Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Sebestyén Olga: Megjegyzések a Balaton tó problémáihoz

o Komarom Gönyü —y^FPa onys zentlaszlo M

Z - 10 [km] 7 2 1. ábra. Rétegvízszintek a Bakony északi előterében Mz = mezozóos, Pg = paleogén, APa = alsópannoniai, FPa = Felsőpannoniai, 1. Rétegvíz riyugalmi szintje. 2. Főtörés. A rétegvizek nyugalmi vízszintjei + 120 és -f- 200 tszf között változnak. Előfordulhat legtöbb esetben a + 130 és a + 150 tszf. m között, hogy a záróréteg, gyengesége, illetve hiánya miatt a rétegvíznyomás hatására a rétegvíz és a talajvíz nyugalmi szintje ugyanaz (Siposs Z. 1979). Javaslandó a területen és környékén a rétegvízszin és a talajvízszin rendszeres ellenőrzése figyelőkutakkal. IRODALOM Császár G.—Haas J. és Jocháné Edelényi E. (1978): A Dunántúli-középhegység bauxitföldtani térképe, a kainozóos képződmények elhagyásával. MAFI Bp. (1 : 100 000). Erdélyi M. (1979): A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája. Hidrológiai Közlöny, 7. Juhász J. (1976): Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. Korim K. (1979): Applied Hydrogeology. UNESCO International post-graduate training course on the principles and methods of engineering Geology. Hungárián Geological Institute, Bp. Papp F.—Vitális Cy. (1967) Magyarország műszaki földtana. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, M. 182. Bp. Tankönyvkiadó. Rónai A. (1960): Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről. Hidrológiai Közlöny, 6. Siposs Z. (1979): Bakony ÉNy-i előtere és a kisalföldi perem 1 : 100 000-es vízföldtani térképe és alapadat-táblázatai. MAFI Adattár. Kézirat. Szebényi L. (1953): Ikervár és Hosszúpereszteg környékének földtani viszonyai. A M. Ali. Földtani Int. Évi Jel. az 1950. évről. Szebényi L. (1972): Rétegvízkészlet alapadatok regionális értékelése Magyarország pleisztocén medencéiben. A M. Ali. Földtani Int. Evi Jel. az 1970. évről. Szebényi L. (1973): Magyarország hegyvidéki területeinek felszín alatti vízforgalma. A M. Ali. Földt. Int. Évi Jel. az 1971. évről. Vitális Gy. (1980): Veszprém megye és a határos területek vízföldtani tömbszelvénye. Hidrológiai Közlöny, 2. Megjegyzések a Balaton tó problémáihoz* A Balaton tó nagyon kellemes nyári üdülő mind hazai, mind külföldi turisták részére. Könnyen megközelíthető. Csendes és viharos időben gyönyörűen illeszkedik a bájos balatoni tájba. Nagyon értékes nemzeti kincsünk, és emellett a turizmus meglehetős jövedelmet is jelent hazánknak. Hogy a Balatont egészséges állapotban tarthassuk, tekintetbe kell vennünk tavunk limnológiai képét (jellegét). A Balaton tó természetes adottságai A Balaton természetes adottságai különösen akkor kerülnek előtérbe, amikor különböző forrásokból származó szennyeződések jelentkeznek. 1. a turizmus fokozódása, 2. a tó-környéki települések növekedése, 3. különböző ipartelepek létesítése. Mindezek a szennyeződés különböző problémáit jelentik. Ezek között a szennyvízprobléma a legveszedel* A „Comments on the problems of laké Balaton" című cikk (Hidrológiai Közlöny, 58. 3. 1978. 142—143. old.) magyar fordítása. (Szerk.) A Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottsága mély tisztelettel és nagyrabecsülő szeretettel köszönti a Szerzőt 90. születésnapja alkalmából. Dr. Sebestyén Olga tanárúrnö, tiszteleti tagunk tudományos munkássága példaként állítható tagtársaink és különösen a fiatal hidrobíológus nemzedék elé. Kívánjuk, hogy tudása kincse gazdagon kamatozzék az ö nyomdokain járóknak. (Szerk.) mesebb. A Balaton sekély tó (átlagos mélysége 3 m, a Tihanyi-szoros egy rövid szakaszán 11 m). A hosszú partvonal a meder alakjából következik. Felülete terjedelmes (610 km

2). Vízgyűjtőterülete 5200 km

2. A meder víztartalma 2 km

3. A tó vizének kicserélődése 2,2 év (becslés, számítások). Lefolyás Siófoknál: Sió-csatorna (zsilipek). A tóvíz minőségét meghatározó tényezők: vízgyűjtőterület geológiája, hidrológiája, a meteorológiai viszonyok (csapadék, szél) és a klímája. Minthogy a mederbe foglalt víztömeg, lévén a tó élővilágának (biotájának) környezete, a vízminőséget illetően a víz kémiai, fizikai és hidrológiai paraméterei mellett számításba jön: a) a tómeder földrajzi fekvése, b) a tómeder alakja és méretei, c) a partvonal hossza, d) aránytalanul terjedelmes felülete és a csekély vízmennyiség, mely lehetőséget nyújt a szennyeződésre, e) a leggyakoribb szélirány, merőleges lévén a megnyúlt alakú tómeder hossztengelyére (Zách Alfréd, 1952), a nyugati szél előidézte vízdinamika a déli part eróziós jellegét eredményezi: ez a szél a tótól nyugatra fekvő ipartelepek füstjétől terhelt felhőit a tó vize felé hajtja és a csapadék kihatással lehet a tóvíz kémiai paramétereire. Emellett port is szállít, mely az üledéket szaporítja. Ullyott és Knight szerint (1938) a fenéken elég fény lenne a gyökerező alámerült makrovegetáció kifejlődésére, még viharos időben is. A vízdinamikai körűimé-