Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csilics Mária: Tápanyagfeldúsulás belsőségi csatornákban

1880. július 6-án Vásárhelyi Közlöny végre arról tudósít, hogy „a piacztéren az artézi kút fúrása már befejeződött a múlt kedden és a víz felszínre ütötte magát, s azóta a közönség által nagy mértékben használtatik. örvendetes tény, melynek megvalósítása régi vágya volt lakosságunknak". A kút fúrása nagy nehézséggel járt, többször akadtak ugyan futóhomokban jó vízre, és ez volt az oka annak, hogy Zsigmondy 7 csőrakatot volt kénytelen használni a fúrólyuk bélelésére. A 24 óránként kiömlő langyos víz mennyisége 94 254 1 (percenként 66 1) volt és hőmérséklete pedig 15° R (19 °C). Két évi folytonos, szorgalmas és fárasztó munka eredményeként 1880. június 28-án adta át Zsigmondy ünnepélyes keretek között a város elöljáróságának a kutat. Beszámolt a munkáról, melynek fájdalom, egy emberélet is áldozatul esett. „Ábrái polgármester a város részéről megköszönve a sikeres fáradozást, a legodaadóbb elismeréssel vette tudomásul a mérnöki beszámolót, köszönetet szavazott Zsigmondy derék mérnök úrnak mind maga, mind a tanács, mind a város közönsége nevében." Nagy áldás volt e kút a városi közönségnek, mely méltán volt büszke arra, hogy a modern technikát az egész Alföldön legelébb használta fel közegészségügyének megjavítására. A tudomány is sokat nyert a kúttal. Azok az adatok, melyeket az Alföldön fúrt első artézi kút szolgáltatott, igen becsesek: előbbre vitték a mélyen fekvő, különben hozzáférhetetlen altalaj rétegére vonatkozó ismereteket. Ami ezután történt... A Vásárhelyi Közlöny július 8-án így tudósít: „A kút valóságos ostromállapotnak van kitéve kora reggeltől késő estig, örvendetes, hogy a városunk legtisztább vize a legnagyobb mértékben használtatik. „Aztán szépen kérjük nénémasszonyékat is, hogy ne hánjanak mindenféle rothadt gyümölcsöt a kút köré!" hívja fel a figyelmet az újságíró. A város nevezetességének külső kialakításáról a kor krónikása így számol be: „A kút fölé jelentőségének megfelelően homokkőből faragott négyszögletű díszes oszlop került, melynek felső részén, mind a négy oldalon 1880. évszám látható, alsó részén pedig négy oroszlánfejből ömlött ki a víz az oszlop élei irányában fektetett négy ágú kereszt-alakú medencébe, ebből pedig a felesleges mennyiség a földalatti csatornába. Az oszlop tetején kovácsoltvas tartóban petróleum égett". Alig néhány héttel a piactéri kút átadása után Mátólc Béla főügyész már továbblépést javasolt: „A lemélyített kút talajviszonyainak birtokában a város is tudja magát mihez tartani és ideje volna még egy új kutat a templom téren, egyet a Bika utcában készíttetni nagyobb mértékű csövekkel, s e három kút egyenlőre a várost elegendő vízzel láthatná el hosszú éveken keresztül". Végül álljon itt Halaváts Gyula bányamérnöknek, a Földtani Intézet geológusának méltatása: „Hód-MezőVásárhely városa első nyilvános czélú artézi kútjával bebizonyította, hogy az Alföldön ezen az úton, egészséges vizet lehet megteremteni, s így jó példával járt elől". A kút vize a negyvenes évekre elapadt. A medencét földdel töltötték fel és virággal ültették be. 1963-ban a városépítési tereprendezés miatt lebontották. Pontosabban akként szerelték szét, hogy minden darabja épen maradt, hogy bármikor helyreállítható legyen. A kútrészeket Harmat Péter, a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szentesi üzemmérnökségének vezetője összegyűjtötte. Ennek köszönhető, hogy ma a református templom udvarán emlékeztet a város egykori vezetőinek nagyszerű kezdeményezésére. Csath Béla Tápanyagdúsulás belsőségi csatornákban csilics mAria Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja Intenzív mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen a talaj tápanyagpótlása nélkül. Ezt a feladatot ma már 80—85%-ban műtrágyák alkalmazásával oldják meg a fejlett iparral rendelkező országokban. Magyarországon az 1960-as években kezdődött a műtrágyák felhasználásának növekedése. 1960—1965 közötti időszakban aktív hatóanyagra számított műtrágyafelhasználás több mint kétszeresére, 1965—1970 között 2,3-szeresére növekedett. 1972-ben a ha-onként felhasznált műtrágya mennyisége (hatóanyagban kifejezve) 183 kg, 1975-ben már 217 kg. Az 1980. évre előirányzott mennyiség 300 kg. A megfelelő időben és módon adagolt műtrágyáknak csak 50—80%-át használják fel a kultúrnövények, a többit a mezőgazdaságilag művelt területekről lefolyó víz kimossa és megjelenik a felszíni vizekben. A műtrágyák kimosódása a kiszórási időn és módon kívül a kiszórt mennyiségtől, valamint a készítmény oldhatóságától; a csapadék mennyiségétől és intenzitásától; a kiadagolás és a csapadék lehullása között eltelt időtől; a talaj típusától; domborzattól; a talajművelés intenzitásától; a növénykultúrától és az eróziós folyamatok intenzitásától függ. A bemosódás következtében a vízben nő a növények számára hozzáférhető ásványi anyagok (növényi tápanyagok) mennyisége. A vizek tápanyagdúsúlását a növényi élet gazdagodása (algásodás, hinarasodás) követi. A makrofiták túlburjánzása következtében a vízfolyásokon nő a lefolyási idő. Az algák által termelt szervesanyag egy része, illetve a makrofiták törmeléke az iszapba ülepedik, elszaporodnak a lebontáshoz szükséges baktériumok és gombák a vízben. A víz oxigénkészletének lecsökkenésével az anaerob fajok veszik át az uralmat, ammónia, metán, kénhidrogén keletkezik. Hatékony beavatkozás nélkül romlik a víz minősége, az oxigénhiányos állapot eredményeként halpusztulás következhet be. Az iszap rothadása során keletkező mérges gázok felkeverhetik az iszapot és ez a víz felhasználhatóságát tovább csökkenti. Az ADUVÍZIG működési területén levő Dunavölgyi Főcsatornán az utóbbi időben gyakran előforduló oxigénhiányos halpusztulások és a csatorna állapota (nagy mértékű hinarasodás) adta az alapgondolatot, hogy nézzük meg a csatornán 1966—1977 között kialakult tápanyag-viszonyokat. A Duna magyarországi szakaszának legjelentősebb bal oldali mellékvízfolyása a Dunavölgyi Főcsatorna (továbbiakban DVCS). Hossza 117,6 km, Pest megyében a Duna—Tisza csatornából ágazik ki, majd Kunpeszér, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Soltszentimre, Akasztó, Kiskőrös, Homokmégy, Császártöltés, Hajós, Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád, Baját érintve csatlakozik a Dunába. A vízfolyás szinte teljes egészében mesterséges csatorna. Vízhozama jelentéktelen a Dunához képest, igen jelentőssé teszi a DVCS-t azonban a 3039 km

2-es vízgyűjtő területe. Funkciója kettős: belvízlevezetés, öntözés. A mocsárvilág megszüntetése céljából, valamint a belvízveszély elhárítására kezdődött meg a vízrendszer