Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szabó Ivánné: Könyvespolcra ajánljuk! A Vízügyi Hidrobiológiai sorozatból (Könyvismertetés)

Különbség van a mélyfúrásgeofizikai vizsgálatok és a kútvizsgálatok között olyan szempontból is, hogy amíg a fúrás közbeni vizsgálatok eredményei általában publikálhatók, a kútvizsgálati eredmények egy részénél a megrendelő ezt kimondottan ellenzi. Az előadás anyagából két példát mutatunk be: Az egyik a batéi vízmű IV/l-es kútban végzett vizsgálat (1. ábra), amely a szűrőhely meghatározására mutat be példát. A karmantyú 1 okátor-szeivény a négy szűrőhelyet kimutatja azok a helyükön vannak. Az áramlási szelvény a 443,5—447,0 m közötti szűrőről mutatja, hogy nem ad viziet. A 392 m-ben jelzett tömszelence feljebb van 1 m-rel. A kútban 5 m feltöltődést találtunk, így eszközeink csak 475 m-ig tudtak lehatolni. A másik, szűrő és tömszélence hiba felderítésre mutat be példát (2. ábra). A kút talpmélysége 194,0 m volt. végzett mélyfúrási geofizikai vizsgálat Az áramlásmérésből jól látható, hogy a víz 183—184 m és 188—190 m között, valamint a 173,0 m-ben elhelyezett tömszalencénél áramlik a kútba. A karopti méter felvétel ugyanezeken a helyeken homokbeáramlást mutat. Feltételezhető, hogy az 0 133 mm-es csőrakat sarúja nem ér le addig, ameddig a fúrási napló jelölte, hiszen a beáramlás 183 m-ig tart. Az eddig elvégzett közel 250 mérés alapján a következő tapasztalati megállapításit tehetjük: a) Sokszor válik eredménytelenné a kútvizsgálati munka, mert eszközeinkkel nem tudunk lehatolná a kút talpáig. Gyakran töltődik fel ugyanis a szűrőzött szakasz s így nem áll módunkban a legérdekesebb szakasz, a szűrők vizsgálata s így nem is szolgálhatunk teljesprtékű eredménnyel. Célszerűnek tartjuk azért, ha lehetőség szerint, akkor kerül sor kútvizsgálatra, amikor fúróberendezés áll a kúton. b) Lényeges, hogy a megrendelő a kút állapotáról pontos tájékoztatást adjon. Sokszor fordul elő, ugyanis, hogy különböző eszközöket (búvárszivattyú, rudazat stb.) ejtettek a kútba, amelyek mérőeszközeink megakadását és beszakítását eredményezik. Ezek az esetek is azt a véleményünket támasztják alá, hogy célszerű lenne, lehetőség szerint, a kútvizsgálatokat olyankor végezni, amikor fúróberendezés áll a mérendő kúton. Ez lehetővé tenné a kút járhatóságáról fúrószerszámmal történő meggyőződést, másrészt az esetleges megszorult mérőeszközök mentését. c) Ha negatív kutak vizsgálatáról van szó, akkor méréseinkhez célszerűbb a szivattyús vízikitermelés biztosítása, mint a konmpresszoros, amely nem ad egyenletes termelést. A fejlesztés iránya. A kútvizsgálatokhoz alkalmazott eszközök, módszerek körét természetesen nem tartjuk véglegesnek. Állandóan folyik az irodalomkutatás, kísérletezés, hogy újabb lehetőségeket kapjunk kezünkbe, amelyekkel több, megbízhatóbb információt tudunk adni a kutak állapotáról. Ez a fejlesztési munka négy irányban folyik: 1. Űj eszközök kifejlesztése, alkalmazásának bevezetése. Ebben a csoportban említjük meg az izotópos folyadéksűrűségmérő szondát, amely a közeljövőben kerül alkalmazásra. 2. Kombinált eszközök kifejlesztése, a minőségileg jobb, vagy több információt tartalmazó mérések érdekében. Ebbe a csoportba tartozik az áramlásmérő és karoptiméter kombináció, a természetes gamma és a karmantyúlokátor kombinációja. 3. A meglevő eszközök tulajdonságainak javítása. Gondolunk itt pl. az áramlásmérők érzénkenységének javítására, olyan áramlásmérő kifejlesztésére, amely az áramló víz homoktartalmára érzéketlen. 4. Tartozékok szerkesztése, amelyek biztosítják az eszközök sérülésmentes munkáját, könnyebb kútba-i juttatását (központosítok, szondavezetők, paikkerek). Végezetül talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondjuk, hogy fontosnak tartanánk olyan adminisztratív intézkedést is, amely kötelezővé tenné az elkészült kutak részletes vizsgálatát és a régi kutak felderítő vizsgálatát, annak érdekében, hogy a hatalmas népgazdasági értéket jelentő vízkút állományunk maximális termelőképességének idejét minél jobban meghosszabbíthassuk. v Könyvespolcra ajánljuk! a Vízügyi Hidrobiológiái sorozatból „A vízi kevéss&rtéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) kishatározója" (dr. Ferencz Magda) Bp. VIZDOK, 1979. Ebbe a legmagasabb rendű féregtörzsbe mintegy 8700 faj tartozik. Jelentősek a vizek faunájának változatosabbá tételében, a vízi anyagforgalomban, a víz és az üledék közti kapcsolat fontos élőlényei és végül haltáplálékként is szerepelnek. A kiadványban tíz család kerül bemutatásra, ezenkívül a tanulmányozásuk módszereit is ismerteti: (a gyűjtés, preparálás és meghatározás). A bemutatott hazai Oligochaeta fajokkal a szennyezett, a beteg élőhely, illetve élővilág meghatározható, feltárható és megismerhető (VHB—7. Ara: 34,— Ft). „Az ostoros algák (Euglenophyta) kishatározója 1." (Németh József) Bp. VIZDOK, 1980. A kiadvány a hazánkban előforduló Euglenophyta taxonok rövid leírását és a határozó kulcsokat ismerteti — a Trachelomonas és Stromobonas nemzetségek kivételével — az előfordulási helyek feltüntetésével. Minden elemző munkához nélkülözhetetlen a fajismeret elsajátítása. A bemutatott algák rendszere, tanulmányozásuk módszerei, feldolgozási rendszerük, a határozó kulcsok és fajok leírása jelentősen hozzájárul a vizek ostorosmoszat flórájának megismeréséhez és közvetve a biológiai vízminősítés színvonalának emeléséhez (VHB—8. Ara: 59,— Ft). (Folytatás a 30. oldalon) 13