Hidrológiai tájékoztató, 1978

Dr. Bencze Géza: Beszédes József a Kapos szabályozásáról és az elkészült csatorna fenntartásáról

Beszédes József a Kapós szabályozásáról és az elkészült csatorna fenntartásáról A három megyén — Somogy, Baranya és Tolna — átfolyó Kapós a török uralom megszűnése után óriási elmocsarasodott területeket, elhagyott és elhanyagolt vízi malmokat- és gátakat hagyott az újra betelepülő népességnek. A XVIII. század közepéig még elegendő művelhető vagy nagyobb befektetés és munka nélkül művelhetővé tehető földterület állott rendelkezésükre. A század közepétől mind nagyobb teret nyerő majorsági gazdálkodás területigénye azonban már a század közepén a vízállásos, vízjárta területek lecsapolására, mintegy viszonylag könnyen járható földterület növelési lehetőségre ösztönözte a birtokosokat. A század közepétől szórványosan megindult, majd mind kiterjedtebben végzett vízrendezési-lecsapolási munkálatokból bontakoztak ki a reformkori Magyarország hatalmas méretű és jelentőségű árvédelmi és vízrendezési tervei és azok páratlan megvalósítása. Ebből a munkából a Kapós völgye sem maradt ki, s a folyó szabályozási munkálatai Beszédes Józsefnek, kora egyik kiemelkedő vízmérnökének munkássága révén váltak országosan is ismertekké, elismertekké. Mint a szabályozást végző Királyi Biztosság vezető mérnöke, a folyó vízrendezési — lecsapolási és árvédelmi — munkálatait a Sióéval együtt az 1820—1835-ös évek közötti időszakban vezette és végezte el. Az évszázadokon át mocsaras, lápos terület a szabályozás nyomán új arcot öltött; termékeny rétek, legelők és szántók váltották fel a sást, a nádat; szántó és legeltető parasztok a pákászokat, nádolókat. A Kapos-melléki falvak népének kemény munkája eredményezte, hogy eltűnhetett az a „Kaposbozót", amely a szabályozást megelőző időkben „inkább egy hosszú járhatatlan berket mutatott, mint folyóvizet."

1 A XVIII. század második felének több kisebb, főleg helyi jellegű szabályozását

2 1807-ben egy tervezettebb, a somogyi Kapos-szakasz valamennyi birtokosát összefogó, már-már társulati jellegű munka váltotta fel. A Kapós menti birtokosok erőfeszítése azonban hosszú és költséges szabályozgatások után hiábavalónak bizonyult és 1819-ben fel is hagytak a sikertelen munkával.

3 Ez időben kapcsolódott be — még ha akkor csak közvetve is — az 1813-ban mérnöki diplomát szerzett és a tolnai Eszterházy-uradalomban állást vállalt Beszédes József. A Sárvíz szabályozását addig sikertelenül végző Nádor-csatorna Társulat 1819-ben igazgatómérnöknek szerződtette, s itteni tevékenysége nagyban hozzájárult a Kapós későbbi szabályozásához és annak sikerességéhez. Még mint az Eszterházy-uradalom mérnöke, készítette el két mérnöktársával (1816—1820 között) a Kapós szabályozásának terveit.

4 Amikor készen állott a „Kapós mocsárjának plánuma" és a költségtervezet, a Helytartótanács gr. Zichy Ferencet, a Sárvíz rendezésének királyi biztosát nevezte ki a Kapós szabályozását végző, a Sárvizétől független biztosság élére is. Zichynek a Tolna megyei Tamási melletti vadászkastélyába összehívott érdekeltségi gyűlésen — amelyen a két fő érdekelt, Somogy és Tolna mellett Baranya és Fejér vármegyék is képviseltették magukat — terjesztették be a szabályozás terveit. A gyűlés döntései „Miklósvári Egyezség" néven alapokmányát képezték a Kapós szabályozására itt megalakult társulatnak.

