Hidrológiai tájékoztató, 1979

2. szám, október - Kontur György: Gondolatok a magyar folyócsatornázásra a Rajna szabályozási tükrében

csőrendszerre, tekintsük át a minket közelről érintő Duna—Majna—Rajna-csatorna, valamint az osztrák Duna-csatornázás jelenlegi helyzetét. A Duna—Majna—Rajna-csatorna teljes elkészültével a 90-es évekre számíthatunk, de a hajóforgalom már a 80-as évek közepén áthaladhat a csatornán. A magyar felső-dunai csatornázás időbeli elkészítése szempontjából ugyancsak rendkívül érdekes az osztrák Duna-szakasz csatornázásának jelenlegi állása. 1974-ben módomban volt az akkor még építés alatt álló Altenwörth-vízlépcső munkálatait tanulmányozni. Ma már a következő vízlépcsőt (Abwinden—Asten) építik. Ezzel a tervek szerint 1979. márciusában üzembe álló vízerőművel nemcsak a Felső-Ausztria Dunaszakaszának teljes csatornázását fejezik be, de 235 km hosszú Duna-szakaszon biztosítják a Dunabizottság ajánlásainak megfelelő 27 dm vízmélységet, 150 m hajózási szélességben. (A teljes osztrák Duna-szakasz 350 km). Ha a rendkívül elismerésre méltó csatornázási tervet közelebbről tanulmányozzuk, akkor kitűnik, hogy az 1979-ben üzembe lépő Abwinden—Asten vízlépcsőn kívül még 6 vízlépcső építése van hátra. Figyelembe véve az eddigi gyors előrehaladást (29 év alatt 7 vízlépcsőt), tehát átlag 4 .évenként egy vízlépcsőt és feltételezve, hogy ezentúl 3 évenként fognak egy vízlépcsőt a Dunán elkészíteni, úgy az még további 18 évet jelent. Tehát csak a 90-es évek második felében várhatjuk, hogy a tranzit-hajózás szempontjából, a Dunabizottság által javasolt 27 dm-es vízmélység és a kedvező hajózási lehetőségek az osztrák Duna-szakaszon minden vízállásnál rendelkezésre álljanak. A vízlépcsőket szabályszerűen felülről lefelé építve ki, csupán ezt az egyetlen szempontot véve figyelembe — véleményem szerint — a Duna egységes csatornázása szempontjából, megállapítható, hogy a magyar Felső-Duna csatornázásánál még nincsen lemaradás részünkről. A hajózási viszonyokat vizsgálva, az egész Dunán, a „gázlórosszasági-érték változása" a gázlós napok számát és a mélységhiányt együttesen adja. Kétségtelenül a Dévény—Gönyü-szakasz a legrosszabb a Dunán, de sorrendben ezt követte a Passau—Bécs, valamint a Bécs—Dévény közötti és csak azután következik a Gönyü—Budapest közötti szakasz. Hagyományos folyamszabályozási módszerekkel elérhető eredmények mellett a Rajka—Gönyü-szakasz maximális átbocsátóképességét évi 20 millió hordképességi tonnára, vagyis évi 7 millió árutonnára becsülte az OVH-tanulmány. A Rajka—Gönyü-szakasz átmenő áruforgalma az 1968—70. években 4,4 millió t volt és a hordképesség 12,4 millió t, az 1971—75. évekre átlag 4,8 illetve 13,8, míg 1976—80. évekre átlag 6,8 illetve 19,5 millió tonnával számolt az OVH-tanulmány és szerinte a gazdasági növekedés alapján a kritikus „áteresztési értéket", az évi 7 millió árutonnát, már a 70es évek végén elérhetik. Érdekessége az OVH-tanulmánynak, a Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszernek, az építési időnek, 1978—86. évekre való feltüntetése (az új kormánymegállapodás szerint 1986—90. évek között helyezik üzembe.). A Duna—Majna—Rajna-csatorna üzembe helyezését 1981-re tette az OVHtanulmány, ami ma 1985-re várható. A Dunakiliti duzzasztómű a Duna vízszintjét 131,1 mBf-re duzzasztja (az Adriai tengerszint +0,67 m.). A felszín itt kb. 6,5 m-rel alacsonyabb, ezért Pozsonyig mindkét oldalon védtöltéseket kell építeni. A Dunakiliti duzzasztómű 7X24 m széles szabadnyílású duzzasztó épül, amely lehetővé teszi a 0,01%-os valószínűségű (10 000 évenként egyszer előforduló) kb. 15 000 rnVs árvizek lebocsátását is. A Dunakiliti tározóból 17 km hosszú, beton rézsűvel és agyagfenékkel szigetelt szelvényű felvízcsatorna épül csehszlovák területen, a felszín felett maximálisan kb. 15,0 m-rel magasabb vízszinttel. A felvízcsatorna fenékszélessége 267—737 m között változik. Az alvízcsatorna hossza 8,2 km, teljes egészében bevágásban épül. Az üzemvízcsatornát 4000 rn^/s vízhozamra tervezték, 1,0 m/s középvízsebességgel, amely csúcsüzemnél sem lesz 1,3 m/s-nél nagyobb. Az üzemvízcsatorna a 15 000 m'

