Hidrológiai tájékoztató, 1979
1. szám, április - Pálfy József: A borszörcsöki vízkár vízföldtani vizsgálata
A Kisalföld déli és délkeleti peremét alkotó felsőkréta formációk korszerű újravizsgálatának eredményeit Haas J. (6) és munkatársai végezték el. Ezek közül legfontosabb a Sümegen, Tapolcafőn és Ugodon felszínen, Sümeg—Ajka—Csehbánya, valamint a Tapolcafő— Ugod között felszínközeiben levő, hippuriteszes zátonymészkőből álló Ugodi mészkő formáció, valamint a magyarpolányi és bakonyjákói magasrögökben a felszínen levő Polányi formáció, mely mészmárgából és mészkőből áll. A felsőkréta szenon-emeletének gazdaságföldtanilag jelentős tagja az Ajkai kőszén formáció, melyet a szénmedencében, valamint ettől északra a Devecser— 3, Magyarpolány—37 és 38, valamint más fúrásokból ismerünk. Szabadváry L. (10) kimutatja a felsőkréta hippuriteszes mészkő és mészmárga felszíni rögeinek felszín alatti összefüggését: Tapolcafő, Bakonyjákó és Magyarpolány vonalában, valamint ezt a rétegcsoportot a Bakony főtömegétől elválasztó jelentős vetősorozatot Iharkút, Németbánya, Városlőd vonalában. A Kárpát-Balkán régió tektonikai térképéből és annak magyarázójából (1, 9) tudjuk, hogy a paleogénképződmények tetőrésze a Somlóhegy térségében — 500 m-en, délre 3 km-re a tengerszinttel egyezően + 0 m-en, északnyugat felé viszont gyorsan mélybesüllyed: 4 km-re — 1000 m, 9 km-re — 1500 m, 13 kmre pedig — 2000 m. A mélyföldtani összefüggésekre vonatkozó megállapításainkat a fenti munkákra, valamint mélyfúrási rétegsorokra alapozzuk. A vizsgált terület földtani összefüggéseit bemutató földtani szelvényt (1. ábra) a Somlóhegy — Dv—3 — Mp—38 és Mp—37-es fúrások vonalában szerkesztettük meg, nyomvonalát a 2. ábrán tüntettük fel. A majortól keletre, 4 km-re mélyült Dv—3. szerkezetkutató fúrás eocén magasrögön helyezkedik el, ettől nyugatra kezdődik a Kisalföld süllyedéke. A major és a Somlóhegy térségében a felsőpannóniai és a pleisztocén rétegek összvastagsága mintegy 400 m. A Dv—3. fúrástól északkelet felé haladva a felszínt miocén kavicstakaró borítja. Ennek vastagságát az Mp—37. fúrás adata alapján extrapoláltuk, az eocén vastagságát pedig a Dv—3. fúrásban harántolt eocén rétegek alapján. Az Mp—38. fúrás vékony eocén mészkőrétegek után a mészmárgákból és mészkövekből álló felsőkréta szenon-'emeletbeli Polányi formációban fúrt, majd az ajkai barnakőszéntelepes összletben állt le 654 m-es talpnál. A Polányi magasrög másik fúrása, az Mp—37. a miocén kavics alatt felsőkréta rétegekbe jutott (mészkő, mészmárga, barnakőszén), majd ez alatt alsókréta és jura rétegeket harántolt. Ezt a fúrást vízföldtani észlelőkúttá képezték ki. A tsz-kúttól az Mp—37. fúrásig terjedő 11,5 km-es szelvényhosszon jó vízvezető kavics, homok és mészkőképződmények érintkeznek egymással. A majortól északra fokozatosan mélyül a Kisalföld süllyedéke. Az észak-északnyugatra 12 km-re mélyült Dabrony—1. jelű szénhidrogénkutató fúrásban a felsőpannóniai feküje már a felszín alatt 645 m-ben van, az eocén fekü 1746 m-ben. A kréta rétegek 1746—2845 m között voltak. Ez alatt, 4000 m-es talpig fődolomitban fúrtak. Devecser irányában a pannóniai rétegek elvékonyodnak, vastagságuk a devecseri kutakban 20—40 m csupán. 3. Vízföldtani viszonyok Földtani adataink a középhegységi főkarszt és a medenceperemi felsőpannóniai—pleisztocén-rétegek hidrodinamikai egységére utalnak. A főkarsztvízszín alatt folyó bányászati (bauxit + szén) vízemelés adatait m : l/p értékben az alábbi táblázat mutatja. Üjabb adatok még nem állnak rendelkeDv-3 FÚ ras jele / Szerkezeti vonal V 7 rőkarsztvizszint 1 1. ábra. Földtani szelvény Közetek: Ártéri üledék, homok, kavics; 2. Homok; 3. Agyag; 4. Bazalttufa; 5. Bazalt; 7. Mészkő; 8. Koglomerátum; 9. Mészmárga, márga; 10. Ajkai barnakőszénösszlet. Földtani korok: H = holocén; Qp = pleisztocén; Pl 2 = felsőpannóniai; M„, = középsőmiocén; E 2 = középsőeocén; K 3 = felsőkréta; K, = alsókréta; J 3 = felsőjura; J 2 középsőjura; Ji = alsójura. 2 17
