Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Szepesfalvy Ákos: Nyomás alatti csatornázás - Üzemállapot vizsgálatok

N 1. ábra.Az üzemállapot-vizsgálat számára előállított szennyvízeloszlási görbe 1. Az üzemállapot-vizsgálat görbéje; 2. A szabvány alapjául szolgáló Imhoí'f-görbe munkatársai által készített — a szennyvizek lefolyásának törvényszerűségeit vizsgáló — munkája szolgált alapul. A szivattyúk kapcsolását a szívó-oldali tárolóbani vízszintingadozás automatikusan végzi, így a bekapcsolási periódusidő a szennyvízhozam nagyságától függ. A rendszer biztonságos üzeme szempontjából mértékadónak az esti órákban bekövetkező csúcsot tekinthetjük. A hajnali minimum a szennyvíz berothadásának veszélyét okozhatja, ami a szívóoldali tároló térfogatának helyes megválasztásával kiküszöbölhető. A rendszer biztonságos üzeme ott nem biztosított, ahol a hozzáfolyás nagyobb, mint a szivattyú vízszállító kapacitása, ami a nyomómagassággal ellentétesen arányos. A nyomás alatti szennyvízelvezetési rendszerek biztonságos üzeme szempontjából a legkritikusabbnak a hoszszabb ágvezetékek tekinthetők, amelyek voltaképpen párhuzamosan kötött szivattyúkból állnak. Az ilyen vezetékek hidraulikai vizsgálata — a nyomásvonal meghatározása — rendkívül nehéz feladat, mivel a becsatlakozó szivattyúk együttműködésének rendkívül nagy a variációs lehetősége. Ezt a vizsgálatot számítógéppel végeztük. A feladat megfogalmazásakor felmerült a kérdés, hogy milyen körülmények között, milyen üzemállapotokban kell vizsgálni az ágvezetéket. Több módszer átgondolása után úgy döntöttünk, hogy számítógéppel szimuláljuk a rendszer működését, mintegy lejátszuk azt, ami a valóságban az adott körülmények között megtörténne. (2. ábra). Ezt a jellemző pontok előállításával és vizsgálatával kívántuk megoldani. Azokat a pontokat tekintjük jellemzőnek, amikor valamilyen változás történik a rendszerben, tehát ha egy szivattyú kiilletve bekapcsol, vagy valahol túltelik egy gyűjtőtér. Első feladat ezeknek a pontoknak a keresése, meghatározása. Minden betáplálási helyre felírható egy egyenlet, amely megadja, hogy az adott helyen mennyi idő múlva lesz valamilyen változás. Ezt három egyenletből kell kiválasztania a gépnek, attól függően, hogy az adott helyen működik-e a szivattyú vagy sem, illetve működik, de a hozzáfolyás nagyobb, mint az elszívott mennyiség. Az így számított időértéksorból a minimumot kikeresve megkaphatjuk a legközelebbi jellemző pontot. Ezt a minimumkeresést az első elem abszolút értékének a további időadatok abszolútértékével való összehasonlításával végezzük. Ha van kisebb érték, akkor ez lesz a további összehasonlítás alapja. Minden esetben meg kell jegyezni a legkisebb időértékű betáplálás sorszámát is. A szennyvíz hozzáfolyását óránként adtuk meg, vagyis egy 24 elemű vektorral. A feladat megoldása során tehát figyelemmel kellett lenni arra is, hogy óraváltozásnál a hozzáfolyás is változik. A kikeresett legközelebbi időpontra ki kell számítani a tárolóterekben a szennyvíz mennyiségét. Itt újra két öszszefüggés adódik, attól függően, hogy a szivattyú üzemel-e vagy sem. Ha a kiszámított időpontban az összes szivattyú kikapcsolt, akkor nincs értelme a hidraulikai vizsgálatnak. Ekkor — egy tájékoztató kiírás után — a következő pont meghatározása kezdődik el. Ennek a prog-' ramrésznek a feladata a vészjelzések közlése is. Amikor egy betáplálásnál a gyűjtőtérben a vízszín eléri a vészjelzés helyét, nem készít hidraulikai vizsgálatot, hanem a következő jellemző pontot keresi meg. Ha vízszín tovább nő a vészjelzési szint fölé, akkor ezt a következő jellemző pontoknál is jelzij mindaddig, amíg a túltöltődés meg nem szűnik. Ezek után következik a hidraulikai vizsgálat. Ehhez mindenekelőtt szükséges a szivattyú jelleggörbéjének (oiSCJ mágneslemez 2. ábra. A program működési vázlata 30