Hidrológiai tájékoztató, 1980
1. szám, április - Bernáth Zoltán-dr. Scheuer Gyula: A Lukács fürdő rekonstrukciójával kapcsolatos józsefhegyi vizsgálatok földtani és vízföldtani eredményei
I 1. ábra. Egyszerűsített fedetlen földtani térkép Wein Gy. (1977) után a vizsgált terület távolabbi környékéről 1. Felsőtriász tűzköves dolomit; 2. Felsőeocén mészkő; 3. Felsőeocén „budai márga"; 4. Alsóoligocén tardi agyagmárga; S. Középsőoligocén kiscelli agyag; 6. Vető; 7. Termális karsztforrás; 8. Vizsgált terület folyamatok révén kerültek. A Frankéi Leó utcától keletre az eocén-oligocént 10—15 m vastagságban, dunai kavicsos üledék fedi, amely a hegy lábánál kiékelődik. A fentiekben vázolt és ismertetett irodalmi adatok és a rendelkezésre álló fedetlen földtani térképek alapján (1. ábra) a vizsgálatokra területeken az antropogén és negyedkori rétegek alatt mindenütt az ismert típusos budai márga előfordulását valószínűsítettük. Az előzetes csekély számú adat szerint előfordulnak ugyan vizek a területen, de csak helyileg és nagy részben a közművekből származnak. Horusitzky H. (1938) néhány adata utalt helyi talaj- vagy esetleg szivárgó vizek jelenlétére. Ezen előzetes adatok birtokában kezdtük meg a vizsgálatainkat a területen. 3. A kutatási eredmények ismertetése A kutatás keretében a vizsgált területen hét fúrás lemélyítésére került sor. Talpmélységük a terep és vízszintektől függően 8—90 m között változott, 56 m átlagmélységgel, 390 fm összhosszúsággal. Az alkalmazott fúrási technológia és helyszíni vizsgálatok megbízható alapot nyújtottak a repedezett és vízadó szakaszok, továbbá vízszintek megfelelő értékeléséhez. A fúrásokból kikerült fúrásminta feldolgozásában, mikro- és makrofauna vizsgálatában, az összletek kortani besorolásában az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Magyar Állami Földtani Intézet szakértői: Boda Jenő, Árkai Péter és Sidó Mária vettek részt. A fúrásonként és vízadónként vett vízminták kémiai elemzését, vízhőmérséklet mérését az FTI kémiai laboratóriuma végezte. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a területet általánosan fedő 3—16 m közötti, 9 m átlagvastagságú pleisztocén és fiatalabb korú képződményeket, feltöltésből származó agyagos törmelék, valamint az idősebb összletek áthalmozott és bontott mállástermékeiből származó limonitfoltos, törmelékes agyag, márgás agyag, agyagos márga alkotja. Már nem ennyire általános az elterjedési területén 16—37 m vastagságban harántolt oligocén összletek előfordulása. Ezeket a felső részében oxidatív és mállott, de általában szürke, merev, mikrorétegezett, pirites, tufazsinóros, növénymaradványos, halpikkelyes „tardi agyagmárga" építi fel, zárt repedéses, csúszási nyomos szakaszokkal. A vizsgált tartományban az eocén 0—54 m vastagságban érintett „budai márga", továbbá egy fúrásban 15 m hosszban haránt'olt „nummuliteszes mészkő" formájáIfúrás ZfúrSs 151.4 mBt. • m.1 mfl< 14 m talajvíz • 3. fúrás 165,7 mBf. 4Jurás 7.fúrás -H6,9 mBi 3,2 m ~20flm 7,3 m talajvíz —" -n,8 m •75fim V 3,6m talajvíz ~ J -15,7 m r-t . — 1.— I —* -72,5 rn vízb eáramlá s [ m m Sr EE m 1 3 m H! 1B5,3mB.f. T Ofirr. talajvíz 5. fúr ás -90, Om -5,7 m -85m 6. fúr ás 1S77.1. 1—74,2m karsztvíz jS <m 5Ö 7/ Bjí 74Pm 2. ábra. A vizsgált területen mélyített fúrások földtani szelvényei 1. Feltöltés, talaj. 2. Pleisztocén rétegek; 3. Tardi agyagmárga; 4. Felsőeocén budai átmeneti rétegek a tardi rétegek felé; 5. Típusos budai márga; 6. Felsőeocén mészkő; 7. Zárt repedés; 8. Karsztos járat, vízvezető hasadék 34
