Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Bohr József: A teveli "Kossuth" Mgtsz üzemi meliorációs tanulmányterve

séges a talajtani és vízrajzi adottságok pontos ismerete. Az üzem területén előforduló főbb talajtípusok az aláb­biak: Csernozjom barna erdőtalaj Típusos mészlepedékes csernozj. Lápos rétitalaj Raman féle barna erdőtalaj 1843,5 ha (52,9%) 982,7 ha (28,2%) 512,3 ha (14,7%) 146,3 ha' ( 4,2%) A termelőszövetkezet vízgazdálkodási körülményei rendkívül kedvezőtlenek. A hároméves gyakoriságú idő­szakos vízborítású terület, néhány kis vízfolyás, a Do­nát-patak, a Teveli—Völgységi-patak, a Mucsi—Hidasi­vízfolyás, a Vejkei-mellékág rendezése után nagymér­tékben csökkent. Területe jelenleg kb. 19 ha. A 10 éves gyakorisággal előforduló vízborítás 181 ha. Kedvező víz­gazdálkodási körülmények megteremtése érdekében szükséges még a Varasdi-víz, valamint a Hidas-patak vízrendezése. A művelési ágak, jelenlegi megoszlásban nem felel­nek meg teljes mértékben a nagyüzemi termelési vi­szonyoknak. A szántó területnek (1246 ha) mintegy 68%-a alkalmas csak nagyüzemi művelési technológiák alkalmazására. A termesztett növények közt legnagyobb arányú a búza (650 ha) és a kukorica (221 ha) vetésterü­lete. A visszamaradó szántóterület nagyobb részén, ta­karmánykeveréket, lucernát, vörösherét, valamint siló­kukoricát termesztenek az állatállomány takarmány­igényének biztosítására. A termésátlagok 1977—79-ben az országos átlagok közelében voltak. A termelőszövetkezet gépellátottsága jónak mondha­tó. A megfelelő számú erő- és munkagép kiszolgálásá­ban problémát okoz, a munkaerőhiány, illetve a nem megfelelő szakember ellátottság. A terv megalapozott­ságához szükséges a talajpusztulás mértékének, az azt kiváltó és befolyásoló tényezőknek, valamint a lejtési viszonyoknak az ismerete. A talaj pusztulás intenzitásá­nak vizsgálatára, a hazai körülményekre legmegfele­lőbb Wischmeir-Smith-féle általános talajveszteségi egyenletet alkalmaztam. Az egyenlet általános formája: A = RKL-S-C-P (t/ha/év) R — K = esőtényező, a helyileg várható záporok erózió potenciálja. Értéke a helyi viszonyok között: 125,45 t/ha/év a talaj erodálhatóságát befolyásoló tényező. Ér­tékei, az előforduló talajtípusok fizikai, kémiai és biológiai tulajdanságai alapján, 0,18—0,26 között változik. LS = topográfiai tényező. Értéke a lejtők hajtásának, illetve hosszának függvényében változik. Az egységnyi területre vonatkoztatott évi átlagos talajveszteség értékét (A) az RKLS szorzat adja. Ha az RKLS szorzat <60 erózió veszélye kicsi 61—150 erózió veszélye közepes 150< erózió veszélye nagy A fenti adatok alapján történt a veszélyeztetett terü­letek helyszínrajzának összeállítása. Megállapítható, hogy az erózió veszélye 316 ha-on nagy, 777 ha-on kö­zepes, 1939 ha-on pedig kicsi. A talajeróziót kiváltó egyik legjelentősebb tényező a lejtő meredeksége, mely­nek %-ban kifejezett számértékeit a lejtő kategóriák tartalmazzák. Ezek üzemen belüli területi kiterjedése az alábbiak szerint oszlik meg: <5% 5-12% 12-17% 17—25% 25% < 21289, ha 361,0 ha 511,0 ha 98,0 ha 386,0 ha (61,1%) (10,4%) (14,6%) ( 2,8%) (11,1%) A csapadékviszonyok alakulása is jelentős kiváltó té­nyezője a talajelhordásnak. A helyi körülmények között is, akkor jön létre talajelhordás, ha a lehullott napi csapadék a 20 mm-t meghaladja, illetve ha az