Hidrológiai tájékoztató, 1981
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Menyhért Barna: A rábasömjéni sós hévíz komplex hasznosítása
Í0—13 napos üzemelés után a kitermelhető vízmennyiség fokozatosan csökken 1440 m : i/d-ről 360 m : !/d-re; — a hévíz hő-mérséklete ós gáztartalma a vízhozammal arányosan növekszik (gáz-víz viszony 3—11 Nm 3/'m 3. A gáztartalom 87%-a CO,); — a nátrium-klorid tartalom a vízhozam változásával kismértékben ingadozik, általában a vízmennyiséggel növekszik. A kút termelési paramétereinek mérése közben biztosították a folyamatos termelést, így lehetővé vált a sós hévíz gyógyászati célú felhasználásához szükséges vizsgálatok megkezdése és végzése. A vizet lajtkocsival a sárvári Városi Kórház külön erre a célra kijelölt balneológiai részlegére szállították, ahol természetes lehűlés után fürdőkádakba töltve nőgyógyászati kezeléseiket végeztek vele. A kedvező eredmények alapján a Rás—1. kút vizét az Eü. M. gyógyvízzé nyilvánította. A tervezett gyógyfürdő létesítésének első feltétele a gyógyvízkészlet meghatározása volt. A szakemberek véleménye abban megegyezett, hogy a nagy sótartalmú víz földtani és termelési készletének pontosításához további kutatás szükséges. A földtani szerkezet lehatárolását geofizikai módszerrel végezték majd a mérési eredmények interpretációja alapján két fúrási helyet tűztek ki. A Rás—2. sz. fúrást az 1. sz. fúrástól keleti irányban 1700 m távolságra, a Rás—3. sz. fúrást pedig az 1. sz. fúrástól északi irányban 1800 m-re telepítették. A 2. sz. fúrás mélysége 2006,0 m, a 3. sz. fúrásé 2020,0 m lett. A két új fúrás közül csak a 2. számú bizonyult eredményesnek, bár a vártnál jóval kisebb, mindössze 691,2 m :'/d terepszinten kifolyó vízmennyiséget kaptak. Időközben az 1. sz. kút javítása meghiúsult és ennek következtében jelenlegi állapotában víztermelésre alkalmatlan. A megváltozott körülmények miatt tehát kizárólag a 2. sz. kútra épülhetett a komplex hasznosítási terv, amely a hévíz minden fizikai és kémiai tulajdonságát maximálisan kívánta kihasználni. 2. Földtani és vízföldtani adatok A vizsgált terület és környékének földtani felépítésében meghatározó szerepű a Rába-vonal. E nagyszerkezeti vonaltól északnyugatra a neogén rétegsor alatt kizárólag epimetamorf kristályos kőzetek alkotják a medencealjzatot, míg ettől délkeletre a Dunántúli-középhegység perm és annál fiatalabb képződményei települnek az ópaleozóos aljzatra. A mélyfúrások hármas osztatú összletet harántoltak. A Rába-vonaltól északnyugatra eső terület a paleozoikumtól egészen a középsőmiocénig szárazulat volt, majd a középsőmiocénben tengerelöntés következett be. A Rába-vonaltól délkeletre a Dunántúli-középhegység folytatását tárta fel a mélyben a Mesteri—1., Borgáta—1., Káld—1., Sótony—1. sz. fúrás. Itt az ópaleozóos metamorf aljzatra néhány ezer m összvastagságot elérő perm, alsókréta és felsőtriász törmelékes, illetve karbonátos, a Bakony hegységből jól ismert rétegsor rakódott le. Az alsókréta végén lejátszódó szerkezeti mozgások hatására erős kiemelkedés, majd lepusztulás ment végbe. Az ópaleozóos és mezozóos alaphegység törmelékes, breccsás, képződményeire a miocén tengeri, majd az 1400—1660 m vastagságú pliocén alsó- és felsőpannóniai túlnyomóan laza képződményei települnek. A rábasömjéni sósvizet részben tortónai szürkésfehér lithothamniumos mészkő, nagyobbrészt devon (esetleg triász?) szürkemészkő és karbonátos kötésű breccsa, vagyis az alaphegység törmeléke tárolja. A Rás—1. sz. fúrásban a tortónai réteg vastagsága 7,0 m a devon (triász?) mészkő átfúrt hossza 103,6 m. A Rás—2. és 3. sz. fúrás magmintaanyaga viszont vékonycsiszolatok, ásványkőzettani vizsgálatok és flórafauna elemzése alapján devon időszakinak bizonyult. A mihályi és ikervári szeizmikus szerkezetek közötti zónába telepített Rás—1., 2. és 3. sz. fúrásokkal feltárt sós hévíz zárt szerkezetűnek látszik. Kapcsolata a déli, délnyugati irányban levő szerkezetekkel (Sótony—Ikervár—Pecöl, Nemeskolta) nincs ugyan még tisztázva, de a környék több fúrásának nagy NaCl (30—40 g/l) tartalmú vize alapján feltételezhető, további sósvíztároló megléte. 