Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Dr. Dóka Klára: Mikoviny Sámuel elképzelése a Tisza-Duna-Sió-Balaton-Dráva hajózható csatornáról

és Mezőkomárom között három magas földgát zárta le, a Balaton vízállása pedig a mainál több méterrel magasabb volt. Tihanyt az aszófői parttal csak keskeny földsáv kötötte össze, és a tó vízszintje elérte a 109,6 m tengerszint feletti magasságot. Mikoviny mélységmérést is végzett. Az 1744-ben készült térképen a tó legmélyebb részét párhuzamos vonallal jelölte, ahol mérései szerint a tó 6 bécsi öl (11,38 m) mély volt. A későbbi felmérések világossá teszik, hogy Mikoviny csak néhány ponton észlelt ilyen mélységet, és ezeket a pontokat kapcsolta össze térképén. Az átlagos mélység a jelölt sávban 10,5 m körül lehetett, a víztükör 109,5 m tengerszint feletti magasságának megfelelően. A magas vízállás az oka annak, hogy a tó alakja Mikoviny térképein eltérő az általunk ismert, mai alaktól. A Kis-Balaton ebben az időben még nagy kiterjedésű tó volt, és összefüggött a tulajdonképpeni Balatonnal. Mikoviny nem akarta a Kis-Balatont lecsapolni, hanem az igen fontos szerepet játszott csatornaterveiben. í, Az 1744-ben keletkezett Mikouiny-térkép szerint a Kis-Balatonnak Fenékpusztától Nemesvidig közel 1 km széles vízzel borított folytatása volt. Egy nyugatabbra húzódó völgyet Zalahídvégtől Kiskomáromig, mintegy 11 km hosszban, még nagyobb szélességben borított a víz. Mikoviny mindkét lehetőséget figyelembe vette egy hajózható csatorna kialakításának tervében. Egyik esetben a tó legnagyobb mélységi övezetéhez csatlakozó mesterséges hajózó csatorna Csákány és Nemesvid felé haladt volna Nagykanizsa irányába. A másik javasolt hajóút Zalahídvégtől Komárváros, Kiskomárom felé húzódott, és szintén megközelítette Nagykanizsát. A csatorna innen a várostól délkeletre húzódó Almáspatak széles völgyében haladt volna, amely Légrádnál torkollott a Drávába. Az Almás-patak hajózásra történő felhasználása korábban II. Szulejmán terveiben is szerepelt. 1532. évi hadjárata alkalmával utasította mérnökeit, hogy a patak vizét felduzzasztva teremtsenek összeköttetést a Dráva és a Balaton között. A Tisza—Duna—Sió—Balaton—Dráva csatornaterv legjobban kidolgozott része a Drávától a Balatonig terjedő szakasz. A vízi út ezután a Balatonon haladt volna tovább kelet felé, majd a Sión keresztül a Dunáig. A Balatont a Dunával összekötő csatorna a külföldi tervekben is szerepelt a XVIII. század elején. A holland Lothario Vogemonte az európai víziút-hálózatba a Balatont szintén a Sión keresztül kívánta bekapcsolni. Mikoviny csatornája Siófoktól Simontornyáig haladt, majd innen az egyesült Sió és Kapós völgyében folytatódott tovább. A Mikoviny-íéle Tolna megyei térképek közül csak egy vázlat maradt fenn a közgyűjteményekben, ezért nem tudjuk, hogyan képzelte el a tervező a Sió és Kapós dunai torkolatát. Az utódok munkáit figyelembe véve valószínű, hogy a torkolat az eredeti Duna-szakaszon, Bátánál lett volna. A víziút-rendszer Duna—Tisza közti szakaszának kidolgozására 1745 után — Mikoviny életében — már nem került sor. A Dunától a Tiszáig 1739-ben kidolgozott egy javaslatot. Ez egyik Bács-Bodrog megyei térképéről olvasható le, amelyen a Duna—Tisza közét Bajától Vukovárig és Szegedtől Titelig ábrázolja. E térképen — a Duna—Tisza közi mocsarak között — Bezdántól Bácsföldvárig, Zombor, Kula, Verbász érintésével, megjelölte a két folyót összekötő csatorna nyomvonalát. Feltételezhető azonban, hogy az 1740-es években nem ez volt Mikoviny egyetlen elképzelése a Duna és Tisza között létesítendő vízi útról. 1744-ben ugyanis Pozsonyban kifejezetten a budai kamarai kerület képviselőivel tárgyalt. Mivel Bács-Bodrog megye nem a budai kamarai kerület illetékességi területén feküdt, hanem a szegedi inspektorátus hatáskörébe tartozott, e megbeszélésen nem lehetett szó a Bezdán—Bácsföldvár közti csatornáról, hanem valami más megoldást kerestek. A budai kamarai adminisztráció területén csak Pest—Pilis—Solt—Kiskun megyében lehetett volna összekapcsolni a két folyót. Mikoviny 1747-ben azonban már a tatai mocsarak lecsapolásánál dolgozott, így e terv nem készült el részleteiben. A Tisza—Duna—Sió—Balaton—Dráva hajózható csatornára vonatkozó elképzelés Mikoviny páratlan magyarországi helyismeretének és vízrajzi ismeretének bizonyítéka. Függetlenül a bécsi udvar utasításától jól látta, hogy a magyarországi folyók megfelelő szabályozással a hajózás szolgálatába állíthatók, ami az ország gazdasági fejlődésének lehetőségét rejti magában. Az általa felvetett gondolatok és elképzelések hoszszú időn keresztül éltek tovább. A Balaton—Sió hajóút tervét 1776-ban Krieger Sámuel dolgozta ki részletesen, aki egyúttal a Zalát is hajózhatóvá akarta tenni. A Bezdán—Bácsföldvár vonalon 1793—1802-ben Kiss József és -Gábor tervei szerint megépült a Ferenc-csatorna, 1791-ben Balla Antal, megyei mérnök — több változatban — elkészítette a Pest megyén keresztül haladó Duna—Tisza-csatorna tervét. 1839-ben Beszédes József „A Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna tervének... előadása" című munkájában — kis változtatással összefoglalta és nyomtatásban közzétette a Dráva—Balaton— Sió—Duna koncepciót, kiegészítve a Tisza, Maros, Körös, Szamos folyók csatornázására vonatkozó elképzelésekkel. Mikoviny neve — mint alkotóé — ekkor már feledésbe merült. A fennmaradt adatokból azonban nyilvánvaló, hogy a Dráva—Balaton—Sió—Duna—Tisza összekapcsolása nem a XIX. század első felének vízszabályozási törekvéseit tükröző terv volt, hanem az első jelentős magyarországi térképész 100 évvel korábbi zseniális felfedezése. IRODALOM Bendefy L.: Mikoviny Sámuel megyei térképei különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kézirattárának Mikovinytérképeire. I—II. MTA Könyvtárának Kiadványai. Bp. 1976. Bendefy L.: Mikoviny Sámuel térképei az MTA Könyvtárának Kézirattárában. Magyar Tudomány, 1976. 3. sz. 175—180. Nagy I.: A magyar kamara. Akadémiai K. Bp'. 1971. Beszédes J.: A Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna tervének és a földszin, a folyóvízágy ótalmi elvének rövid előadása. Pest, 1839. Bendefy L.: Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1973. június, 50—55. Tárczy—Hornoch A.: Néhány Mikoviny Sámuelre vonatkozó érdekesebb okmány. Térképészeti Közlemények, VI. köt. 3—1. SZ. Bp. 1942. 229—252. 7