Hidrológiai tájékoztató, 1978
Dr. Bencze Géza: Beszédes József a Kapos szabályozásáról és az elkészült csatorna fenntartásáról
nában közel 60 ezer napszámos egy-egy heti munkája eredményezte azt, hogy a csatornázás nagyobbik részével végeztek. Később Somogyban is a tolnai tapasztalatok alapján rendelték ki a munkaerőt a környező falvakból; három óra járásnál nem messzebb fekvő falvak férfinépe egyheti munkát volt köteles megszabott napszámbér fejében a Kapós szabályozásánál eltölteni. A munka évente általában május hónap első felében kezdődött és július második hetéig tartott. Az aratás elmúltával augusztus végén folytatódtak tovább a munkák október végéig, vagy ha szükséges volt és az időjárás lehetővé tette, november közepéig. Az újonnan rendezés alá kerülő területen a munka mindenkor egy feljebb eső szakaszon épített zárógát elkészítésével kezdődött. így elérték azt, hogy az alat1a fekvő szakaszon leszállt a vízszint és a munkásoknak „csak" combig vagy derékig érő vízben kellett a bozótot, nádast irtani, majd elvégezni az első ásást, a színelést. A színelés során a berek ingoványos talajába 1—1,5 m mélységre vezérárkot ástak, amelyben a gátak átvágása után a lezúduló víz már a maga erejével elvégezte többnyire a csatorna kimélyítését. A nehéz munka eredményét gyakran tönkretette a még mindig szeszélyes járású folyó, vagy a tavaszi áradások és nyári záporok veszélyeztették azt. A magas vízállás miatt kiöntött Kapós medrét gyakran kellett helyrehozni, nemegyszer újból kiásni a Tolnában átlag 1,5—2,5 m mélységű medret, a Kaposvár környéki szakaszon, ahol elérte a 2,5—3 m mélységet. Somogyban szintén jelentős tömegeket mozgattak meg a munkálatok elvégzéséhez. Beszédes munkájából kitűnik, hogy 1835. nyaráig, a szabályozás befejeztéig 41 ezer napszámost rendeltek ki a folyó menti járások községeiből. Somogyban — a tolnaiéhoz hasonló — anyagi okok miatt nem szüneteltek a munkák, csupán az 1831. évi pestisjárvány okozott jelentős munkakiesést. Nem írja le jelentésében azt az incidenst, ami 1832-ben, az őszi munkálatok idején a somogyi szakaszon történt, bár bizonyára volt tudomása róla, hiszen a munkákat bizonyos mértékig befolyásolta. A már említett rossz munkakörülmények, a hidegre fordult időjárás miatt a napszámosok szervezetten megtagadták a munka folytatását, s csak az alispán munkát befejező ígéretére álltak újból munkába. 8 A következő évtől, részben ennek az eseménynek a hatására is, felemelték a munkások napibérét az addigi 30 krajcárról 45-re. 1834. végén megküldte a megyéknek a még hátralevő munkák terveit, amiből kiderül, hogy a feladat döntő részével már ebben az évben elkészültek mindkét megyében, csupán javítások és kisegítő munkák maradtak hátra. A mérnöki jelentésekből kiderült, hogy Tolnában már évek óta, de a rendezett somogyi szakaszokon is egyre intenzívebb mezőgazdasági munka folyik a kiszáradt ártéren (1. ábra). A hatalmas erőket megmozgató másfélévtizedes munka során elkészült a Kapós és a Sió egyesült csatornája a volt simontornyai malomgáttól a némedi öszszefolyásig, a Sió csatornája az ozorai malomig, magának a Kapósnak csatornája az ozorai malomzugtól a Kaposvár feletti keceli malomgátig. Az elkészült csatorna méreteit Beszédes a következőkben adta meg (ölekben számítva): A társulati csatorna hosszúságába az egyesült csatornát kétszer számolták a kettős szélesség miatt, s az Egyezségen túl ide számították a keceli malomgáttól