Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Vargáné Patkós Margit: A Kurca szentesi szakaszának környezetvédelmi problémái

A Kurca szentesi szakaszának környezetvédelmi problémái* VARGÁNÉ PATKÓS MARGIT Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged 1. Bevezető 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetem az Országos Vízügyi Hivataltól kapott Vízügyi Alap támogatás terhére kutatómunkát végzett a Kurca szentesi szakaszának környezetvédelmi és környezetalakítási helyzetére vonatkozóan. E kutatómunka széles körben vizsgálta a jelenlegi állapotot, feltárta a hiányosságokat. 1976-ban a Városi Tanács kérésére a Vízügyi Igazgatóság egy munkacsoportot bízott meg, amely tovább foglalkozott a Műegyetem által megjelölt feladatokkal. Elkészítettünk egy tanulmánytervet, amelynek célja a következő: Az előző kutatómunka alapján, az abban megjelölt feladatok egy részét részletesebben, konkrétabban tárgyalni, közelebb kerülni a valósághoz, előbbre vinni a megvalósítást olyan feladatok megjelölésével, amelyek kevesebb anyagi ráfordítással, társadalmi összefogással is megoldhatók. A folyamatban levő munkáknak, — amelyek a Kurcával és Szentes várossal kapcsolatosak — olyan irányt adni, hogy eredeti céljaik mellett beilleszkedjenek a környezetvédelmi és környezetalakítási koncepcióba is (pl. Kurca-mederkotrás). 2. A Kurca funkciója A Kurca eredetileg a Körös folyó élő szakasza volt. Mai rendeltetése szerint belvízvédelmi főcsatorna 1147,5 km

2 vízgyűjtőterülettel. A medrében tározódott vizet már korábban is felhasználták öntözésre, intézményes vízutánpótlás azonban csak 1948-tól lehetséges. Ekkor épült meg a felső-kurcai csőzsilip és az úszós vízkivételi mű, amelynek segítségével öntözési idényben a Hármas-Körösből öntözővíz juttatható a Kurcába. Ennek alapján a Kurca kettős rendeltetésű. A Kurca Szentes város kialakulásában is meghatározó jellegű. A város a Kurca bal partjára települt, mely a jobb oldallal ellentétben a térség kiemelkedő pontja. A várostest kialakulásának, az utcák vonalvezetésének még ma is a Kurca vonalvezetése a bázisa. A Tisza szabályozása után (1900-as évek elején) a jobb parti mély fekvésű területek is alkalmassá váltak a beépítésre, s a vízfolyás, amely kezdetben nyugatról határolta a várost, a fejlődés során a belterületet É—D-i irányban ketté szelő csatorna lett. A Kurca szentesi szakasza (Talomi tartály), szűkebb értelemben a Talomi és Bikaistállói tiltó közötti szakasz 11,5 km hosszú. E szakasz fogadja be a város csapadékvizeit, tisztított és tisztítatlan szennyvizeit, közvetlenül és közvetve 15 db hévízkút csurgalék- és használtvizét. A Kurca jelenlegi állapotában (álló jelleg, helyenként bűzös víz, hínáros felület, nádas-mocsaras meder, szemetes, hulladékos part) környezetrontó hatású, ellentétben egy városon áthaladó vízfolyás funkciójával szemben. A környezetrontó hatások okai az előzőekben leírt rendeltetésbeli sajátosságokban keresendők. Az okok az alábbiakban foglalhatók össze: a víz szennyezettsége; felíszapolódás; parterózió; lakossági szemét és hulladék. 3. A vízminőséget befolyásoló főbb tényezők Szennyvízbevezetés. Szentes városban 1966 óta üzemel szennyvízelvezető csatornarendszer és tisztítótelep. Kezdetben 1500 m

3/'nap, jelenleg 4000 m

3/nap kapacitással. A városi csatornahálózat, a közbenső átemelők és a tisztítótelep is 100%-ban kihasznált. A szennyvíztisztító telep után kibocsátott szennyvíz a város alatti Kurca-szakaszt terheli, de még a vizsgált Talomi tartályt. A tisztított szennyvízmennyiségen kívül a Kurcát még számos (összesen 24 db) és jelentős mennyiségű (kb. 1200—1300 m

