Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Láng Sándor: Az ázsiai monszunvidékek hidrometeorológiai és felszínfejlődési folyamatainak évszakos változásai újabb megvilágításban

melyen évenként 1,6 millió m

3 vizet vettek ki a folyóból és táplálták be a felszín alatti víztartó rétegbe. Ez 3 évig (1974—76) üzemelt és ennek tapasztalatai alapján végezték el a további tervezést. A vízminőség kérdését részletesen vizsgálták. A teljes kiépítés során a régi és új csatornák kombinált rendszerét valósították meg. A vízszállító csatornák folyóhoz közel eső szakaszát szigetelni kellett (agyaggal), a további szakaszt szikkasztófelületként vették ügyelembe. A folyóból kivett víz kb. 20%-a (22 millió m

3/év), a csatornákból szivárog el, a többi (86 miillió m

3/év, a szikkasztó medencékben. Ezek összes felülete kb. 470 ha, amit 2 ha-os egységekben a területen elszórtan helyeztek el. A beszivárgás kezdetben 2,5 m/nap volt, de néhány nap múlva rohamosan csökkent. Megállapították, hogy megfelelő fenntartás esetén 0,6 m/nap értékkel lehet számolni. A szikkasztómedencéket 30 napos üzem után ki kell szárítani. Üzem közben a megemelkedett talajvízszín nem érheti el a medence fenékszintjét. Kiszámították, hogy a tervezett egyensúlyi állapot 6 év alatt alakul ki. Megállapították, hogy a vizsgálat alapját képező 1947— 74. évi időszakban 52 millió m

3 vizet kellett volna elszikkasztani évenként és a 28 évből 5 évben lett volna vízhiány. A felszín alatti víztározásra a Szovjetunióban is több példa van. A gazdaságos változat kiválasztása szempontjából érdekes az alábbi eset. Közép-Ázsiában a Kizülinszki masszívum területén a " Tadteik és Üzbég SZSZK-ban 45 ezer ha terület öntözését tervezték. A vizet a Szir-Darja folyóból veszik ki és 8 lépcsőben maximálisan 434 m magasságra kell -emelni. Az első szivattyúállás kapacitása 54,8 m

3/s, a 8. lépcsőnél 3,62 m

3/s hozamú szivattyútelep szükséges. Kimutatták, hogy a csúcsidőszakban (júliusban) jelentkező mértékadó vízhozam, ezzel a szivattyúállomások kiépítési kapacitása és az üzemköltség lényegesen csökkenthető felszín alatti víztározással. Kedvező tározótér van a Turkesztáni hegység lábánál a Lakhotszki völgy területén. A kb. 250 km

2 kiterjedésű, kb. 900 m összvastagságú kavics és konglomerátum víztartót alulról és oldalról gyakorlatilag vízzáró képződmény határolja. A víztartó kőzet nincs teljesen kitöltve vízzel, a szabad felszínű vízszín felett is van felhasználható tározótér. A kavicsban levő víz jó minőségű, vízellátásra és öntözésre alkalmas. Részletes és komplex vizsgálatokat (geológiai, geofizikai, hidrogeológiai, hidraulikai) végeztek a feltételek tisztázására, meghatározták a statikus és dinamikus (1,2 m

3/s) vízkészletet. Az öntözéshez szükséges vízmennyiség biztosítására, illetve a felszín alatti vízkészlet és tározótér hasznosítására 4 változatot dolgoztak ki: 1. változat: A felszín alatti víztartóból 1100 ha öntözésre elegendő 1,2 m

3/s vízhozamot vesznek (dinamikus vízkészlet). A felhasznált vízmennyiség 14,7 millió m

3. Mind a nyolc szivattyúállomás kapacitása '1,2 nrr/s-mal csökkenthető. 2. változat: A felszín alól termelik ki a 8. szivattyúállomás tervezett hozamának megfelelő 3,62 m

:

,/s vízhozamot, a csúcsidőben 50 napig (július, augusztus) évenként 16,0 millió m

3 vizet emelve ki. így a 8. szivattyúállomás fenti csúcsidőben nem üzemel, az 1—7. szivattyúállomás kiépítési hozama 3,62 m

