Hidrológiai tájékoztató, 1979

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Andrikovics Sándor: XX. Jubileumi Hidrobiológus Napok (1978. október 3-7.)

tásban kíván részesíteni. Ez akkor reális, ha maximálisan kihasználják a közműépítés iparosításának lehetőségét. Az ÉVM-mel, valamint a KGM-mel együttműködve fel kell mérni az építőipari, valamint a vízgépészeti kapacitást és ezek esetleges bővítéséről gondoskodni kell. Ugyanez vonatkozik a nagy számban megépítendő szennyvíztisztító telepekre is. Tipizálás és sorozatgyártás nélkül e téren sem lehet eredményeket elérni. Lényeges, hogy a települések környezetvédelme is egységes elvek alapján kerüljön megtervezésre. Ezért az OKTVH és az érdekelt szervek bevonásával egységes települési környezetvédelmi koncepció kidolgozása lenne kívánatos. A települések távlati víziközmű-ellátásának reális szintjét a településhálózati szerepkörök szerint differenciáltan kell meghatározni. Lényeges probléma a részlegesen közművesített területek hulladék- és iszapelhelyezése, a körzeti lerakóhelyek kijelölése. A konferencia rámutatott arra, hogy a csapadékvízelvezetés, a belterületi vízrendezés kérdése még ma sem megoldott; e területen az OT segítségét is kérte. Több szekcióban is napirenden szerepelt az üdülőterületek témája — egyrészt, mint a vízügyi nagyberuházások, vízlépcsők, tározók mentén, vagy a roncsolt területek rehabilitációjával kialakítandó vízparti üdülőterületek, másrészt, mint a hévizek több célú hasznosítása keretében megoldandó fürdőfejlesztés. Feltétlenül figyelmet érdemel az az ajánlássorozat, mely a települések vízgazdálkodása irányításának és felügyeletének megjavítása, összehangoltabbá tétele érdekében született. E konferencia ismételten rávilágított arra, hogy a vízgazdálkodás (és ezenbelül nagy súllyal a vízellátás és csatornázás) fejlesztése a területrendezés—területfejlesztés komplex tervezési rendszerével minden szinten (az országos tervtől kezdve a konkrét létesítmények megvalósításáig) szoros kapcsolatban van. Ez a kapcsolat elsősorban a tervezés koordinációját, esetenként közös tervezői tevékenység megvalósítását, közös országos tervpályázatok kiírását igényli, mivel csak így képzelhető el az egyes létesítmények, valamint a nagyobb térségekben megvalósuló létesítmény-együttesek népgazdasági szintű hatékonyságának a biztosítása. Sallay Katalin XX. Jubileumi Hidrobiológus Napok (Hidrobiológia tudomány a gyakorlat szolgálatában) 1978. október 3—7. Tihany A hagyományosan évenként megrendezésre kerülő Hidrobiológus Napok keretében a limnológusok immár XX. alkalommal rendezték meg tanácskozásukat. Társaságunk nagyrendezvényei közé sorolt tudományos ülésszak ez évben főleg a gyakorlati hidrobiológia, korszerű vízminősítés problémáival foglalkozott. A tanácskozás első napján, először dr. Hortobágyi Tibor szakosztályi elnök megnyitója hangzott el, majd vendéglátóink a tihanyi Biológiai Kutató Intézet vezetősége nevében dr. Ponyi Jenő köszöntötte az egybegyűlteket. Első szakmai programként a hidrobiológiái módszerek fejlődéséről című főreferátum hangzott el. Ebből jó áttekintést kaphattunk a hidrobiológia módszertani fejlődésének néhány fontos fejezetéről. Ezekután az oxigénháztartás elemzésére használt néhány módszer összehasonlításáról, a dunai vízkémiai adatsorok Cluster-analizis segítségével való értékelési lehetőségeiről, valamint a különböző clusterező eljárások segítségével algatársulások