Hidrológiai tájékoztató, 1978
Dr. Keszthelyi Zoltán: Hévizeink feltárása geobotanikai ismeretekkel, és a budai fásítások jelzései
A part- és mederszabályozási munkák technológiája térben és időben kapcsolódik egymáshoz. A feltöltött partok ülepedéséhez 1—2 év szükséges, ezalatt 20— 25%-os tömörödés következik be. A tó biológiai produkciójának és feliszapolódásának csökkentése érdekében rendszeresen végeznek hínárírtást és intézkedés történt a meglevő nádasok aratására is. Eddig 14 km partvédőművet és mólót építettek meg> továbbá 4 millió m 3 mederkotrást végeztek el. A nádaq területét 200 ha-al csökkentették és a mederkotrásból, 200 ha területet töltöttek fel. Ezzel a távlati feladatolt 50%-át hajtották végre. Az előrehaladás jelenlegi ütemével számolva, az előirányzott part- és mederszabá-; lyozási feladatok 1985-ig befejezhetők. Ezt követően is gondoskodni kell azonban a létesítmények és a meder rendszeres karbantartásáról. A tó szabályozásával kapcsolatosan megnövekedett helyi vízügyi hatósági ellenőrző és irányítótevékenység hatékonyabb ellátására Gárdonyban Tófelügyelőséget létesített a vízügyi igazgatóság. Bővítették a hidrometeorológiai észlelőhálózatot és 1969 után széles körű tudományos kutatómunkát kezdett a VITUKI. Agárdon 1972ben kutatóállomást telepítettek hidrometeorológiai észlelőberendezésekkel és vízminőség-vizsgáló laboratóriummal. A tószabályozás feladatai mellett a vízgazdálkodás más szakterületei is érdekeltek az üdülőterület fejlesztésében. Egyidejűleg jelentős fejlesztés folyik a vízellátás és szennyvízelvezetés, a vízrendezés, valamint a környezetvédelem terén is. A vízgazdálkodás komplex fejlesztése a tájrendezés sé a környezetformálás szerves része és nélkülözhetetlen feltétele. Hévizeink feltárása geobotanikai ismeretekkel és a budai fásítások jelzései* DR. KESZTHELYI ZOLTÁN A vizek kutatásának alapjait a vízföldtan tanítja, de a forráskutatónak, a vízföldtani ismereteken felül, segítséget nyújtanak a fizikai tényezők, így a talaj nedvességtartalma, hőmérséklete, az altalaj színeződése és a növényzet sajátosságai. Földgömbünk szárazföldi felszínén kopár hegyoldalak hegytetők, szakadékok, vízmosások, folyópartok, elhagyott folyómedrek, kanyonok, dolinák, töbrök, homoksivatagok, föld és kőzetanyagok tarkítják és váltják egymást. A geológus előtt nyitott könyvként jelentkeznek, de a szárazföld legnagyobb részét, mégis a több mint egymillió fajta növény fedi. Ezek földünk felszíni borítói, s ez a sokfajta növénytakaró olyan,, mint az emberi test bőre. A bőrnek egészséges színe, beteg színe és elváltozásai vannak. A bőr piros színeződéséből, sárga, vagy foltos színeződéséből, dudorodásaiból és egyéb jelenségekből az orvos sokszor már az első látásra diagnózist mond. Hasonlóképpen fontos a gelógusnak, kutatónak, természetbúvárnak a föld külszíni anyagait, kutatónak, jelenségeit, a növényekeh azok sajátosságait ismerni, mert a mikroklímát csak így vizsgálhatjuk és helyes kutatási ismeretekkel, felszínhez közeli anyagokra, sókra, vízre és egyéb anyagokra következtethetünk. A talajtani vizsgálatokkal, ezzel összefüggően a növényzettel mind a külföldi, mind a hazai tudósok behatóan foglalkoztak és foglalkoznak. Az ókori, görög— római vízkutató tudósok is