Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csekei Tibor-Radványi Gábor-Szakonyiné Gyurkovics Magdolna: A vízgazdálkodás és a környezetvédelem mezőazdasági kérdései a Balatondéli vízgyűjtőjén

A Rás—2. sz. kút hévizével és a bepárolt sókoncentrátummal minden olyan vizsgálatot elvégezitek, ami a hasznosítási terv kidolgozásához szükséges (vízkőmentesítés, sóbepárlás, gázvizsgálat stb.). Az Egészségügyi Minisztérium által gyógyvízzé nyilvánítása a sikeres orvosi kísérletek alapján megtörtént. E szerint nőgyógyászati, mélylégúti stb. megbetegedések kezelésére alkalmas mind természetes, mind sókoncenitrátum formájában. A vizsgálati adatok birtokában a sósvíz hasznosítása a közeljövőben megkezdődik. A vízgazdálkodás és a környezetvédelem mezőgazdasági kérdései a Balaton déli vízgyűjtőjén CSEKEI TIBOR—RADVÁNYI GÁBOR—SZAKONYINÉ GYURKOVICS MAGDOLNA Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs A Balaton térség üdülési célra való használhatóságában döntő szerepe van a Balaton vízminőségének. Ez iltóbbit elsősorban a Balatonba jutó tápanyagok befolyásolják kedvezőtlenül. Az utóbbi években bekövetkezett — egyes helyeken szemmel is megfigyelhető —• kedvezőtlen vízminőségváltozások hatékony és széles körű beavatkozásokat igényelnek. A Balaton vízminősége alapvetően a beömlő vízfolyások vizétől függ. A beömlő vízfolyások vízminőségét a vízgyűjtőn folyó mezőgazdasági termelés döntően befolyásolja, ugyanis a felszíni vizekbe jutó eutrofizációt okozó tápanyagok jelentős része a talaj eredeti tápanyagtartalmából, valamint a műtrágyákból származik, és azokat az eróziós folyamatok mozgatják. A Minisztertanács által jóváhagyott Balatoni Vízgazdálkodásfejlesztési Programban foglaltak alapján a mezőgazdasági ágazatra háruló víz- és környezetvédelmi feladatok a következők szerint foglalhatók öszsze: A) A Balatont kevésbé terhelő művelési eljárások bevezetése A termőfelületekről lepusztuló talajjal együtt mozgó tápanyag visszatartása — helybentartása — csak a talajvédelem és a talajvédő gazdálkodás megvalósításával lehetséges. A szedi mentumok vízbejutását komplex módszerek alkalmazásával kell csökkenteni. 1. A talajhasználat kérdései. A déli vízgyűjtőn — mely kereken 130 000 ha kiterjedésű — a mezőgazdaságilag művelt terület talajvédelmi lejtőkategória szerinti megoszlása az alábbi: Ny-i részen K-i részen Lejtés (Bedső(KülsőSomogy) Somogy) 0,0— 5% lejtés 65,0% 80,0% 5,1—12% lejtés 23,0% 10,5% 12,1—17% lejtés 4,0% 0,7% 17,1—25% lejtés 5,0% 0,4% 25,1% feletti lejtés 3,0% 0,4% A lejtésviszonyok figyelembevételével felül kell vizsgálni a művelési ágak helyzetét és a fokozott talajvédelem érdekében végre kell hajtani a művelési ágak lejtőkategória szerinti megváltoztatását. Irányelvként a következők javasolhatók: a) A 17% vagy annál magasabb lejtőkategóriájú területeken ki kell zárni a szántással egybekötött mezőgazdasági művelést. E lejtőkategóriában az erdősítést kell előtérbe helyezni. b) A 12—17% lejtőkaitegóriába eső területeket sorközi talajvédő gyepesítéssel egybekötött álló kultúrákkal — szőlő és gyümölcsös — célszerű hasznosítani. Ebbe a kategóriába kell beilleszteni a mesterséges gyep- és kaszálóterületeket is. c) Az 5—12% lejtőkategóriába eső terület a talajvédelem szempontjából kedvezően úgy hasznosítható, ha ide kerülnek az évelő takarmánynövények és a jó talajvédő hatású egyéb szántóföldi növények. d) Az állandó — évenkénti'és idényen belüli — talajművelést igénylő kultúrákat az 5%-nál nem nagyobb lejtésű területeken kell megtermeszteni. A művelési ágak megváltoztatását a Balaton közelségének figyelembevételével — védelmi övezetenként —• célszerű megtervezni és végrehajtani. A vázolt struktúra-változtatás nem jelenti a térség közgazdasági helyzetének a rosszabbodását, sőt jó termelésszervezés mellett a közgazdasági potenciál jobb kihasználását eredményezi. Tervszerű és fokozatos végrehajtás esetén az érintett üzemek gazdálkodásbiztonságát sem veszélyezteti. 2. Agrotechnikai rendszabályok. A vízgyűjtőre vonatkozóan célszerű elkészíteni növénykultúránként azt a termeléstechnológiai rendszert, amely a legkedvezőbb talajvédelmi hatást biztosítja. Ennek néhány általános szempontja a következő: a) A művelt talajrétegeknek azt a képességét, hogy az eróziós hatásoknak ellenáll, minden rendelkezésre álló agrotechnikai eszközzel javítani kell. Ilyenek: — a vízbefogadó képesség növelése (mélyműveléssel stb.); — a talaj szerkezetének javítása biológiai és kémiai eszközökkel; — a humusztartalom növelése szerves tárgyázással; — talajkondícionáló szerek alkalmazása; — kedvezőtlen talajtulajdonságok javítása (pH, stb.) b) A talaj mindenkori művelését, a növényzet telepítését a lejtésviszonyoknak megfelelően, a vízvisszatartás és a lemosódás megakadályozása érdekében a rétegvonalakkal párhuzamosan kell megoldani. c) A növényeket a lejtőn a talajvédő hatásuk figyelembevételével kell elhelyezni. 3. Műszaki beavatkozások. A műszaki talajvédelem eszközei és módszenei a legtöbb esetben túlnőnek egy adott üzem érdekein és lehetőségein. A műszaki létesítmények rendszerét vízgyűjtőnként' kell megtervezni. Az üzemen belüli és üzemközi létesítmények működési és létesítési összhangjának megteremtéséről is gondoskodni kell. A műszaki beavatkozásokat a talajhasználat kérdéseinél felvetett területrendezéssel egyidőben célszerű megvalósítani. A vízrendezés megoldásánál nemcsak az elvezetésről, hanem a csapadék helyberatartásáról is gondoskodni kell. A vízelvezető-hálózatot ki kell egészíteni á vízvisszatartást biztosító tározókkal és hordalékülepítőkkel. A vízrendezési és meliorációs munkákkal a Balaton vízromlásának egyik legjelentősebb okát lehet megszüntetni és a szennyező anyagokat az eredeti helyükön, A mezőgazdaság hasznára lehet visszatartani. Az üzemi és az üzemközi meliorációs beavatkozások8