található. A kékkúti ásványvízről már az 1878-ban megjelent, a magyarországi ásványvizekről francia nyelven írt könyvecske [1] is megemlékezik és az alkalikus ásványvizek csoportjába sorolja tévesen, vegyelemzését t nem közli. Id. Lóczy Lajos [2] a Balaton környéke ge'ológiájának tanulmányozásával kapcsolatban a szénsavas források között megemlékezik a kékkúti savanyúvízről: „törmelékkel elfödött területen bugyog fel közel a vörös homokkő északi határához". Itt az ún. Régi-forrásról történik említés, melyet 1 m átmérőjű betongyűrűvel foglaltak. A kékkúti savanyúvíz hidrogeológiai viszonyait behatóan Pálfy Móric [3] 1921-ben vizsgálta és kutatásai eredményéről a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1924. évi január 23án tartott ütésén számolt be. A terület földtani felépítését Böckh János felvételei nyomán készült és általa kiegészített térképvázlaton mutatta be. A köveskállai medence alapkőzete a mintegy 200 millió éves, alsótriász-ikori (szeizi) vörös pala és (kampili) mészkő. A kékkúti savanyúvíz-forrástól nyugatra láthatók a Harasztos-hegy 188—213 m magas, hozzávetőleg 5 millió éves, pliocén-kori bazalt csúcsai. A Pálfy-féle földtani szelvényen látható, hogy a Balaton és Kisfalud között a hegységet alkotó képződmények egy lapos, később összetöredezett szinklinálist formálnak. A fő vetődések iránya megegyezik a hegység vonulatának fő irányával, azaz ÉK—DNy-i, de nagy számban fordulnak elő haránttörések is. A Teodóra-forrás helyén a kampili mészkőre sárga lösz-szerű agyag', kavics és szürke iszap rakódott le (1. ábra). A forrás mellett egy Kékkúti savanyu viz forrás ——; T T • S?: i 2 Kővágóörs - Kékkúti ut 3 E3 4 EE3 5 1. ábra. A kékkúti savanyúvízforrás földtani szelvénye (Pálfy M. után) 1. Forrásmész, 2. Szürke iszap, 3. Kavics, 4. Löszös agyag kötuskókkal, 5. Mészkő. kis mésztufa domb keletkezett a forrásvíz lerakódásából. A vízföldtani vizsgálatok alapján létesített Theodóra-forrásnál a fúrólyukat 17,75 m talpmélységig vörösfenyő csővel bélelték és 1921-ben a létesítéskor +0,80 m-en volt a nyugalmi vízszint, a vízhozam pedig 19,4 l/p volt a +0,60 m magasan a felszín felett elhelyezett kifolyónál. Emszt Kálmán [4] leírása szerint „a Kékkúti gyógy- és ásványvíz r. t. a forrás foglalását tökéletesítette, a vörösfenyő csövet betonba foglaltatta úgy, hogy a felső talajvíznek a forráshóz való jutása teljesen ki van zárva. A forrásba egy Oelhofer—Walser-féle töltőszerkezetet szereltek fel, amely 18 m mélységből minden szénsavveszteség nélkül tölti palackokba az ásványos vizet". Az 1923. év őszén helyszíni vízmintavétel alapján végzett ásványvízvizsgálat eredménye szerint az 5176 mg/l összes oldott alkotórészt, benne 3336 mg/l szabad szénsavat tartalmazó Theodóra-forrásvíz a „tiszta földes bikarbonátos", vagyis a kalcium-hidrogénkarbonátos szénsavas ásványvizek közé sorolható. A vizsgálatkor a víz hőmérséklete 12,2 °C (lev.: 17,3 °C), „a forrás vízbősége 24 óra alatt 27 696 liter" volt. A Theodóra-forrás vizének élettani hatását Dalmady Zoltán [5] vizsgálta. A szénsavas ásványvíz kiváló üdítő hatásán kívül elsőrendű természetes gyógyszer gyomorbetegségek — különösen gyomorsavtúltengés — eseteiben, a húgyutak és vesemedence hurutjainál. Pótolja a kalciumhiányt, javítja az étvágyat és segíti a lábadozó felépülését. A fenti vizsgálatokat követően a kékkúti Theodóraforrás ásványvizéről a hazai szakirodalom megemlékezik. Kunszt János [6] a magyarországi ásványvizekről, fürdőkről és üdülőtelepekről 1928-ban kiadott könyvében ismerteti az Emszt-féle vegyelemzést és megállapítja: „Sajnos, mióta a vállalat Ooelhoffer—Walser szivattyúja elromlott, a vizét a felszínről merítik, úgy, hogy a szabad szénsav veszteség igen nagy. A víznek ásványvíz jellege van. Tulajdonos: Kékkúti gyógy- és ásványvíz r. t. Bérlő: Gerő Pál." A Frank Miklós—Kunszt János—Rausch Zoltán [7] által 1936-ban szerkesztett kiadvány az Emszt-féle vegyelemzés ismertetésén kívül már gyógyjavaslatokat is felsiprol. A Theodóra-forrás tulajdonosa ekkor a Kékkúti Ásványos Gyógyforrás Vállalat, Oswald László és Társa. Az Országos Fürdőügyi Igazgatóság 1949-ben kiadta Papp Ferenc—Frank Miklós—Sarló Károly [8] szerkesztésében „Magyarország ásványvizei" c. könyvecskét, melyben még mindig az Emszt-féle vizsgálati eredmény szerepel a „Savanyú vagy szénsavas gyógyvizek" között. Az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztálya 1952-ben alakult és egyik célkitűzése volt a hazai ásvány- és gyógyvizek hasznosításának elősegítése. A kékkúti szénsavas forrásoknál Cziráky József és Alkonyi István először 1951. augusztus 17-én végzett hidrológiai és vízkémiai vizsgálatokat. A palackozó üzemnek csak a romjai voltak meg, körülötte három savanyúvizies forrást találtak. 1. A Régi forrás Kékkút község tulajdona volt, a vizsgálatkor elhanyagolt állapotban. Eredetileg 4 db 1 m átmérőjű betongyűrűvel foglalták. Vízhőmérséklet: 12,6 °C (lev.: 15,2 °C), szabad C0

2: 1651 mg/l. 2. A Theodóra-forrás betongyűrűs, talajból kiemelkedő része vaslemezzel volt lezárva. Túlfolyó vízhozam: 12 l/p, vízhőmérséklet: 12,6 °C (lev.: 15,2 °C), szabad C0

2 1260 mg/l. 3. Foglalás nélküli forrás a volt töltőépülettől mintegy 50 m-re levő raktárépület mellett tört fel, de méréseket nem lehetett végezni. Az 1952—56. években végzett további vizsgálatok eredményét Papp Ferenc [9] foglalta össze. A Theodóra-forrásnál végzett vízhozamés vízhőmérsékletmérési eredményeket az Országos Balneológiai Kutató Intézet jelentései [10] tartalmazzák. A Theodóra-forrás szénsavas ásványvizét az OBKI Hidrológiai Osztály javaslatára 1956. évtől a Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalat palackozta. A Theodóra-forrás 1951. évi ásvány- és gyógyvíz vizsgálatát az Országos Közegészségügyi Intézet részéről Papp Szilárd és Hódosné [11] végezte. A szénsavas forrás vize a vizsgálatkor 3550 mg/l összes alkotórészt és benne 1793 mg/l szabad C0

2-t tartalmazott. A víz szabad szénsavtartalma tehát 1923 és 1951 között jelentékenyen csökkent. A Balaton-környéki szénsavas források hidrológiai és kémiai vizsgálata alkalmával Cziráky József és 10