Hidrológiai tájékoztató, 1981
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Menyhért Barna: A rábasömjéni sós hévíz komplex hasznosítása
ró és vagy féltucat esküdt/' A bizottság nem ürögi illetékességű tagjai megállapították, hogy a falusiaknak több vedreskút és egy • forrás áll rendelkezésükre, tehát van elég vizük. Ezért engedélyt adtak arra, hogy a molnárok a saját költségükre megásathassák a vízáteresztő alagútat, amelynek víznyelője azonban nem lehet 1/2 négyzetméternél nagyobb keresztmetszetű. Kötelességük továbbá egy zugó építése oly magasra, hogy a felesleges víz továbbra is végigfolyhasson a faluban levő árkában. További kikötést képzett, hogy a föld alatti csatornát a felette fekvő ingatlanok teljes biztonságának megóvása érdekében ki kell boltozni, és olyan szel vény méretben kell azt kialakítani, hogy ab T ban a tisztítást végző emberek mozogná tudjanak. A káptalan végül is hozzájárult a vízáteresztő megépítéséhez. Az ürögieket azonban nem tudták meggyőzni arról, hogy a tervezett munkálat végrehajtása nem okoz nekik kárt. Sőt, a község elöljárói most már újabb levelükben egyenesen a császárhoz fordultak panasszal, 5 amelyben a már korábban ismertetett érveiken kívül azt is felhozták, hogy az addig a földben eltűnő patakvíz nékik hasznukra vált, mivel az a mélyebben fekvő úrbéri réteket öntözte, nedvesen tartotta. Attól tartottak hogy a víz elterelése után majd a rétekről a korábbinál silányabb takarmányt takaríthatnak be. Egyben felhívták a figyelmet arra. hogy ezentúl amúgy sem kellene a Drávához szekerezni az őrőlnivalót, mivel a kocsival félórányira levő Pellérden már épül Czindery grój gőzmalma. Ennek, a nem méreteinél fogva, hanem a technikai ötlet tekintetében Baranyában egyedülálló munkának a kivitelezésére 1849-ben került sor, amikor egyúttal az 57 öl hosszú vízvezető malomárkot szélesebbre és 2 lábbal mélyebbre ásták, elkészítették a zugót, a völgy másik oldaláról eredő ágat a vadvízárkon keresztül egy favályúban vezették a malomárokba. A völgy közepén a helybeli lakosok kiásták a vadvízárkot. Miután a szabályozással kapcsolatos minden munkát gondosan befejeztek, megszűntek a korábbi panaszok a valós vagy csupán feltételezett károkra. Gyárv-áros és az Ürögi-völgy vizein kívül másutt alig volt vízimalom. Néhány olytan térképet"' 7 találtunk a Baranya megyei Levéltárban, amelyek a Pécsi-víz városunkhoz tartozó szakaszát ábrázolják az 1810-es években. E német feliratú térképeken e vízfolyás mindenütt „Kanal" (csatorna) megnevezésű. Az egyik, 1814-ben készült térképet elemezve kiderült, hogy akkor még a Pécsi-víz a mai nyomvonalánál jóval északabbra elkanyarodva, a mai főpályaudvar helyén folyt, de már készült egy terv e mederszakasz kiegyenesítésére. Bár ez a terv már foglalkozott a mai szennyvíztelepnél települt ún. Megyeri-malom rendezésével, egy 1820. évi beadványban még mindig panaszkodnak a malom által okozott rétalvizesedésre. A panaszos szerint túl magasra emelték a malom fejét, vízikerekét és zúgóhídját. Ezáltal olyan mennyiségű víz szivárgott ki a duzzasztóból a környező rétekre, hogy az elsilányodott, elsavanyodott fűtermés a korábbi éveknek csak a felét érte el. 8 Végül érdekességként megemlítjük. hogy a Frühweisz-völgy patakja is hajtott egy malmot az egykori Madarászfürdő, a mai Hullámfürdő helyén. Utóbbit az 1838. évi Kóczián-féle térkép jelöli. IRODALOM ' ERDÖSI F.: A DGT szerepe a malomvizek elapadásában a XIX. sz.