3. A Rás—2. sz. kút jellemző hidrológiai paraméterei A kút megnyitása utáni reométeres mérés a megnyitott két szakasz (1795—1880 és 1923—2005 m) közötti rétegből sósvízbeáramlást csak az 1923—1980 m közötti szakaszon mutatott ki. Mivel a statikus vízszint —20,0 m körül áll be, ezért beindítása kompresszorral vagy segédgázzal (C0 2-vel) történhet. Kompresszoros indítás esetén a Rás—1. sz. kúthoz hasonlóan kb. 6—8 óra után a kút pozitívvá válik és pulzálva termel. A kútból kitermelhető 3,6 bár. kútfej nyomás mellett 348,15 °K hőmérsékletű 302.4 m 3/d; 0,4 bár. kútfejnyomás mellett pedig 349,15 °K hőmérsékletű 691,2 m 3/d hévíz. A zárt kútfejnyomás 12,4 bár közvetlenül termelés után. Lezáráskor a nyomás fokozatosan emelkedik, majd süllyed. Kísérleti adatok szerint 48 órán belül a kutat még tolózárnyitással újra lehet indítani. A kút tartósan 302,4 m 3/d vízhozammal üzemelhető, melyből 11476/kg/d gyógyhatású só nyerhető. A sókinyerést kifagyasztásos előtöményítéses eljárással tervezik. 4. A hévíz vegyi összetétele és gáztartalma A Rás—2. sz. kút vizének kémiai összetételéről aránylag kevés elemzési adat áll rendelkezésre, mivel a vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a víz minősége közel azonos az 1. sz. kút vizével. Itt is megfigyelhető, hogy a nátriumklorid koncentráció arányosan növekszik a vízhozammal. A 302,4 m 3/d vízhozamhoz tartozó NaCl mennyisége 53,06 g/l, az anion + kation összesen 58,5 g/l. A 691,2 m 3/d vízhozamnál a Na +K + + Cl = 58,5 g/l, míg az anion + kation összege 63,05 g/l-re növekszik. Az Országos Közegészségügyi Intézet véleménye szerint: „Igen sok szerves anyagot és igen sok oldott sót tartalmazó alkálikloridos hévíz, amely nagy mennyiségű jodid- és bromid-ion tartalma következtében a jódos—brómos gyógyvizek csoportjába sorolható. A víz fluorid-ion tartalma is jelentékeny. Metaborsav tartalma igen nagy." A kút víztermelése és a termelés során észlelt változások ugyancsak jól megegyeznek az 1. sz. kúton végzett részletes megfigyelésekkel. A víz kémiai összetételét az 1. táblázat tartalmazza. Mivel a hévíz kalcium-karbonát kiválásra hajlamos, megelőzésére 1976-ban 3 hetes kísérletet végzett a Vízkutató és Fúró Vállalat, USA-szabadalom alapján egy osztrák cég által gyártott NALCO 43—20 és VISCO 950 jelű vegyszerrel. Az adagolás speciális szivattyúval történt 10—20 ppm/1 hígításban. Az eredményt az OVH és a VIKUV szakemberei értékelték és megállapították, hogy a vegyszeradagolással a kalcium-karbonát kiválás a kútban megakadályozható és alkalmazásával a sok gondot okozó kifúrás vagy savazás elkerülhető. A kísérlet befejezése után került sor a sóbepárlásra. A kísérleti jellegű munkát a Sárvári Cukorgyárban végezték. A kb. 3 km távolságra levő kútból tartálykocsival beszállítottak 25 m : i sós hévizet és nyitott vastartályban propán-butángáz aláfűtéssel végezték a bepárlást. Ennek során 1000 kg gyógyhatású sót nyertek, amelynek gyógyhatás-vizsgálatára különböző hígításban egészségügyi intézményekben került sor. A sókoncentrátum kémiai összetételét az 1. táblázat tartalmazza. Több gázkapacitás-mérésből a gáz—víz viszony (GVV) 6,0—7,2 Nm 3/m : ,-nek adódott. A szabad és oldott gáz összetétele az 1973. évi elemzés szerint: Gáztípus tf% g/Nm 3 Metán CH, 7,5 53,76 Széndioxid C0 2 87,0 1719,99 Nitrogén N 2 5,0 62,53 Oxigén 0 2 0,5 7,15 Hidrogén H 2 0 — 6
