Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Bernáth Zoltán-dr. Scheuer Gyula: A Lukács fürdő rekonstrukciójával kapcsolatos józsefhegyi vizsgálatok földtani és vízföldtani eredményei

valamint a közöttük elhelyezkedő majorok regionális vízellátó rendszerre való rákapcsolására. Ennek szükségességét előrejelzi a Devecserben egyre gyakrabban mutatkozó vízhiány, az 1. sz. téglagyár kútjának elapadása és más jelek. Tudomásunk szerint a VIZITERV most készíti Devecser körzetének vízellátási tanulmánytervét, melyben — a szolgálatunknál adatokat gyűjtő kollégák szóbeli közlése szerint — egyedi mélyfúrású kutakra alapozott vízellátást javasolnak. Véleményünk szerint a további vízszínsüllyesztés az új kutakat is károsítja majd. Ezért ezek létesítése előtt megvitatni javasoljuk a fúrt kutas, vagy vezetékes bányavízre alapozott vízellátás alternatíváját. A 2. sz. részterületen, a Sárosfői erdőben fokozatosan haladnak délről északra a bauxitkutató fúrások. A fúrások öblítővizét vezetéken biztosítják. Meggondolandónak tartjuk az öblítővízvezeték olyan kiépítését, hogy az ivóvízvezetékként hasznosítható legyen a későbbi regionális rendszer egyik „mellékágaként". A halászati hasznosítás megvalósítható, ha a beruházás megtérül a bauxitbányászat befejezése előtt. A jelenleg ismert bauxitkészletek az ezredforduló előtt kimerülnek. Intenzív bányászatuk esetén csak 10—15 évre elegendőek. Ez az időtartam kitolódik, ha a folyamatban levő kutatások a reménybeli készletek meglétét és műrevalóságát igazolják. A bányaműveletek befejezése után a vízaknákon tudomásunk szerint csak annyi vizet emelnek majd, hogy a regionális vízellátó rendszereket ellássák. Felszíni vízfolyásokba nem kerül emelt víz. A főkarsztvíszín visszatöltődése legkorábban néhány évtized múlva következhet majd be, ekkor kezdenek újra működni a karsztforrások. IRODALOM 1. Böcker T. (1978.): összefoglaló jelentés a Hévízi tóval kapcsolatos kutatási tevékenységről. VITUKI 7631/1/4. témaszámú jelentés. Kézirat. 2. Császár G. et al. (1978): A Dunántúli-középhegység bauxitföldtani térképe. MAFI-kiadvány. 3. Lorberer A.—Maros G.-né (1978): A Dunántúli-középhegység karsztvízszint térképe. 1978. január 1-i állapot. VITUKIkiadvány. 4. Müller F.—Váradl L. (1979): Előzetes költségbecslés a gyepükajáni ketreces haltenyésztő telep létesítéséhez és feljegyzés a telep helyszínének bejárásáról. Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet. Kézirat. 5. Pálfy J. (1973): A déli Bakony és a Balatonfelvidék hidrogeológiai térképvázlata. Kézirat. 6. Pálfy J. (1977): Mérnökgeológiai szakvélemény a Csabrendeki Egyetértés Tsz. Kókuszmajori terménytárolójának tervezéséhez. Kézirat. 7. Pálfy j. (1979): A borszörcsöki vízkár vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, április 16—19. 8. Szentes F. (1966): A Bakony-hegység fedetlen földtani térképe. Kézirat. A Lukács fürdő rekonstrukciójával kapcsolatos józsefhegyi vizsgálatok földtani és vízföldtani eredményei BERNATH ZOLTÁN—DR. SCHEUER GYULA Födmérfl és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés . Budapest méltán híres fürdői, amelyek hosszú évszázados múltra tekintenek vissza az elmúlt évtizedekben eléggé elhasználódtak, felújításuk időszerűvé vált. E felújítási munkálatok keretében kerül sor a Lukácsfürdő rekonstrukciójára is. Ennek megfelelően a tényleges kiviteli munkálatokat