3/nap) tisztítatlan, vagy nem kellően tisztított szennyvíz terheli, amelyek a belterületen elszórtan a meder mindkét oldalán kerülnek legálisan (engedéllyel), vagy illegálisan bevezetésre. A bevezetett szennyvizek esztétikailag kifogásolt (szín, szag) hatása mellett jelentős vízminőség-károsító hatásúak is. Hévizek hatása. A Kurca szentesi bögéjének (Talomi tartály) egyik számottevő szennyezőforrása az idejutó csurgalék és használt hévízmennyiség. A közismerten jó hévízfeltárási lehetőségű területen jelenleg 15 db hévízkút, mintegy 24 m

3/p vize kerül a Kurca Talomi tartályba. Károsító hatásuk a nagy nátrium- és oldott sótartalom következtében jelentkezik, alárendelten hőszennyezés is előfordul. (Ez utóbbi inkább csak közvetlenül a Kurcába bevezetett 3 db hévízkút vizére vonatkozik, miután a többiek csurgalékvize már lehűlve érkezik.) A nagy hőmérsékletű víz nemcsak hőmérsékleténél fogva károsítja a víz élővilágát, hanem csökkentve a gázoldékonyságot oxigénhiányt is teremt a vízben. A döntőbb károsító hatás azonban inkább a hévíz nagy oldott sótartalmában jelentkezik. A vegyi összetételüket tekintve alkáli hidrogénkarbonátos típusú hévizek igen nagy nátriumtartalma az öntözött területek elszikesedését okozhatja. A csurgalék hévizeket fogadó felszíni vízfolyások vizének sótartalom-növekedése annak édesvízi élővilágát erősen károsítja, élvezhetetlenné teszi a halak húsát, szélsőséges esetekben a benne levő fenol toxikus hatású is lehet. Felmérve a jelenlegi vízbevezetéseket az alábbi mennyiségű oldott sótartalom juthat a hévizekből a Kurca Talomi tartályába. Oldott sótartalom Vekerből 14,0 kg/p 20,2 t/nap Talomi-csatornán 11,4 kg/p 16,4 t/nap Kurcába közvetlenül 5,9 kg/p 8,5 t/nap Zuhogói tartályból 4,6 kg/p 6,6 t/nap Nagyvölgy-csatornából 1,6 kg/p 2,3 t/nap ö s s z e s e n: 37,5 kg/p 54,1 t/nap * A cikk kivonatos formában tartalmazza a Magyar Hidrológiai Társaság Szentesi Körzeti Csoportja 1977. szeptember 14-i előadóülésén elhangzott előadás anyagát. Meg kell jegyezni, hogy a fenti adatok a hévízkutak maximális üzemi kihasználására, megszakítás nélküli napi 24 órás üzemórára vonatkoznak. A valóságban ennél kevesebb a bejutó sótartalom, mert a kutak üzemeltetése nem permanens időben, sem vízhozamban. A tényadatok azonban nem ismertek. Az elriasztó mennyiségű só a közeljövő tervezett hévízkútfúrásaival még csak növekedni fog. Várhatóan a Vekeréri-főcsatorna sóterhelése fog több mint kétszeresére nőni az Árpád TSZ újabb 6—8 db hévízkútjának létesítése után. Közvetlenül a Kurcába fog kerülni a Kórház 2. sz. új hévízkútjának vize is. Az új kutak fúrása után összesen, a bevezetett hévizekkel mintegy 56 kg/p, illetve 80 t/ nap oldott sótartalom jut a Kurca szentesi szakaszába. Növényvédőszer-maradványok hatása. 1971 óta egy új, eddig hatásaiban alig ismert komponens vizsgálatával bővült az ATIVIZIG öntözővíz-minősítési rendszere. Noha ez az országosan alkalmazott KGST-normatívákban akkor nem szerepelt (sőt még ma sem), éppen a Szentes környéki zöldségtermesztés egyre fokozódó gondjai mutatták meg, hogy a jelentős, részben vízminőség-védelmen is alapuló környezetalakítási, környezetfejlesztési munkáknak szembe kell nézni a mezőgazdasági kemizálás mindkét összetevőjével: a műtrágyákkal, de ez esetben kiváltképp a növényvédőszereltkel. A peszticid-szennyeződés kialakulása és hosszú — napjainkban is mérhető — jelenléte láncreakcióban végigvonul az egész vízi ökoszisztémán, és a Kurca környezetvédelmi rendezésének feltételeit alapvetően befolyásolja. 48