összehasonlítási lehetőségeiről hallhattunk értékes, a főreferátumot jól kiegészítő módszertani előadásokat. Az első nap folyamán még az élőbevonat-kutatások módszertani problémáiról, valamint a Velencei-tó algológiai vizsgálatáról értesülhettünk. Értékes,^j eredményeket hoztak a balatoni zooplankton összetételének megismerésére alkalmazott faktoranalízis-vizsgálatok. A szerzők az 1965—66-67es évekből származó planktonminták adatait változókba tömörítették, és azt számítógép segítségével dolgozták fel. Vizsgálataik célja az volt, hogy a faktoranalízis alkalmazásával valószínűségi sort állítsanak fel a domináló biológiai foktorok között, melyek az egyes fontos zooplankton-csoportok mennyiségi viszonyait, annak változásait befolyásolhatják. Számításaik szerint a szűrő Cladocerák egyedszámváltozására a 20 mikron alatti algák mennyisége gyakorolja a legnagyobb hatást. Az első nap egyik legjobban sikerült komplex előadása a Debreceni Hidrobiológus Munkacsoport: „ökoszisztémamodell-vizsgálatok egy szennyvíztisztító berendezésen" című munkája volt. Kutatásaik célja a püspökladányi biomechanikus, kombinált oxidációs rendszerű szennyvíztisztító rendszer rövid periódusú (25 napos) hidrobiológiái vizsgálata volt. A szerzők kb. 50 000 hidrobiológiái adatot értékeltek, és a modellalkotás lehetőségeivel is foglalkoztak. A második nap főreferátuma a primer és a szekunder produkció kapcsolatával foglalkozott. Az előadó, dr. Oláh János többek között a víziökoszisztémák anyagforgalmának részletes tanulmányozását hangsúlyozta. Nagy érdeklődést váltott ki a kérdés elméleti megközelítése, melyet a legújabb külföldi szakirodalom és a szarvasi hidrobiológiái kutatások korszerű szemlélete alapján állított össze. Az ezekután elhangzó három, „rövid előadás" a sekély vizek, különösen a Balaton nitrogén- és fosz£orforgalmához szolgáltattak értékes adatokat. A nitrogénkötés napi ritmusában egy délelőtti és egy késő délutáni maximumot mértek. Megállapításaik szerint a Balatonban a nitrogénkötés az egész vízoszlopban folyik, a mélyebb vízréTegekben általában kisebb intenzitással. Az üledék nitrogénkötése viszont elhanyagolhatóan kicsi. Fontos megállapításuk volt még, hogy a szennyvizekkel vagy a felszíni bemosódással a Balatonba jutó kondenzált foszfor-formák eltérnek a Balaton vizében találhatóktól. A következőkben a Körösök vízrendszerében élő mikroszkopikus vízigombákról hallhattunk sok új információt adó előadást. Ezután megtudhattuk, hogy a Balatonban az eutrofizálódás folyamatát jelző klorofilltartalom északkeletről délnyugati irányban fokozatosan növekszik. A déli part mentén a klorofill-értékek jelentősen nagyobbak. Értékes, új adatokat mutatott be a hortobágyi fehér és fekete szikes vizek, valamint a halastavak algaflórájával foglalkozó előadás. A második nap délelőttjének zoológiai előadásai a Paramécium-tenyészetek üzemszerű tartásának ökológiai kérdéseivel, és a bentonikus Chironomida-lárvák szerepével a tógazdasági haltenyésztésben foglalkoztak. A következő előadások a kondenzált foszfátok hozzáférhetőségének kérdéseiről a Balatonban, valamint a hínárosodás alakulásáról a Velencei-tavon szóltak. Majd szoros kapcsolatban az előzőekkel a Velencei-tó planktonrák faunájának vizsgálata következett. A szerző a leggyakoribb planktonrák fajok fejlődési sebességét a hőmérséklet függvényében tanulmányozta. Űj adatokat hallottunk a következőkben a Fertő és a Velencei-tó parti régiójában élő 30