Hidrológiai tájékoztató, 1978

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Szlabóczky Pál: Beszámoló a "Borsod megye vízellátásának fejlesztési lehetőségei, az V. ötéves tervben" c. ankétról - Balázs László, Paál Ernő, Gerhard Kálmán, Hannák Vilmos, Piukovits József, Orbán Endre-Szlabóczky Pál előadáskivonatával - Dr. Szakatsits György, Cseh Péter, Jancsó László hozzászóláskivonatával

A Nyékládháza és Önöd közötti kavicsbányászat terjeszkedése 30 millió m

3 íeletti sztatikus bányatóvízkészletet eredményez, ami kedvező lehetőséget ad partiszűréssel kombinált talaj víztermelésre. A tavak vízminősége megfelelő, vas-mangántartalmuk gyakorlatilag nincs. A beszivárgásból és bányatóból számítható, kutakkal kitermelhető, vízmennyiség 30—50 ezer m

3/nap, amiből kb. 20 ezer m

3/nap a bányatóból átszivárgó vízmennyiség. A vízrajzi és hidrológiai helyzet lehetővé teszi, hogy a Hejő-patakból időszakos vízpótlást adjunk a tavakba, majd pedig a bányatavak dél felé történő fejlesztésével lehetőség lesz arra is, hogy a Hejő—Szarda-övcsatorna árvizeiből vezessünk vizet a tavakba. Sajnálatos, hogy az utóbbi időben egyre több olaj kerül a tavakba. A tervezett bükkábrányi külfejtés víztelenítése nem fogja számottevően süllyeszteni a nyéki kavicsbányatavak vizét. A Hernád jobb parjta közelében Gibárt és Felsődobsza közötti 5 km-es szakaszon kedvező feltételekkel telepíthető a kb. 4—8 m vastag kavicsösszletre olyan kútsor, amely a csapadék beszivárgáson és élő vízfolyások talajvíztáplálásán kívül a két duzzasztóműnél kivett Hernád-vízből is táplálkozik talaj vízdúsítással. Kb. 30 termelő és 30 nyelőkúttal kitermelhető vízmennyiség 35 ezer m

3/nap. A Hernád lökésszerű szennyezés hullámainak idején a dúsítóvíz két helyen felváltva történő kivétele csökkenti az esetleges dúsítóvíz termelési kényszerszünetek idejét. Az itt javasolt regionális jelentőségű felszín alatti vízkészlet-hasznosítások térbeli elhelyezkedése, kapacitása, vízkezelési és vízszállítási igénye minden esetben — az előzetes költségelemzéseink szerint — a borsodi térségre vonatkozóan az utóbbi években kialakult ivóvízellátási fajlagos költségszint alatt megvalósítható beruházásokat jelentenének. A bükkábrányi külfejtés víztelenítéséből várhatóan 30—50 ezer m

3/nap víz keletkezik, 3—4 évtizeden át. A víztelenítést a fejtési front előtt, attól több 100 m távolságban haladó kúthálózattal végzik búvárszivatytyúzással, tehát ugyanolyan feltételekkel, mint általában a kutas ivóvíztermelést, így a víztelenítési kút-; hálózatból ivóvízhasznosításra alkalmas minőségű víz kerül majd a felszínre. Becslésünk szerint a Bükk-hegységben 35 millió m

3/év körüli a kitermelhető szabad dinamikus karsztvízkészlet. Ennek várható szétosztási igénye a fő fogyasztói körzetek között: Miskolc számára (Garadna, Színva, Forrásvölgy, Bükk-perem) 10—30 ezer m

3/nap. Borsodi regionális vízművek számára a hegység északi és déli oldalán 20—50 ezer m

3/nap. Nyugat-bükki vízművek (Eger, BCM, Borsodnádasdi Lemezgyár 20—50 ezer m

3/nap. (A szélső számértékek nem együtt jelentkeznek, így azok nem adhatók össze). Ennek a vízkészletnek a hasznosítása a mai (forrásfoglaló, túlfolyó rendszerű) vízkivételi művektől eltérő, bányászati vízkivételt igényel. Pl. a sályi forrásfoglalás kivitelezésekor megismert vízföldtani szerkezet szerint lehetséges a vízhozamnövelés, meglevő létesítmény gazdaságos és biztonságos továbbfejlesztésével a belső védőterületen belül. A Sály—Bükkábrány között a DRV Il-es ütem során megépítendő vezeték szállítóképességének meghatározásánál ezt a lehetőséget biztosítani célszerű. Fővezetéki oldaltárolóval javasoljuk az éjszakai elfolyó hozamok csúcstározását és a forrás, valamint Sály község között megépített vezeték szállítóképességének növelését, alacsony nyomású nyomóvezetékként történő üzemeltetéssel a csúcsfogyasztási időszakokban. Víztermelési szempontból még szinte teljesen érintetlen az Északborsodi karsztvidék felszín alatti karsztvíz készlete. Itt — a természetvédelmi szempontok betartásával, sőt azok elősegítésével (árvízi rombolások csökkentése) — 5—10% terület jöhet szóba kutatásra, melyből víztermelésre várhatóan 4—5 hely lesz alkalmas. Becslés szerinti számításunk szerint a területről kitermelhető dinamikus karsztvízkészlet 10—25 ezer m