!/s árvízhozamból 5270 m

3/s vízmennyiség vezetésére alkalmas. Az üzemvízcsatorna 17 km-es szelvényében épül a gabcikovoi vízerőmű, 8 db függőleges tengelyű, Kaplan-turbinával, 720 MW beépített teljesítményre, elsősorban csúcsüzemre, nagyobb vízhozamoknál pedig folyamatos üzemre. Évi átlagos energiatermelése 2650 GWh lesz. Az alvízcsatorna betorkollása után kb. 20 km hoszszú szakaszon a vízerőtelepnél kihasználható esésnek növelése érdekében kotrással kívánják mélyíteni a Duna medrét. A Nagymarosi duzzasztó legmagasabb duzzasztási szintje 107,83 m Bf. (108,50 m Orsz.). A folyami duzzasztómű 7X24 m szabad nyílású lesz. A vízerőtelep az iker-hajózsilip és a duzzasztómű között helyezkedik el. A vízerőmű 6 db vízszintes tengelyű csőturbinát foglal magába, 158 MW beépített teljesítménnyel. Évi átlagos energiatermelése 1025 GWh, amely az 1000— 2500 m

3/s érkező vízhozamtartományban napi 5 órás csúcsenergia leadására is alkalmas. A magyar energia részesedése a Gabcikovo—Nagymarosi vízlépcsőkből 50%-os. A hajózás Pozsony alatt a Hrusov—Dunakiliti tározóban, majd a felvízcsatornában bonyolódik majd. Gabcikovo (a régi Bős) vízlépcsőnél a 12—23 m közötti vízszintkülönbséget az iker-hajózsilip hidalja át. Innen az alvízcsatornán át a kotrással mélyített Dunamederbe jut vissza a hajózás. Ez a szakasz a Nagymarosi Vízlépcső duzzasztásának hatása alatt áll. A hajóút a továbbiakban áthalad a Nagymarosi Vízlépcsőn a 0,7—9,5 m közötti vízszintkülönbséget áthidaló hajózsilipeken és az alvízi kotrással mélyített mederben folytatódik Budapestig. A Duna jelenlegi főmedre Dunakiliti alatt a jövőben csak árvíz- és jéglevezetésre szolgál, itt a hajózás megszűnik. A tervezés során figyelembe vették a Rhone*-, Rajnaés az Elba-oldalcsatorna építési és üzemi tapasztalatait, ahol ez utóbbinál az 1976. évi megnyitás után egy hónappal később bekövetkezett gátszakadás 76 millió DM kárt okozott. A múltban a francia folyók csatornázása és szabályozása volt a minta, amit hazánkban első ízben Gilylyén József vízimérnök alkalmazott a Maros folyón. Természetesen ezek az „elvek" idővel változnak, amint arra a legjobb példa a Rajna, ahol a csatornázás és szabályozás terén az utóbbi három évtizedben nagy elvi változások következtek be. Az első világháború után a franciák kiépítették a kb. 60 km-es Rajna-oldalcsatornás megoldást, több lépcsővel. A tapasztalat azt mutatta a Rajnán, hogy ez kedvezőtlen a régi főmederre és a parti régiókra nézve. Ezért költséges pótmunkákkal duzzasztókat építenek a régi mederbe. A következő megoldásváltozat volt a Rajnán az ún. kis oldalcsatorna (Schlinge). A legelső ilyen megoldás 1970-re készült el Strassburgnál, de a jelek szerint ez sem volt tökéletes, mert a főmeder elfajulása miatt most elhatározták a főmederben a „kulturgát" építését. Ma már a mederduzzasztásos megoldást a németek és a franciák közösen alkalmazzák és már a harmadik rajnai- vízlépcsőt építik. Gambsheim 1974-ben, Iffezheim 1977-ben és a Neuburgweier-vízlépcső kb. 1984re készül el. A mederduzzasztást alkalmazzák a németek Regensburg felett és alatt is (2 + 5 vízlépcsőnél). Ugyanezt a megoldást alkalmazzák az osztrákok mind a 13 tervezett vízlépcsőnél, amelyek közül most a hetedik épül. A franciák és a németek a Rajna régi elhagyott medrében Breisachnál létesítettek és most Strassburgnál is építenek a régi meder elfajulása miatt duzzasztót. Kontúr György 19