Kaposmérő határáig elkészített 1500 öl hosszúságú szakaszt is, s adódott így a társulat összcsatornahossza 60 100 ölnek (kb. 115 km). A szabályozott folyó vízállása a tapasztalatok szerint az alábbi volt (lábban számítva): Hosszúság Felső j Fenék MederHosszúság szélesség mélység Kapós és Sió egyesült csatorna 2 550 7 5 2 Sió-csatornaág 3170 4 3 IV2 Kapos-csatorna torkolattól Dombóvárig 50 330 4 2 2V2 Dombóvártól Fészerlakig 4 IV2 Fészerlaktól Kecelig 2V2 % Kisvíz (normális vízállás) Nagy víz Koppány befolyásánál 4 12 Baranyai víz befolyásánál 3'/2 10 Orci-patak 3 8 Toponári víz (Deseda) 31/2 7 Kecelnél 2 6 Átlagos vízsebesség közepes vízállásnál 3 láb/min. A lecsapoló munkálat eredményeként Somogy és Tolna megyékben kiszárításra került 25 999 hold (1200 D-öl) — Tolnában 19 542, Somogyban a Kecelen felüli 430 holddal együtt 6457 hold — korábban lényegében használhatatlannak tekintett, s a száraz időszakokban is alig hasznosítható terület. A mellékpatakok mocsaras völgyeinek ezután következő rendezése még kb. 16 000 holddal növelte a vízmentesített terület nagyságát. A szabályozás anyagi fedezetét biztosító érdekelt birtokosoknak végül is egy holdnyi (1200 •-öl) ármentesített terület Tolnában 20 ft. 20 kr. Somogyban pedig 27 ft. 32 kr-ba került. A szabályozás költsége egy nyert holdra átszámítva nem volt nagyobb a korabeli földáraknál. Az 1835 nyarára elkészült csatorna felülvizsgálatára Zichy Ferenc királyi biztos augusztus 10,-ére Kapós-* várra hívta össze a két fő érdekelt megyén kívül a birtokosai révén érintett — és a tolnai szabályozásokhoz pénzzel is hozzájárult — Fejér és Baranya megyék képviselőit is. A gyűlésen megjelent a Helytartótanács és a vízi munkálatokat irányító Építési Igazgatóság Hajózási Osztályának képviseletében Zelenka Lajos első mérnök is. A keceli malomgáttól Fészerlakig kocsin, majd onnan Pincehelyig hajón történt vizsgálat során és az augusztus 12-étől Simontornyán folytatott gyűlésen megállapították, hogy a Kaposvizének, melly Nemes Somogy, Tolna, Baranya, Veszprém és Fejér Vgyékben [vármegyékben] több Helységek Határjában, több mint 25 000 holdnyi térségben elterjedt, letsapolása, rendes Csatornának ásattatásával ez előtt 15 esztendőkkel kezdetbe vétetvén, most kívántt végett ért." 9 A helyszíni szemle jegyzőkönyve a valóságosnál kedvezőbb képet adott az elkészült csatornáról, a felfedett hibákat és hiányosságokat nem hozta nyilvánosságra a vizsgálóbizottság a megyék megjelent képviselői előtt. E hibák elsősorban az eredetileg tervezettek minimális végrehajtásából adódtak, hiszen a tervekben szerepelt több csatornából mindössze a főcsatorna készült csak el. Elhallgatták a hibákat a küszöbönálló társasági átszerveződés miatt is, mivel a szabályozásra egyesült társulás tulajdonképpen a Kaposvár—simontornyai gyűlésen mondta ki, hogy „... minden együtt lévő illető felek arra határozták magukat, hogy mindnyájan Kaposberki Birtokosok egy állandó Társaságba ezennel összeállnak, magukat az 1827:33. törvény 1 0 értelme szerént a Kaposberki elkészült csatornák fenntartására kötelezik." Beszédes, kit társasági igazgató mérnöknek választottak meg, Simontornyán adta át a megyéket képviselő küldöttségeknek a „Tudományos értekezés a Kapós vize Motsárának tökélletes kiszárittásáról" című munkáját. A munka tartalmazza a szabályozás menetének leírását, de nagyobbik és jelentősebbik része egy tulajdonképpeni utasítás az elkészült csatorna fenntar6