figyelték a vizet kedvelő növényeket és fákat. Nagy szakirodalma van a szikesek, sóstalajok növénytani vizsgálatának. „Á növények a talaj minőségét és ezzel kapcsolatban sok tulajdonságát jelölik, hasznos következtetésekre nyújtanak lehetőséget. A „botanikai talajvizsgálat" — minden műszer, talajfúrás nélkül — figyelmeztet arra, hogy a talaj milyen hasznosítást tesz lehetségessé. A növényzet ismerete segítséget nyújt a kultúrmérnöknek és a geológusnak is" (Fáy Andor). Fortunatov akadémikus, a talajtan nagy tudósa így írt: „A talajtannak tudományos kezdetét arra az időre tesszük, amikor a földtan egyes művelői figyelmüket a föld felszínét borító táj takaró és a földtani viszonyok közötti összefüggés kiderítésére fordították." Hazánkban, az első lépéseket — e tekintetben — Szabó József (1822—1894) nagy geológusunk tette meg, s 1861-ben megjelent: „Békés és "Csanád megye. Geológiai viszo* Előadásként elhangzott a MHT Hidrogeológiai Szakosztályának 1977. január 18-i előadóülésén. nyok és talajnemek ismertetése" c. munkája, majd még két hasonló tárgykörű könyve. A „geobotanikai" munkák nagyobb részben a fűfélékkel, aljnövényzettel, kisebb részben pedig a fákkal foglalkoznak. Jelen munkámban a Budapest Duna-jobbparti, vagyis a budai részt vizsgálom. Itt a beépítettség, aszfaltozás, egyéb burkolatok és díszkertek miatt —> az aljnövényzet mellőzésével — a fák és fásítások rendellenességeire mutatok rá, s ebből következtetek a vízföldtani adottságokra. A budapesti Duna-szakasz szökevényforrásait az 1954, 1956, és az 1963. években figyelhettem meg, s tanulmányomat a Hidrológiai Tájékoztató 1975. évi számában közöltem. Tizenötödik esztendeje, hogy a Duna nem fagyott be, jégjelenségeket nem figyelhettünk meg. De itt vannak a duna-parti fák, fásítások, ezek hévizekre jeleznek, feltárási lehetőségekre mutatnak. A fákat, fásításokat akkor tekintjük sikeresnek, ha a fák fejlődési szakaszuk alatt egészéges törzsűek, lombozatuk és alakzatuk szép, fejlődésükben és élethoszszukban elérik a maximálist. A fák betegségét: sok tősarjat, csúcs és ágszáradást, sárguló, gyér lombozatot, korai pusztulásukat, talajhibák és a talajba kerülő károsító anyagok okozzák. A talajban előforduló sziksók (Na 2CO ; l) és a kelenföldi—budaőrsi terep egyes helyein a keserűsé (MgSO/,) és a glaubersó" (Na 2SO/,) mind károsítóan hatnak a fákra. Budapest minden részén sok fa pusztul el a sózás, autómosási és egyéb vegyi anyagok hatására. Budapest világviszonylatban is leggazdagabb felszínközeli hévizekben, s ezek az áldásos meleg vizek egy kis kárt okoznak: fákat pusztítanak. De ennek nagy haszna, hogy a fáknál is alaposan tanulmányozhatjuk a közeli, alsó hőhatásokat. A Dunába haszontalanul ömlő, közeli hévíz járatok fákat pusztítanak,... de utat mutatnak hévizek feltárására! I. A Lukács- és Császár-fürdők udvarának és külső parkjának fásítását, régebbi folyóiratok és egyéb képanyagból könnyen rekonstruálhatjuk. Az „Ország Tükre" c. lap (1865) képe mutatja, hogy a Császár-fürdő keleti része (Duna-parti oldal), — négyes kötésben — fiatalabb fákkal volt beültetve. — Alt Rudolf rézkarca (XIX. sz. közepe) a Császár-fürdő udvarát ugyancsak fiatal fákkal örökítette meg. Bosányi Béla „Lukács-fürdő" c. könyvében (1903), a fürdő 47