5 Az 1810-ben megalakult, a Sárvizet lecsapoló Nádor-csatorna Társulat után létrejött hazánkban az 1807. évi, „A magánosok költségén létesítendő vízművekről" szóló vízrendezési törvénycikk alapján működő második vízrendező társulás.

6 Az Egyezményben foglaltakat tekintették — igen kevés, főleg a gyakorlat hozta módosítással — a Kapós szabályozása során a társulat működési alapszabályzatának, amely megszabta annak egész menetét, szervezeti és működési kereteit adta. Körülhatárolták működési területét is; a simontornyai malomgáttól a Kaposváron felüli keceli malomgátig terjedő Kapos-szakaszt. A gyűlésen beterjesztett szabályozási tervezetben, Beszédes a maradéktalan víz- és ármentesítés, valamint a vízhasznosítás érdekében a fő- vagy szárító-csatorna mellett a Kapos-völgy két szélén, a mellékvölgyek vizeinek felfogására övcsatornákat, ahogyan nevezte, „vízfélreszorító csatornát" szándékozott építeni. Ezekre tervezte a községi és uradalmi malmokat elhelyezni a szabályozás után, hogy azok gátjaikkal ne akadályozzák a főcsatornán a víz rendes lefolyását. Ezt a módszert alkalmazta a Sárvíz szabályozásánál is, felhasználva egyik elődjének, Böhm Ferenc sárvízi mérnöknek ún. „vizfélreszorítási elvét". Beszédes által a Kapós berkében javasolt három, közel párhuzamos lefutású csatorna építése helyett azonban csak a középső, ún. szárító-csatorna kivitelezésére szavaztak meg anyagi fedezetet. így ír erről „Kaposvíz tárgyú értekezés"ében.

7 „... a kiszáríttásnak mint fő czélnak minél előbb, és minél olcsobb el érése végett a' Tettes [tekintetes] Gyülekezet azon határozást tette a Kaposi munkák alapjául, hogy a Simontornyai Malom gáttal fogva közel a Némedi, és Ozorai határig az egyesült Sio, és Kapós folyoknak egy közös derék csatornya, a Kapós vizeinek pedig ugyan a derék csatornától kezdve a' Kaposváron felül lévő Ketzeli Malomig, mind T. Tolna, mind Somogy Vármegyékben a' völgy közepén egyetlen egy fő kiszáríttó Csatorna közös költségen, melly a kiszárított holdak száma szerént fizettessen, ásattassék, úgy mind azon által, hogy ezen Közép Csatorna tökélletes foganatot tégyen a' Kaposvizi motsárok kiszáríttására, az az hogy egész nyáron minden árvizeket elbírjon emészteni ki öntés nélkül, ugy hogy a terhes szekerezés a volt mótsár helyén lehetséges legyen, a kiszáríttás, és gazdaságbéli mivelés után." A szabályozás munkája még ez év decemberében megkezdődött a simontornyai malomgát átvágásával. A három láb (1 láb = 0,32 m) mélységig átvágott gát lehetővé tette, hogy a mögötte tavat alkotó, úszó lápot mozgató Kapós vízszíne mélyebbre szálljon és hozzáférhessenek a felsőbb szakaszokhoz, ahol a folyó több ágra szakadozva, szigeteket körülzárva folydogált néhol 1—2 km széles mocsaras völgyében. Két évvel később az „úszó lápoktól való veszedelemnek félelme lassanként szűnvén, és a tavak fenekeinek felázott híg, kotsonyás sara is már annyira meglévén szikkadva, hogy azon a munkás nádkévéket rakván a lába alá, nagy üggyel-bajjal járhatott... azonnal száz ember erejével a Simontornyai malomgátnak harmadik, vagy is utolsó fenekéig való által vágását a Kaposvizi K. Biztosság újra munkába vette." A továbbiakban részletesen beszámol Beszédes a tolnai munkálatokról, ahol a többszöri pénztelenség miatt ugyan akadozott a munka, de 1829. május 10-én már a somogyi szakaszon Berkinél hozzáláthattak a csatornázás feltételét biztosító zárógát építéséhez. Ez ideig Tol-