megelőzően szükségesnek és indokoltnak találták a Fővárosi Fürdőigazgatóság illetékesei a fürdő vízellátását biztosító források és kutak állapotának felülvizsgálatát, egyes vízföldtani problémák felderítését, és a források vízminőség védelmének lehetőségeit tisztázni, továbbá esetleg szükségessé váló új forrásfoglalások és vízkivételi helyek — a régiek helyett — létesítését megelőző előkutatások lefolytatását. Ezen előmunkálatokba kapcsolódott be a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI) a Fővárosi Fürdőigazgatóság megbízása alapján. 2. A terület általános földtani és vízföldtani viszonyai A vizsgált terület értékes gyógyforrásai révén régóta a szakemberek vizsgálatának tárgyát képezi földtani és vízföldtani szempontból egyaránt. A Rózsadomb és távolabbi környékének földtani felépítésével és a karsztos hévforrások vízföldtani viszonyaival számos szakember foglalkozott. Ezek közül kiemelnénk Horusitzky H. (1938), Kriván P.—Szentirmai l.—Végh S.-né (1974), Alföldi L—Lorberer A. (1976) közleményeit, amelyeket munkánknál hasznosítottunk. A vizsgált terület morfológiailag a Hármashatárhegy csoporthoz tartozik és annak a legkeletibb részét alkotja. A legidősebb földtani képződmény a karni emeletbe sorolt szaruköves dolomit, mely kisebb önálló rögként fordul elő a vizsgált területtől északra a Kolozsvári Tamás utcánál. E kőzet, vagy más eltérő kifejlődésű alaphegységi kőzet a közvetlen környéken fúrásos feltárásokban sem jelentkezett. Az ennél fiatalabb, az általános üledékhézagot követő kőzet a felsőeocén priabonai emeletbe tartozó nummiliteszes-discocyclinidás mészkő itt kizárólag mélyfúrásokból ismert. Nagy vastagságban a Lukács-fürdő előtti park területén telepített kutak harántolták. A repedések mentén nagyon jó vízvezető. A felsőeocén üledékképződési ciklus befejező szakaszát képviselik a területen nagyon gyakori budai márga és bryozoás márga. E kőzetek számos fúrásból vagy alapozási munkagödörből kikerült anyag alapján, valamint számos természetes feltárásban jól tanulmányozhatók. A Lukács-fürdő térségében a fúrások mindkét kőzetféleséget feltárták. A repedések, valamint a töréseket követő zúzott zónák jó víztartókká teszik a kőzeteket. Az oligocén képződmények közül az Árpád fejedelem út közelében, a Császár fürdőnél és a Margit-híd felé eső területeken már a negyedkori képződmények feküjét tardi agyagmárga alkotja. Egyéb helyeken az eddigi vizsgálatok szerint előfordulása még ismeretlen volt. Kifejlődése és a tapasztalatok alapján vízzáró kőzet. A pleisztocént homokos kavics és édesvízi mészkő képviseli. Az Apostol utca 15—17. sz. alatt ismeretes édesvízi mészkő, amely 145—148 mAf magasságban fordul elő, jelzi a távolabbi területeken magasabb szinteken levő édesvízi mészkőelőfordulásokkal együtt, hogy a Rózsadombi-hegycsoportnál egykor, mint ma is, igen aktív hévforrás tevékenység volt. A Malom-tó forrás felett levő Apostol utcai édesvízi mészkövet lerakó források voltak a mai források közvetlen ősei, tehát a mai területen és közvetlen környékén már a felsőpleisztocénban is hévforrás tevékenység volt. A vizsgált terület másik jelentős pleisztocén kifejlődésű összlete a lejtőtörmelékes agyag, agyag rétegek, amelyek anyaga a helyi és a környező területek képződményeinek mállásából, fagyaprózódásából keletkezett. Jelenlegi helyükre túlnyomó részben szoliflukciós 3 33