Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Korim Kálmán: Újabb hévízkutak a Budai hegység déli előterében

szivárgás) elleni szigetelése, esetleg olyan terület kiválasztása, ahol az elszivárgás a talajadottságok miatt minimális, vagy elhanyagolható. Itt ikerül előtérbe az ilyen szempontból vizsgált térségek mérnökgeológiai adottságapiiak ismerete. Vegyük sorra például timföldgyáraánkat. A legnagyobb — az ajkai — a Dunántúli-középhegység karsztvízkincséből aktív bánya víztelenítés során hazai viszonylatban a legnagyobb 'karsztvíztömeget kitermelő (— s egyben e jó minőségű vízből jelentős térséget ivóvízzel ellátó —) karsztoknak közelében települt. Az almásfüzítői a Duna mellett, vörösiszap-lerakóterei a Duna pleisztocén teraszán létesültek. A Mosonmagyaróvári Timföldgyár teljes egészében — leraikóterével egyetemben — legnagyobb pleisztocén víztárolónk, a Duna kisalföldi hordalékkúpján üzemel. A környezetvédelmi törvény érvénybelépésével szigorúbbak lettek a hulladéklerakó-terek kialakítására vonatkozó hatósági előírások. Ennek ellenére a timföldgyártás szükségessége — s ezzel együtt a nagy tömegű vörösiszap keletkezésének ténye — nem vonható kétségbe. Ezért a vörösiszap-lerakóterek tervezése és telepítése során a már említett elszivárgást megakadályozó (vagy minimálisra csökkentő) megoldásokat kell alkalmazni. Olyan megoldásokat, amelyek a napjaink állandó kutatási témájaként szereplő vörösiszap-hasznosítás nagyüzemi megvalósulásáig lehetővé teszik az egyébként — hulladékként is — hasznos ipari nyersanyagokat tartalmazó vörösis zap-tömegek megőrzését. A Mosonmagyaróvári TimfökJgyár új vörösiszap-lerakóterét szivárgópaplan és drénrendszer kialakításával, a szivárgókból kikerülő vörösiszap-szállítóvíznek a reoirkulációs rendszerbe történő visszaemelésével terveztük (építése 1981. év elején megindult). Ajka és Almásfüzitő térségében — felhasználva a már említett korszerű hidraulikus szállítási lehetőségeket — viszonylag nagyobb szállítási, beruházási- és üzemköltségeket vállalva — a távlati elhelyezésre, olyan geológiai felépítésű területeket kerestünk (vagy keresünk), ahol külön mesterséges szigetelés alkalmazása nélkül -is minimális elszivárgás várható, s egyben az eddigi 6—10 évi tározásá kapacitás helyett 20—30 évre elegendő tározótér kialakítása lehetséges. (Ajka térségében 'karsztos területek felé — azaz déli irányban — a terjeszkedés lehetősége kizárt. A Torna patak terasza és a karsztosodott mezozóos alaphegység közötti kommunikáció nemlegessége gyakorlatilag a geológiai adatok alapján bizonyítható). A terület kiválasztása során mérlegeljük az igénybevenni kívánt terület mezőgazdasági értékét, a közeli települések távlati fejlesztési terveit, és még sok más (különböze érdekek alapján felvetődő) szempontot. A döntés csak többszöri egyeztetés és az előtérbe került különböző szempontok mérlegelése után megszülető kompromiszszum eredménye lehet. A kiválasztott hulladéklerakó-tér tervezését részletes mérnökgeológiai feltárással kezdjük. Az adottságok ismeretében'* általában zárt (recirkuláltatott) vízgiazdálfcodású rendszert tervezünk. A „zárt rendszer" ellenére a lerakóteret észielőkútrendszerrel vesszük körül és előírjuk a talajvíz kémiai összetételének rendszeres ellenőrzését. Ahol a lerakóterek porzása bekövetkezhet, a légköri szennyeződés mértékének csökkentése céljából a hányók rendszeres locsolását, térségükben védőerdősávok telepítését is betervezzük. Hasonló elgondolásokat követünk az erőművi salakpernyetárolók, valamint a bányameddőlerakó-terek tervezése esetén is, de ugyanezen alapokról kiindulva tervezzük a kisebb kapacitású, egyéb ipari (vagy más eredetű) hulladéklerakó-tereket (tárolókat) is — nevezetesen olyan elgondolások alapján, hogy azok minél kisebb mértékben befolyásolják kedvezőtlenül az emberi környezetet, illetve minél előbb rekultiválhatók legyenek — eltüntetve azáltal a lerakótér messziről is látszó „mesterséges emberi beavatkozás" jellegét. Csak ilyen következetességgel dolgozva remélhetjük elérni azt a magunk elé tűzött célt, miszerint az ipari körzetek térsége nem válhat hulladéklerakó-helyekkel borított, szennyezett talajú és talajvizű, kopár, terméketlen területté. (A hulladóklerakó-terket a MÉLYÉPTERV I. Komplex Közmű Irodája tervezi. Ezenbelül külön osztály foglalkozik a feladás és a szállítás rendszerével, külön osztály tervezi a szállító csővezetéket, ismét másik osztály a szállítás energiaellátását, automatizálását. A lerakóterek mérnökgeológiai vizsgálatát, a sajátanyagú töltések és szivárgórendszerek, valamint a környezetvédelmi szempontból elengedhetetlen szigetelési és egyéb védelmi megoldások, észlelőrendszerek tervezését az 1978. január 1. óta működő Ipari Hulladékelhelyezési Osztály végzi). Újabb hévízkutak a Budai-hegység déli előterében DR. KORIM KÁLMAN Vízkutató és Fúró Vállalat A közelmúltban néhány újabb, a triász időszaki alaphegységig hatoló karsztvízfeltáró mélyfúrás létesült a főváros déli részén. E fúrások részben az eocénprogram keretéaen. karsztvízszín megfigyelési célzattal készültek, nevezetesen a Diósd—1. jelű 1200 m talpmélységű, a Ktassay-zsilipnél levő ún. VITUKI-kút (559,5 m) és a Közraktár utcai 650 m mély észlelő kút, mindhárom az Országos Földtani Kutató és Fúró_Vallalat kivitelezésiben. Legújabban pedig vízellátási célból épített két 'karsztvízkutat a Vízkutató és Fúró Vállalat egyrészt a VIKUV őrmezői Apenta ásványvíztöltő telepén, másészt Törökbálint határában a DEPÓ II. telepen. A fúrások helyét az 1. ábra szemlélteti. E két utóbbi fúrás — csakúgy mint az előbb említettek — számos új és értékes vízföldtani, vízkémiai, hidrodinamikai és geotermikus adatta! gazdagította Budapest vízföldtani isma'eteit. A VIKUV—Apenta-telcpi hévízfeltáró fúrás Az 1980. évben készült és 1000 m talpmélységet elért fúrást a VIKUV debreceni üzemvezetőségének UBV— 600-as típusú rotari fúróberendezése mélyítette és képezte ki hévízitermalésre. A fúrás előzetes földtani rétegsora a következő: 0— 6 m Oligocén (rupéli) mállott, morzsalékos kisoelli agyag; 6— 515 m Oligocén (rupéli) kékesszürke kiscelli agyag és agyagmárga; 515— 630 m Eocén meszes márga, agyagmárga, e mélységszakasz alsó részében áthalmozott mészkő és dolomit, tufanyomokkal; 630—1000 m Triász (karni) dolomit, mely a felső szakaszon erősen repedezett ós hévforrás-tevékenység hatására bontott. 10