-ban. — Pécsi Műszaki Szemle, 1975. 4. sz. 2 Baranya megyei Levéltár, XIX. sz.-i vízügyek 598/1846. Alispáni. * Bm. L. XIX. sz.-i vízügyek 891/1847. Közgyűlési. " Bm. L. XIX. sz.-i vízügyek 4713/846. Közgyűlési. 12.028 n Bm. L. XIX. sz.-i vízügyek———/847. c Aufnahme des angetragenen Kanales zur Abtrocknung der Sumpfigen Wiesen, gegen Mittag von der Dominikaner Mühle, Basa-Malom genannt. Aufgenommen im Mai 1819. — Bm. L. kéziratos térképek. 7 Aufnahme der gesammten Kanale und Ableitung-Graben im Bezirke der Königlichen Freystadt Fünfkirchen, nebst dennen angetragenen Verkürzungs-Linien des Neuen Kanales. — Aufgenommen im July 1814. — Bm. L. XIX. sz.-i vizszabályozások csomó. s Pécsi polgárok panaszos levele az alispánhoz 1820. márc. 20. — Bm. L. XIX. sz.-i vízszabályozások csomó. A rábasömjéni sós hévíz komplex hasznosítása* MENYHÉRT BARNA Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Vas megyében a rábasömjéni sósvíz kérdése 1964től fogalkoztatja a közvéleményt. A hasznosítás lehetőségét rtjár a tv, a rádió, a sajtó is felvetette, és így országosan is közismertté vált Rábasömjén község neve. A figyelem azért fordult feléje, mert hazánk termelésre alkalmas 575 hévízkútja közül itt tárták fél a legnagyobb összes oldattanyag- és konyhasó-itartalmú forró hévizét. Ennél nagyobb sókoncentrációjú vizet csak a Tamási K 35 fúrásban találtak, ahol az 1994—2272 m közötti rétegben 164,8 g/l, az 1750—1929 m közötti négy perforált szakaszból vett minta pedig 133,6 g/l összes oldott anyagott tartalmazott. I 1. A kutatás és hasznosítás történeti áttekintése A geofizikai mérések alapján kitűzött Rás—1. sz. szénhidrogénkutató fúrást 1964-ben mélyítették. Az 1943,3 m talpmélységű szénhidrogénre meddő kút az első vizsgálat szerint 365,15 °K-os kb. 1440 m : ,/d 44,8 g/l összes oldottainyag-tartalmú sós (NaOl 39,07 g/l) hévi* Előadásként elhangzott az MHT Balneológiai Szakosztály és a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály 1978. szeptember 20-i előadóülésén. zet adott. A kutat ezután további hasznosításra az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt átadta a Központi Földtani Hivatalnak. A helyi szervek az eredmények ismeretében azonnal kezdeményezték a részletes vizsgálat elvégzését, mivel az egészségügyi szervek a vizet — oldottanyag-tartalma miatt — igen értékes gyógyhatású víznek minősítették. A Központi Földtani Hivatal pedig a vízben oldott konyhasó kinyerése és ipari hasznosítása érdekében részletes kútvizsgálatot és vízkémiai elemzést végeztetett a Vízkutató és Fúró Vállalattal. Ennek keretében 1966-ban 45, 1967-ben 24, majd 1970-ben 15 vízmintát vizsgáltak meg. A kút termeltetése során végzett mérések és megfigyelések alapján az alábbi megállapításokat tették: — beindítás után a kút pozitív termelésű; — a kút lefojtás után kb. 48 óra múlva negatívvá válik. Statikus vízszintje kb. —36,0 m körül állandósul; — a kút 6—8 órai kompresszorozás után ismét pozitív lesz; — a víztermelés pulzáló, 2—3 perces termelés után 5—6 perces kimaradás történik; — a termelőcsőben kb. —80 m-től fokozatosan növekvő kalcium-karbonát lerakódás keletkezik, majd 5
