Hidrológiai tájékoztató, 1978
Dr. Joó Ottó: A Zala és a Balaton (Előadáskivonat)
az utóvulkáni származással szemben a kőzetek metamorfózisával kapcsolatos eredet lehetősége is. A C0 2-gáz felszínre jutását biztosító törésekre vonatkozóan tett megfigyeléseink szerint a Fertő tó medencéjét nyugati irányból lezáró közel É—D-i irányú töréseknek kell jelentőséget tulajdonítani. Ezeken túlmenően, miután a szénsavas ásványvíz csak két kisebb területre korlátozódik, az egész területre nem általánosítható helyileg kialakult földtani adottságok kedvező összesésével magyarázható a szénsavas ásványvizek kialakulása. IRODALOM 1. Czlráky •!.: A balft kénes és szénsavas ásványvíz. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, p. 139—140. 2. Koreczné, Laky I.: A balli ásványvízpalackozó üzem kutatófúrásainak vizsgálata. Kézirat, 1975. 3. Kovács L.: A Fertő tó földtani kialakulása. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, p. 122—127. 4. Levárdi F.-né—Scheuer Gy.—Tóth l.-né: Balf-fiirdő és környékének vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató, 1973. p. 43—48. 5. Papp F.—Vitális Gy.: Magyarország műszaki földtana. Tankönyvkiadó. Budapest, 1967. p. 84—89. 6. Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtana atlaszához. Műszaki könyvkiadó. Budapest, 1962. p. 246—250. 7. Schulhof ö. (szerk.): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai kiadó. Budapest, 1957. p. 1—98. 8. Tauber A. F.: Geologische Typologie und Genese der Mineralquellen und Mineralwasser im Neusiedler Seegebiet Wissentschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Naturwissenschaften, 1964—65. p. 73—94. 9. Vendel M.: Sopron vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, p. 101—121. A Zala és a Balaton I>R. JOÓ OTTÓ (Előadáskivonat, Szombathely, 1977. január 31.) Az előadás vázolta környezetünk szennyeződését, a Balaton vízminőségromlásának növekvő jeleit. Arra kereste a választ, mi a szerepe a Zalának és 2622 km 2-es vízgyűjtőjének, a tó teljes vízgyűjtője felének ebben a romlásban. Bemutatta a Zala vízgyűjtőjét, ahol 200 ezer ember él. Egynegyedük városlakó. A közel 400 vízhasználó 10 millió m 3/év használt vizének 85%-a szennyezett. 25 szennyvíztermelő 8,5 millió m : l/év szennyvízbevezetését vizsgálja, bírságolja a VÍZIG. Statisztikai adatokkal vizsgáltuk, az elmúlt 4 évtizedben a társadalmi hatások mely területeken okozhatták a szennyezés növekedését. Kiderült, hogy a település és mezőgazdasági koncentrálódás és kemizálás a fő szennyező források. A Zala 20 éve vizsgált vízminősége számottevő romlást nem mutatott. 1975. VII. 1-től napjainkban is napi gyakorisággal egyidejűleg mérjük a Zala torkolati szelvényében létesített mérő műtárgynál a Balatonba jutó víz hozamát, lebegő- és tápanyagtartalmát Heti gyakorisággal teljes kémiai-biológiai vízvizsgálatot végzünk, egyebek (Zalapáti, hossz-szelvény vizsgálatok stb.) mellett. A maga nemében hazánkban példátlan mérési sor az alábbi főbb következtetések levonását alapozta meg. 1. 1975—76-ban lefolyt a sok évi KÖQ 65%-a. Az átlagos csapadék 90%-a esett le. 2. A nagyobb árvizek az árhullámkép szerint szállítják nemcsak a vízhozamot és lebegő anyagot, de a tápanyagot is. 3. Árhullámok hozták a vízhozam 35%-át, a hordalék %-át a tápanyagok %-át. 4. Átlagos évben 750 mm csapadékból 315 millió m 3 vízhozam, 20 ezer Mp hordalék, 1100 Mp összes nitrogén (ÖN), 170 Mp összes foszfor (ÖP) jut a Balatonba. A nitrogénből könnyen felvehető tápanyag a fele, a foszforból V«. 5. Szoros korrelációt mutat a vízhozam, a lebegő anyag és a nitrogén egymással. 6. Az adatokból és az árhullámképből úgy tűnik, hogy az ÖP zöme a lebegő anyagokhoz kötődve kerül a Balatonba. 7. A mért értékeket összehasonlítottuk a koncentrált szennyvízbevezetések tápanyagterhelésével. Azt találtuk, hogy ezek 3—4-szerese halad át a fenékpusztai szelvénynél a Balatonba. A területi (diffúz) terhelés tehát a koncentráltnak 2—3-szorosa. Íme a számok: (Mp/év) Tápanyag Koncentrált Területi Területi koncentrált ÖN 300 ÖP 40 ÖN + ÖP 340 800 130 930 1100 170 1270 2,5 3 3 8. Megvizsgáltuk, hogy a területi tápanyagterhelés értékei a vízgyűjtőn kiszórt N, P hatóanyag hány %-os veszteségét jelentené. ÖN = 5,3%, ÖP = 1,2% adódott. A vízgyűjtő mezőgazdaságilag művelt összes területe 167 ezer ha. 1975. évi adatok 14 ezer Mp nitrogén, 11 ezer Mp foszfor, 10 ezer Mp kálium hatóanyag felhasználását jelzik. A diffúzió a nitrogénnél 4,5 kg/ha/év, a foszfornál 0,8 kg/ha/évre adódik. A szakirodalomban 3,6—20,8 kg/ha/év, illetve 0,03—1,8 kg/ha/év értékeket találunk. Megjegyezzük, hogy direkt bizonyíték a megazdasági eredetre a Balaton-vízgyűjtőn nincs. 9. Eddig a Balaton tápanyagterhelésénél a tápanyag diffúzió ilyen lehetséges értékeivel nem számolhattak. A tó teljes tápanyagterhelése ezek szerint a számítottnak legalább 3—5-szöröse lehet. 10. A Zala-vízgyűjtő súlya a Balatonba jutó összes szennyezéseknél az eddigi 50% helyett kb. %-ra adódott. A Zala a tóba bejutó összes hordaléknak csak mintegy V*—Vs-ét szállítja. Megalapozatlanok az eddigi több százezer Mp/év nagyságrendű becslések! Adataim fontos vízgazdálkodási következtetések forrásai. A Keszthelyi-öböl feliszapolódását valószínűleg az egész Balatonba bejutó vízminőségrontó anyagok és üledék odaáramlására, valamint a viszonylag szélmentes öbölt koncentráltan érő lebegő és tápanyag termelésre vezethetjük vissza (v. ö. VITUKI modellkísérlet). Kiemelkedő jelentősége lehet — a Keszthelyi-öböl szükséges kotrásának, — a Zala vizeit visszatartó Kis-Balaton tározó megépítésének, — a diffúz tápanyagterhelés mérséklésének, s az átfogó talajvédelemnek, — a koncentrált szennyvizek tisztításának, — a vízgyűjtő kiemelt vízminőség-védelmi körzetként való fejlesztésének és használatának. Bízunk benne, hogy a vonatkozó kormányhatározatokban foglaltak megvalósítása századunkban megóvja utódainknak hazánk gyöngyszemét: a Balatont. 38