3/s-mal csökkenthető. A felszín alatti víztartóból kitermelt vízmennyiség pótlódik, részben a természetes beszivárgás, részben pedig — az alacsonyabb vízszín következtében — a továbbszivárgás csökkenése miatt. 3. változat: A felszín alatti vízkészletéből vesznek ki 7,38 m

3/s hozamot, évenként 42,5 millió m

3-t. A 8. szivattyúállomást a csúcsidőszakban (július, augusztus, szeptember) 70 napig nem üzemeltetik, az 1—7. állomás kiépítési hozama 7,38 m

3/s-mal kisebb lehet. A felszíni víztartóból kiemelt víz pótlására az őszi és tavaszi hónapokban a Szir-Darja folyóból évenként 42,5 millió m

3-t szivattyúznak fel, a 8. szivattyúállomás tervezett hozama itt is 3,62 m

3/s. 4. változat: A felszín alatti víztartóból emelnek ki 8,5 m

3/sec. hozamot, évenként 57,8 millió m

3-t. így a 8. szivattyúálomás kb. 110 napig (június, július, augusztus, szeptember) nem üzemel, a visszapótlás idején szükséges kapacitása nagyobb lesz, 6,18 m

3/s. A 7. szí. szivattyúállomás egészg évben" dolgozik, 6,18 m

3/s hozammal. A többi szivattyúállomás kiépítési hozama 8,5 m

3/s-mal csökkenhet. A felszín alatti vízkivétel minden változatnál a maszszívum déli határán az 50—100 m vastagságú kavicsból kútsorral történik. A visszatáplálás a kútsorok mentén elhelyezett 20 km hosszú tápcsatornán történik, melynek — a tisztítás érdekében 2 db párhuzamosan futó 5 m széles medre van. A részletes költségelemzés szerint mind a beruházási költségek, mind az üzemelési költség szempontjából legkedvezőbb a 4. változat, amely kihasználja a felszín alatti víztartó réteg tározási kapacitását. Fentieken kívül még számos példa van a felszín alatti víztározásra, nemcsak öntözés, hanem vízellátás céljából is. Bár aZ említett esetek nagyságrendje jóval meghaladja a hazai feltételek mellett szokásos méreteket, ez alkalmazott elvek és módszerek nálunk is felhasználhatók. IRODALOM Tyihonova K. A.: Iszpol' zavanyie regulirujemogo podzemnogo vodohranyilise v kompleksze sz kaszkodom naszasznüh sztancij dija .celej orosenyija kdupnüh zemelnüh masszivov (Szivattyúállás sorozattal egybekapcsolt szabályozott felszínalatti víztároló felhasználása hatalmas földterületek öntözésére). Vodöhoz)a}sztvennile szlsztemü, 1972. 146—157. Weston L. K.—Swaln R. E.: Artificial recharge in South Platté River Basin. (Talajvízdúsítás a South Platté folyó medencéjében). ASCE J. of the Irrigation and Drainage Division. 1979/VI. Az ázsiai monszunvidékek hidrometeorológiai és felszínfejlódési folyamatainak évszakos változásai újabb megvilágításban DR. LÁNG SÁNDOR* Jól ismert az a körülmény, hogy a Délkelet-ázsiai monszunvidékeken nemcsak az uralkodó szél évszakos váltású, hanem a csapadék, a légnedvesség, az elpárolgás évi menete és a felhőzet járása is hasonló jellegű. Vagyis a monszunterületek ún. nedves évszakát (5—8 * Ny. egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság 1982. január 8-án elhunyt tiszteleti tagja. Tanulmánya közlésével emlékezünk a szeretett professzorra és barátra, aki a Hidrológiai Tájékoztatónak Is hűséges cikkírója volt (Szerk.). hónap, júniustól vagy májustól kezdve) a bő csapadék, a nagy légnedvesség, az erős borultság, a csekélyebb elpárolgás és a legesősebb 2—3 hónapban a hőmérséklet visszaesése jellemzi („nyári" félév), majd a nyári esők szünésével az alacsonyodó napállás ellenére a nyári félév végéig a hőmérséklet még emelkedhet. A száraz „téli" évszak általában a nyári évszaknak az ellentettje azzal, hogy december—január hónapokban az egyenlítőtől távolodva kiéleződnek a minimum hőmérsékletek.