Hidrológiai tájékoztató, 1981
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Bencze Géza: Somogyi vízimalmok a reformkorban
»V yíh # T: <t "fi"* Aűf^ <R t<k>A. f/tm /'te//y £f w ff/ >/S c/rfrhi rX-Á'4 / < rfm• « '4r cr/t f»ty (<ty &ya,t'ayy • Jf 'wtt*' "*<t ' /r/v nyt/%.*. r>t<//yesi V '4j " •"•/' f f*'" IS'; /n*/r /»~rrA,jA- A'* "/i"/^ • mtJfyrrtt "y<Ar/« •'/'.'' rs /rfár< íy. ttt/r,ryút a' J&M-íi "y'-'/o'.' ,, / ,//„/f Ari'A/, A ,Af' /fArf'r'"" 't/AAs?.* ./tA cAÍ-s ry Ar^ //.' ."rtjf' > Vssn .'/"•<•„,!;,-w /'rAf, nJL" * f<** J L . M' , t ' ^ , A-m <> ' '(" //"^ f / 'íwy ^v/y/i-^/Y « 'f j , f/r» A-'f • A. •/.,.. \.yy> f'/r /r.'-fA' jí-rt" r^y i's S/ <t t s-i 1. ábra. Török Ferenc megyei mérnök rajza a Városhidvég és Mezőkomárom közötti malomgátról (1817. június 20.) lehetett volna, de erre a korai időszakban, de még a XIX. század első évtizedeiben is alig találunk példát. A gátasmalom jó példája a Berkinél (Nagyberki) a Kaposon, annak szabályozása előtt épített kb. 1,5 km hoszszúságú rekesztőgát, ami az ártér teljes szélességében ki volt építve/' de ilyen volt a Sió széles mocsarán át kiépített több száz m hosszú, ívelt malomgát Városhidvég és Mezőkomárom között 5 (1. ábra). Ritkábban fordult elő, hogy a szó szoros értelmében vett rekesztőgát nem volt tartozéka a malomnak, de a vízterelést itt is csak töltéssel, oldalgáttal tudták biztonságosan megoldani. A malomgátat leggyakrabban a patak, esetenként a folyó teljes völgytalpán (árterén) ki kellett építeni a mind nagyobb vízvisszatartás érdekében, de a malom felett keletkező malomtó megtartása is ezt követelte meg. A malomgát akkor volt jól megépítve, ha áradás alkalmával sem tudta a levonuló és magának gyakran új medret kereső víz megkerülni. A gátak földből készültek, rőzsefonadékkal megerősítve. 6 A legelterjedtebb építési módnál két párhuzamos cölöpsor leverésével kezdődött a gátépítés, amelyet aztán rőzsével befontak, majd a közét földdel, szalmával vegyes földdel töltötték ki, de sok esetben trágyával, már csak annak nagyobb térfogatsúlya és jobb víztűrőképessége miatt is. A gátat állandóan erősíteni kellett, mivel az áradások alkalmával levonuló víz jelentős károkat tehetett bennük, de károsan hatott rájuk a malomtó vizének állandó nyomása is. A malmot keskenyebb völgy esetében a partról építették a gátra, s így legalább a malomkerék felé eső része cölöpökre épült. A szélesebb völgyeknél gyakori volt a cölöpökre vagy — hajózható folyók esetében — lehorgonyozható hajótestre épült malom. A gátnak a malom előtt levő szakaszán általában híd állott — helyenként a malom alatt — s kötötte össze a gátszakaszokat, biztosítva egyben a malom kétoldali megközelítését, különösen, ha az a gátra épült. A gát mögött kialakuló vagy kialakított malomtóban a lehetőségekhez képest a legmaximálisabb víztömeget kellett visszatartani. A XVIII—XIX. századi vízimalmaink jelentős része — mivel kishozamú patakokra épültek — nem volt képes egész évben Üolgozni, különösen a szárazabb évszakokban vagy periódusokban. Ráadásul kis hatékonyságuk miatt meglehetősen nagy víztömeget igényeltek, elsősorban az alulcsapó vízikerékkel rendelkezők. Így a vízvisszatartásnak jelentős szerepe volt, s ma jelentéktelennek tűnő patakokon, vízfolyásokon is nagyméretű tározókat alakítottak ki, különösen a kisesésű, széles völgyszakaszokon. A XVIII. század végétől malmainkat három minőségi osztályba sorolták, éves teljesítőképességük alapján. Első osztályú malom — függetlenül a kerekek számától — csak az lehetett, amely egy-két rövidebb periódust leszámítva egész évben működött. Az 1822-es malomösszeírás a 358 gátasmalomból mindössze 21-et sorolt ebbe az osztályba. Közülük egy sem volt található a kaposi és a szigeti járások területén, az igaliban négy, a marcali járásban öt, a babócsaiban a legtöbb, számszerint 12 volt. Ez utóbbiból a legtöbb — kilenc — a Rinyára épült. Sajátos módon ez a belső-somogyi homokos, erdővel sűrűn benőtt terület a megye legritkábban települt területei közé tartozott, s úthálózata is a leggyérebb volt ebben az időben. A gátasmalmok közül tehát 21 volt elsőosztályú, a megyei összes vízimalom (a 258 gátas + a 67 drávai hajómalom = 325) mindössze 6,5 százaléka. A drávai hajómalmokat — valamennyit — az első osztályba sorolták, mivel a jég beállása, ha meg is történt, viszonylag rövidebb időszakot jelentett. A harmadik kategóriába azok a malmok — számszerint 72 — kerültek, amelyek az összeírás megjegyzése szerint tsak esős időben, a hó olvadásakor őröl, a száraz malommal jöhet egy cathegoriába ..." Járásonként számuk, illetve osztálybasorolásuk a következő arányokat adja az említett 1822. évben (a hajómalmok nélkül): Járás Malomszám %-ban 1. oszt. % ezen belül 2. oszt. % 3. oszt, . % Babócsai 79 22,1 12 15,2 67 84,8 Igali 73 20,4 4 5,5 42 57,5 27 37,0 Kaposi 91 25,4 — — 79 86,8 12 13,2 Marcali 52 14,5 5 9,6 26 50,0 21 40,4 Szigeti 63 17,6 — — 51 81,0 12 19,0 összesen 358 100,0 21 5,9 265 74,0 72 20,1 8
