Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK, ISMERTETÉSEK - Dr. Dóka Klára: A Körösvidék (Kiállítás az Országos Vízügyi Levéltár irataiból)

A Körösvidék Kiállítás az Országos Vízügyi Levéltár irataiból 1. kép. BoAoky Károly (1814—1868) a Körös-szabályozás tervezője Kevés olyan vidéke van az országnak, ahol az ember természetátalakító munkája olyan mértékben megváltoztatta volna a tájat, mint a Körösök völgyében. A szabályozás során a folyók új mederbe léptek, és környékükről eltűnt a mocsárvilág. A Körösök szabályozása — kezdetleges formában — a XVIII. század végén kezdődött meg. Bár a kérdés Békés és Bihar megyében egyaránt napirenden volt, a két megye nem tudott megegyezni. Ezért lB02-ben Vay Miklóst nevezték ki a vidékre királyi biztosnak. Legfőbb intézkedése a folyómedrek feliiszapolódását okozó malmok lebontása, illetőleg átalakítása volt. Már a XIX. század elején nyilvánvalóvá vált, hogy az eredményes szabályozást csak megbízható térképek, vízrajzi leírások alapján lehet végrehajtani, ezért 1823-ban Huszár Mátyás vezetésével elkészítették a Körösök felmérését. A térképezési munkát a folyó vízrajzi leírásával egészítették ki. 1824-ben Zichy Ferenc lett a királyi biztos, aki Huszár Mátyás elképzelései alapján 1830—1834 között kisebb szabályozásokat hajtott végre, Beszédes József irányításával. A végleges rendezési terv — Bodoky Károly munkája — 1855re készült el. Végrehajtása során a Körösökön átmetszéseket létesítettek, elzárták a mellékágakat, áthelyezték a Fehér-Körös torkolatát. 1879-ben az átmetszéseket kibővítették, a belvizek levezetésére csatornahálózatot létesítettek. A szabályozási munkák egy részét állami támogatással végezték el, azonban a Körösök vidékén a községek és birtokosok hozzájárulásával fenntartott vízszabályozó társulatok igen nagy szerepet kaptak. A vízszabályozó társulatok helyzetével a törvényhozás sokat foglalkozott. A főbb szabályokat először az 1840:10. tc. foglalta össze. Az 1840-es években ennek alapján a Tiszavölgyben sorra alakultak az ármentesítő társulatok, egyaránt vállalkozva a folyószabályozásra és a töltések építésére. 1846-foan létrejött a Tiszavölgyi Társulat, ameily — állami támogatással — a munkát összefogta. 1850-ben a Tisza-szabályozás átszervezésekor újra rendezték a társulatok helyzetét is. A mederszabályozás állami feladat lett. a töltések építését a társulatokra bízták. Az ármentesítő társulatok ügyében 1871-ben jelent meg a következő törvény. Ez a társulati alapszabályok jóváhagyását, a jegyzőkönyvek felülvizsgálását a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium feladatává tette. Az 1879:34. tc. a pénzügyeket további ellenőrzéshez kötötte. Az 1884:14. tc. a Tisza és mellékfolyói mentén alakult társulatok szervezetét állapította meg. Az egész ország területén levő társulatok viszonyait rendezte az 1885:23. tc. (a vízjogi törvény), amely — kisebbnnagyobb módosításokkal — a szervezetek fennállásáig érvényben volt. A szabályozási munkák jelentős része erre az időszakra már befejeződött. A társulatok feladata elsősorban az elvégzett munkák kiegészítése, a töltések fenntartása, a belvízlevezetés, új tevékenységként pedig az öntözés, vízhasznosítás megszervezése lett. A társulatok létrehozása vagy átszervezése alkalmával az alapszabályok összeállítása céljából az érdekeltek közgyűlést tartottak. A hozzájárulás összegét az ártérben fekvő birtok nagysága határozta meg, és ettől függött a közgyűlésen a tagok szavazati joga is. így az egyes döntéseknél minden esetben a nagybirtokosok akarata érvényesült, sokszor a községek, a sűrűn lakott települések rovására is. A fontosabb munkák elvégzését nagyobb összegű kölcsönök felvételével oldották meg. A műszaki feladatok ellátására mérnököket alkalmaztak, az igazgatási teendőket pedig a választmány és a tisztviselők látták el. A körösvidéki társulatok megalakulása az 1850-es évekre vezethető vissza. 1852-ben jött létre a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat, eredetileg a Gyepes- és Határéri csatornák építése céljából. Ártere a Sebes- és Kettős-Körös, a Fekete-Körös és a két csatorna által határolt terület, székhelye Békés volt. Az Alsó-Fehér-Körösi Társulat 1853-ban alakult, Gyula székhellyel. Működését 1877—1879 között kormánybiztos irányította, majd ismét önállósult. Működési területe a Csohos-ér, Árad—Békés megye határa, a Fekete-Körös vonala és a Békésföldvár—Békési vasút közti ártéren feküdt. A Sebes- és Fekete-Körös szabályozása és a környező területek ármenitesítése céljából 1854-ben jött létre vízszabályozó társulat, eredetileg Nagyszalon,ta központtal. A közös szervezet 1885-ben vált szét Fekete-Körösi és Sebes-Körösi Ármentesítő Társulatra. 1853-ban Debrecenben megalakult az Alsó-Berettyó szabályozási külön társulat, amely a folyó Bakonszeg—Szeghalom közötti szakaszának rendezését tűzte ki célul. 1857-ben egyesült a felső érdekeltséggel, és létrejött a Berettyó Szabályozási Társulat. 1881-ben magába olvasztotta az 1879-ben alakult Ivánfenéki, és az 1881-ben létrejött Mezőtúr—Mesterszálláisi Lecsapoló Társulatot. A közös szervezet neve 1881—1889 között Berettyó—Ivánfenék—Mezőtúr—Mesterszállási Társulat lett, és három osztállyal működött. 1889-ben, amikor az együttműködés a három osztály között még 36