Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Aujeszky Géza-dr. Scheuer Gyula: A felsőtárkányi Lökvölgy karsztvízkutatásának vízföldtani eredményei

B 1 mBf. 246,17 B4 mBf. 252,70 B 5 mBf 25020 o o °

0 32,1 m 6,9 $ 203mm 19 m J ImmJ szabad 51,6 m l*

Ma

l I II 15 I li I I; I i; I IS I lí I 1= i i= 6,9 m 4 203 mm lyukfal Ü! hí 103,0 m 114,2 m | |39,O

m | [TT^-r 21,0 m 24,6 m L°o°o Bő mBf. 246,51 7,4m Sfim J í 203 mm/ Iá; iá B 12 mB-f. 247165 szabad lyukfal i 1 §s I Cui 94,3m 110,0 m 5,í m 6fim *203r 79,2m ' w? 101,Om 127,0 m\ ! SS S / t> <D 0 O r SS !o 4 o 6,6 m I 64fim 77=7 B4;8m m 106,3 m| 5Ea 2. ábra. A palaösszlet alatt repedezett mészkövet elért fúrások földtani szelvényei 1. Negyedkori folyóvízi üledék; 2. Szericites, homokkőpados agyagpala; 3. Kovabetelepüléses, mészkőréteges agyagpala; 4. Palabetelepüléses mészkő; 5. Repedezett mészkő (triász) A negyedkori folyóvízi üledék alatt a fúrások általában triász időszaki palaösszletet harántoltak. A triász palaösszlet zömében szericites, homokkőpados, agyagpala, mely alul kovabetelepüléses mészkőréteges agyagpalába, illetve palatelepüléses mészkőbe megy át. Vízadóképesség szempontjából a palaösszlet teljesen meddőnek mutatkozott. A palaösszlet alatt a repedezett triász mészkövet értek el a B 1, B 2, B 4, B 5, B 8, B 12 fúrások 25—110 m mélységben (2. ábra). A mészkő általában repedezett, jól karsztosodott. Kifejezetten karsztos barlangjáratokat harántolt a fúró a B 2, illetve a B 9 fúrásokban. A B 2-es fúrásban 28,7—29,9 m mélységközben 1,2 m-t esett a szerszám. Ez a furat a próbaszivattyúzás során 3 m-es depreszszióval 550 l/p vizet szolgáltatott. A karsztvíztükör 1977 tavaszán 7 m körüli felszín alatti mélységben volt a Barátrét nyugati részén. A negyedkori folyóvízi üledékben levő talaj víztükör mélysége ugyanitt, ugyanekkor kb. 1 m volt. Ezzel szemben a Barátrét északkeleti végén, a B 11 jelű fúrás kifolyó karsztvizet szolgáltatott és a nyugalmi vízszint 1977. április 27-én a felszín felett +1,36 m-ben állt be. A talajvíztükör viszont ugyanitt ugyanekkor —2,0 m felszín alatti mélységben volt. A B 11 fúrás mélyítése során a kifolyó karsztvíz mennyisége fokozatosan nőtt (40 1/p-ről 120 1/p-re). A furat próbaszivattyúzása során 100 l/p/m fajlagos karsztvízhozam adódott. 3. Megállapítások—következtetések 3.1. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a mészkőkibukkanások nem egymástól elszigetelt, önálló, független tagjai egy meghatározott kifejlődésű és korú mészkőfáciesnek, hanem a szericites agyagpala alatt öszszefüggésben vannak egymással és egy hatalmas, több mint 100 km

2 nagyságú vízzáró rétegösszlettel letakart és elfedett karsztos mészkőterület felszíni kibukkanásai, amely vízvezető kapcsolatban van észak felé a fennsíkot, és kelet felé pedig a Bükk hegység délkeleti részét felépítő középsőtriász mészkövekkel. 3.2. A vizsgálatok szerint a rögök és az elfedett mészkő karsztosodottsági foka nagy. Kisebb-nagyobb (1—2 m nagyságú) barlangok, üregek, oldási nyomok váltak ismertté. Nyilvánvalóan a helyi csapadék ilyen karsztos járatrendszerek létrehozására nem elégséges. Ezek keletkezése csak azzal magyarázható, hogy nagy vízmennyiségeket vezetnek, illetve vezettek.3.3. A völgyekben kibukkanó mészkőrögök a palaterületekről lefolyó felszíni vizeket részben vagy egészben elnyelik. A méréseink szerint az elnyelt vízmenynyiség időszakonként meghaladja a 3000 m

3/nap vízmennyiséget. Ha ezek a mészkőrögök csak gyökértelen, palába begyűrt szigetek lennének, akkor természetszerűen ez a nyelési képesség nem alakult volna ki, miután a pala a vizsgálatok szerint igen rossz vízvezető adottságú és nem lenne képes a rendszerbe bejutott vizek továbbvezetésére. 3.4. A Bükk hegység délnyugati részének vízföldtani viszonyaira jellemző, hogy egy-egy kis területi elterjedésű mészkőrögből, időszakosan vagy állandóan, több ezer 1/p-es források fakadnak. A felsőtárkányi Szikla forrás olyan mészkőrögből ered, amelynek vízgyűjtő területe 0,12 km

2, az eddig mért vízhozam maximálisan 7670 m

3/nap volt, a nagyvízhozamok középértéke 3700 m

3/nap és a közepes pedig 2500 m

3/napnak adódott. A forrás mellé telepített próbafúrásból 1320 l/p vízmennyiséget sikerült tartósan kitermelni úgy, hogy a forrás vízhozama csak 10%-kal csökkent. Ezek az eredmények azt bizonyítják hogy a forráshoz egy nagy felszín alatti karsztos víztározó rendszer tartozik, amely a forrás vízutánpótlódását biztosítja. 3.5. A fúrásokban kapott és mért karsztvíztükrök jól kapcsolódnak a korábban feltételezett karszthidrológiai rendszerbe. Ezen a területen rendszeresen észlelt és mért karsztvízszín észlelőkutak adatait összehasonlítva a hegység más területein levő megfigyelő helyek adataival, megállapítható, hogy a vízszíningadozások és -változások megegyezőek, ami az egységes karsztrendszerhez való tartozást támasztja alá. 3.6. A karszthidrológiai vizsgálatokkal és megfigyelésekkel valószínűsített, valamint kutatófúrásokkal 31