ennél kisebb menyiségű, nagy intenzitással hull le. A terüle­ten előforduló talajtípusok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai ugyancsak meghatározók e tekintetben. Dolgozatom második része az általam javasolt melio­rációs beavatkozások leírását tartalmazza. A javaslati rész kidolgozásával szeretnénk rámutatni, hogy mind­inkább szükségessé válik hazánkban is, az intenzívebb földhasználattal párhuzamosan, a céltudatos talajvédő gazdálkodás. Gondolok itt elsősorban a megfelelő mű­velési ág megválasztásokon belül a helyes növényi sor­rend öszeállítására, a nagyüzemi termelésre alapozott táblaméretek kialakítására, valamint a legmegfelelőbb talajművelési technológiák bevezetésére. Ennek érdekében a helyi körülményekre alapozva az alábbi két talajvédelmi vetésforgó javasolt. Szakasz szám Védő.szakasz Védett szakasz A típusú vetésforgc (557,2 ha) III. I. pillangós II. IV. tavaszi kalászos (pill. felül vetéssel) B típusú vetésforgó (76,2 ha) I. II. VI. IV. V. III. évelő pillangós évelő pillangós kapás ő. kalászos kapás egyéb egynyári növ. tavaszi kalászos őszi kalászos (pill. felülvetéssei; 1 Valamely lejtő növényi fedettségét és az alkalmaz­ható vetésforgó típusát a talajveszteségi egyenlet C tényezőjének értéke alapján állapíthatjuk meg. Ahhoz, hogy az üzem növénytermesztésének kedvezőbb ará­nyait biztosítsuk, szükséges az úgynevezett kiegyenlítő vetésforgók kialakítása is, ahol a kapásnövények elő­térbe helyezése mellett a monokultúrás gazdálkodás is számításba jöhet. Az alábbi kiegyenlítő vetésforgó javasolt a 0—5% lejtőviszonyú területekre (209,8 ha) I. kapás IV. őszi kalászos II. kapás V. őszi kalászos III. kapás VI. egyéb egynyári növ. Az erózió veszélyének erősen kitett területeken, szük­séges a lejtők mielőbbi fásítása. A termőhelyi adottsá­goknak legmegfelelőbb fa fajok megválasztásával, vala­mint a szakszerűen kivitelezett erdősítéssel az erózió rövid időn belül a minimálisra csökkenthető. A lejtős földes kopárokon elsősorban az erdei fenyő (Pinus sil­vestris), a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), köze­pes termőrétegű területeken az akác (Robinia pseudo­acacia) jöhet számításba. Egyes erősen erodált helyeken, gondolva itt elsősor­ban a vízmosásokra, feltétlenül szükséges mielőbbi ta­lajvédelmi beavatkozás kidolgozása. Ennek módját meg­felelő hidrológiai felmérés után, a gazdaságosság figye­lembevételével eldönthetjük. Helyi körülmények között, a vízmosás kötések nagyobb része erdészeti feladatkör­be tartozik. Egyes esetekben azonban célszerűnek látszik ezek ki­egészítése kisebb-nagyobb műszaki megoldásokkal. Mi­vel a termelőszövetkezet területén található vízmosások 95%-a valamilyen beavatkozást igényel, kidolgoztam azokra az alkalmazandó erdészeti, illetve műszaki eljá­rások sémáját. A mezőgazdasági termelés egyik fő eleme a szállítás. Az üzemi földúton bonyolódik le a termeléshez szük­séges erő- és munkagépek, valamint szállítójárművek forgalma. Célszerű tehát kellő figyelmet fordítani azok állapotára. Ahhoz azonban, hogy megfelelő stabil föld­utakat alakíthassunk ki, szükséges az érintett területek talajának fizikai és kémiai ismerete. A tervezés során figyelembe kell venni azt is, hogy az átlagos útiterhelés, helyi viszonyok mellett, 25—35 t/ha, valamint azt, hogy 4 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom