Hidrológiai tájékoztató, 1978
Zerginé Savanyu Katalin: Békés megye regionális vízellátásának lehetőségei
rásban 1470—1606 m között harántolták. Nádudvaron, Bucsán, Püspökladányban és Biharnagybajomban ópaleozóos alaphegységre települten ismerjük. Nagyobb vízhozamot nem lehet remélni ezekből a képződményekből. A miocén-üledékek közül a helvéti—tortónaiképződmények a legvastagabbak. Ezeket a debreceni I. fúrás 1719—1852 m, a hajdúböszörményi ugyancsak I. fúrás 933—1541 m között harántolta. Ettől északra olyan nagy vastagságú, hogy Nyíregyházán a szarmata rétegek alatt 115 m-től a talpig, 2579 m-ig csak ebben a képződményben haladt a fúrás és ebben is állt meg. A. tortónai képződmények hévíztermelésre alkalmasak. A pannóniai homokos üledékekben tárolt víz igen fontos szerepet tölt be a terület hévízszükségletének kielégítésében. Erre a felsőpannóniai rétegösszlet alsó szintjében települt homokrétegek a legalkalmasabbak. Békés megye regionális vízellátásának lehetőségei* ZERGINÉ SAVANYÚ KATALIN Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc A tanulmány elkészítéséhez szükséges vizsgálatok kiterjedtek a megye víznyerési lehetőségeinek meghatározására, a vízigények területi és időbeli eloszlásának és kielégíthetőségének tisztázására. A következőkben a részletes számítások mellőzésével csupán a levonható következtetések ismertetésére kerül sor. Földrajzi, hidrogeológiai és geohidrológiai viszonyok A mintegy 5669 km 2 kiterjedésű megye a Körös és a régi Maros folyók hordalékán fekszik. Lakossági 1974-ben 433 000 fő volt. A megye fő profilja a mezőgazdaság, ipara viszonylag gyengén fejlett. A domborzatilag kevésbé változékony alföldi terület határain belül természetes vízfolyás nem ered. A vízbeszerzés lehetőségeit alapvetően a földtani felépítés, a medencealjzat települési mélysége, a pleisztocén-képződmények vastagsága, a homokos üledékek részaránya és szemcseszerkezete határozzák meg. A látszólag egységes szerkezetű térség vízbeszerzési szempontból három részre tagolható. A medence belsejét a Mezőberény—Gyoma—Szarvas, a peremi részeket a megye délkeleti része és a Biharugra—Körösnagyhar-, sány teelpülések környezete jelenti, a köztes terület átmeneti jellegű. A hidrogeológiai viszonyok tanulmányozása során bizonyítást nyer, hogy az előbbi felosztás a víztároló rétegek elterjedésére, vízleadó képességére is jellemző. A rétegvizek minősége szintén a vázolt területi felosztást tükrözi elsősorban a sótartalom területi alakulása alapján. A mélyfúrású kutak átlagos nyugalmi vízszintjének területi eloszlásából is az állapítható meg, hogy vízszintes irányú rétegvízforgalom kialakulására csupán a peremi területek, főleg a Maros, alárendelten a Sebes-Körös hordalékkúpja felől nyílik lehetőség. A vertikális értelmű nyomáseloszlás és a vízminőség kapcsolatának vizsgálata azt bizonyítja, hogy a rétegek nyomásállapota közel hidrosztatikus és csak a Maros törmelékkúpja tekinthető beszivárgási, illetőleg természetes utánpótlódási területnek. A megye kitermelhető vízkészlete, annak jelenlegi és tervezett felhasználása A medence belsejében csak a sztatikus konszolidációs rétegvízkészlet gyakorlati jelentőségű. Ennek mennyisége 20 m-es leszívás mellett maximálisan Vmax. Z = 5,7-10 9 m 3-re tehető, mely a jelenlegi ivóvízminőségű vízigényeket mintegy 200 évig elégítené ki, ha a regionális méretű 20 m-es síkbeli megcsapolás műszaki és gazdasági feltételei biztosíthatók lennének. * Az 1976. évi diplomaterv-pályázaton III. dijat riyert diplomaterv kivonata. A víz és a kőzet rugalmas tágulásából adódó, illetve a "gáz rugalmas tágulása révén kitermelhető készlet az előbbinél nagyságrendekkel kisebb, így gyakorlatilag elhanyagolható. A kitermelhető dinamikus vízkészlet elméleti meghatározására nincs lehetőség, így a vizsgálatok során a dinamikus vízkészlet mértékéül a Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1975) által közölt empirikus értékek fogadhatók el, melyek nagysága: a Maros hordalékkúpján 0,9 m : l/sec a Sebes-Körös hordalékkúpján 0,1 m : !/sec őszesen: 1,0 m 3/sec A vizsgált kitermelhető vízkészletek közül a konszolidációs vízkészlet területi eloszlása közel egyenletes, dinamikus vízkészletre ugyanakkor csak a Maros hordalékkúpja térségében lehet számítani. Az ivóvízellátást illetően a felszíni vízkészletek mennyiségének meghatározása másodlagos jelentőségű. Az augusztusi 85%-os kisvízi hozamok alapján az egyes folyók „készletei", valamint a Körös-vidék részére mesterséges átvezetésként átadott készlet lehetővé teszi, hogy az ivóvízigény felszíni vízkészletből is kielégíthető legyen mennyiségi akadályok nélkül. A megye településeinek vízellátására korábban az artézikutas víznyerési mód volt jellemző, amit az 1960-as évektől kezdődően fokozatosan felváltanak a települési vízművek. Az 1975. évi vízfelhasználás mértéke és megoszlása a következő volt: Lakossági vízfogyasztás: millió m 3 közműről 6,2 ellátatlan 80 000 fő becsült fajlagos fogyasztás (30 l/fő/nap) 0,9 Ipari vízfogyasztás: közműről 2,6 saját műről 6,4 Mezőgazdaság (becsült) 12,1 Közület 1,5 összes használat: 29,7 Települési vízművek hálózati vesztesége 1,6 összesen: 31,3 Ezzel szemben — figyelembe véve, hogy az ipar és a mezőgazdasági vízigények a jelenlegi szinten kielé59