3/nap, a természetvédelmi szempontok figyelembevételével. Így Rudabánya—Szendrő—Edelény térsége számára jó minőségű, alacsony üzemköltségű víz biztosítható. Dr. Szakatsits György: ÉRVV: Hozzászólás a „Regionális jelentőségű szabad felszín alatti vízkészletek gazdaságos felhasználásának lehetőségei ivóvízellátás céljára Borsodban" című előadáshoz Megállapítható, hogy a térség ivóvízigénye 1985, illetve 2000-ig csak helyi felszín alatti vízkészletekből nem biztosítható. A vízhiány fedezésére a Perkupái tározó és a Tisza nem jöhet számításba. A Perkupái tározó megvalósítása, a területére escj községek kitelepítése, út és vasút áthelyezések, az említett lignit előfordulás, valamint az egyébként is nagy előkészítő munkát igénylő és nagy beruházási költségekkel járó létesítmények miatt, mindenképpen csak 1985 utánra remélhető. Ezeken kívül van még egy igen bonyolult és hidrodiplomáciát igénylő kérdés, a vízkészletek megosztása, a vizek védelmének összehangolása stb., a magyar és a csehszlovák fél között, hisz a Perkupái tározó vízgyűjtő területe nagyrészben Csehszlovákia területére esik. A Tiszáról történő vízszállítás a borsodi fogyasztási súlypontok közelében kézzelfoghatóbb közelségbe került, mint azt néhány éve gondoltuk volna. Ennek legfőbb oka a Bükki Energetikai Kombinát létesítése. A kombinát vízigényének biztosítása még nincs véglegesen és egyértelműen lezárva. Olyan vélemény is kialakult, hogy a talajvízszínsüllyesztésnél kinyert víz, nem alkalmas ivóvíz céljára. Ezen víz minősége ugyanis előre nem határozható meg, és állandóan, de legalább is gyakran változhat, meglehetősen nagy határok között. Cseh Péter, ÉRVV: Borsodi regionális vízellátási rendszer vízminőségi vizsgálatai, a víz minőségének várható alakulása a következő években A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszerben általában 0,5—1,0 napig tartózkodik a víz. Míg a víz a vízműből eljut a fogyasztókig igen sokféle, legkülönbözőbb behatásoknak van kitéve, melyek az eredeti minőségét károsan befolyásolhatják. Megtörténhet az a paradox helyzet, hogy a tisztításra felhasznált anyag és energia kárba vész. Ivóvíztermelő telepeink vizei közül szénsavtöbblettel (agresszív) kerül a rendszerbe a lázbérci, sajóecsegi, a borsodsziráki I/a, bódvai I/c és a putnoki telepek vize. Általában nem helyes, ha a különböző származású vizek keveredése csővezetékben történik. Helyesebb lenne, ha ez víztározóban történne. Sajnos tárolóink ellennyomásos és nem átfolyásos rendszerűek, ezért ez nem valósítható meg bennük. Még problematikusabb a helyzet, ha a víz iránya gyakrabban változik, vagyis a hálózatban a víz ingázik. Itt nem lehet számítani megfelelő csővédőréteg kialakulására. A csővezetékben mindig a mindenkori vízminőségnek megfelelő csővédőréteg alakul ki. Azért, hogy az említett és nem említett egyéb vonatkozású vízminőség-változásokat minimálisra csökkentsük, a rendszerben jelentkező vízigényeket az alábbiak szerint kell kielégíteni (jelenlegi rendszerünkkel): a) Csak azonos keménységű, származású vizek keve-. redhetnek, keveredési arány olyan legyen, ami nem okoz íz-szaghatást. b) Víztermelő telepek és fogyasztók közötti gerinchálózatokban még csúcsfogyasztás esetén sem történjék ingázás. c) összcsíraszám és a coliform. szám szabvány alatti értéken való tartására — szakaszonkénti klóradagolására legyen lehetőség — oly mértékben, hogy a fogyasztóknál a szabadklór-tartalom kimutatható legyen. Az elkövetkezendő években komoly pénzösszeget kívánunk fordítani a tisztítási, technológiai, fejlesztésre, a vízminőség javítása érdekében. Tervezzük: a Sajóecsegi I/B. Vízmű átalakítását — korszerűsítését a derítés, és a gyorsszűrés intenzifikálása mellett az íz- és szaghatást okozó anyagok kivo79