Hidrológiai tájékoztató, 1978

Maros Árpád-Berzsenyi Miklós: Vízműrendszerek automatizálása

nológiai sorban rendszerint vízkezelés is előfordul — vastalanítás, csírátlanítás — stb. Az automatika különböző feladatokat láthat el, így: 1. Védelmi feladatok. Kút védelme túlzott leszívás ellen. Szivattyú védelme káros túlnyomás, egyes alkat­részek meghibásodása ellen. Hajtómotor védelme villamos túlfeszültség, túláram, zárlat, fáziskimaradás esetén, hűtővíz-túlmelegedés, csapágyolajozás kimaradása elleni védelem. Csőhálózat védelme káros túlnyomás ellen. Környezet védelme csőtörés ellen. Medence védelme túlfolyás, leürülés ellen. Minőség védelme megfelelő vegyi kezeléssel. 2. Szabályozási feladatok. Előírt vízszintek, nyomás­értékek vagy vízmennyiségek alapján gépet időszako­san indít vagy leállít, ehhez zárakat nyit-zár, légtele­nít. Gépeket fojtással, fordulatszám-változással szabályoz a vezérlőjellemzők, vagy azok változási sebessége alap­ján. A szabályozási műveleteket előre leadott program­vagy utasításrendszer alapján maga a központi egység dönti el, tanácstalanság esetén utasítást kér. A szabályozási beavatkozásokat az automatika nap­lózza. (eseménynapló). 3. Üzemkészség fenntartási feladatok. Gép, berende­zés állapotáról időszakosan ellenőrző jel útján meggyő­ződik. Szükséges beavatkozásokat határértékjel esetén el­végzi. Berendezések és tartozékaik üzemét úgy progra­mozza, hogy a nagyjavítási időt lépcsőzetesen eltolva érjék el. Javításra szoruló gépet állapotjelzők leromlása vagy előre megadott üzemóra alapján a termelésből kivon­ja és ezt a tényt naplózza. A létesítés során a fő és segédüzemek esetében téte­lesen meg kell határozni, hogy az automatizálás milyen szintet érjen el. Mérőműszerek típusainál beszerezhe­tőségük és minősítésük szempontjából a szocialista és hazai beszerzést kell előtérbe helyezni. Adatátvitel A városi és regionális vízművek és azok technoló­giai létesítményei általában szétszórtan, egymástól tá­vol, nagy területen helyezkednek el. Központi üzem­irányítás kialakításával egy helyen a vezérlő központ­ban látható az üzem állapota és beavatkozás is lehet­séges. A jelzések a központba való közvetlen bevitele nagy számú kábelt igényel. A jelek továbbítására ezért adatátviteli berendezést alkalmaznak, melyek segítsé­gével egy kábelen több jelet lehet továbbítani. Az adatátviteli berendezések frekvencia- vagy idő­multiplex rendszerben működnek. Az összeköttetések kialakítása többféle lehet. Pont-pont közötti összekötte­tés, vagy a központhoz képest az alállomások sugara­san, vagy felfűzve helyezkednek el . Mind az országban, mind külföldön többféle tele­mechanikai rendszert gyártanak, illetve fejlesztettek ki. A könnyebb alkalmazhatóság miatt ajánlatos kivá­lasztani egy általában jól használható típust, mely a kívánt igényeket kielégíti. Az azonos típusok alkal­mazása, karbantartás, tartalék alkatrészkészlet képzé­se szempontjából is előnyös. Az ivóvízellátási rendszerek építésének gyorsuló üte­me és a fogyasztás volumenének nagymértékű megnö­vekedése egyre inkább sürgeti az optimális vízgazdál­kodás feltételeinek megteremtését. E feltételek megteremtése terén úgy érezzük első he­lyen szerepel egy üzembiztos adatátviteli rendszer ki­fejlesztése, illetve kiválasztása, amely a legtávolabbi létesítmények, alközpontok által közölt üzemviteli pa­ramétereket is nagy üzembiztonsággal és pontossággal továbbítja egy irányítóközpont felé, ahol megtörténik a beérkező információk feldolgozása. Az adatátviteli rendszer kiépítésének módozatát és mikéntjét nagymértékben meghatározzák a létesítmé­nyek — az alállomások közötti nagy távolságok — amely esetenként 10—25 km távolság is lehet, a veze­tékes hírhálózat megléte, vagy ennek hiánya, illetve URH-s adatátvitel esetén az adásvételi lehetőségek mi­nősége. A technológiáról szerzett információk általában egyenáramú jelek. Ezeket át kell alakítani az átvitel módjának megfelelően. Az egyik legnagyobb problémát az átviteltechnikai berendezések jelentik, ezek egyik fő problémája az alapáramkörök, amelyek lehetnek kábelek, légvezeték, földkábel, mikrohullámú berendezés, URH-berendezés. Ezek közül a kábel, a légvezeték és URH-s berende­zés ma a legelterjedtebb és véleményünk szerint a kö­zeljövőben is a vízszolgáltatás területén célszerűen fel­használhatóak. A jelenleg használt telemechanikai berendezések: TM—20, AQUAREG—D, VILATI VITELCONT. Központi egység A vállalati központi diszpécserhelyiségében található egység, amely összegyűjti a vízellátási rendszerre vo­natkozó, az alállomások által az adatátviteli láncon kö­zölt adatokat. A kapott adatokat feldolgozza kiértékeli, ezáltal át­tekintést és beavatkozási lehetőséget nyújt a vízellátá­si rendszer üzemmenetére vonatkozóan. A központ feladatai: — központhívás ciklusának megszervezése, — beérkező adatok feldolgozása, — az adatok tárolása, regisztrálása és megjelenítése számkijelzőkön, — jelzésinformációk megjelenítése a séma táblán. — határértékképzése, szükség esetén, vészjel leadása, — vész és hibajel ciklusidőn kívül megjelenítése, riassztójelzés küldése. A fentiekből látható, hogy a központi egységbe na­gyon sok mérési és jelzési információ jut be, ezek tá­rolása és megjelenítése nem kis feladatot jelent. A központi egységben az alábbi információk megje­lenítése, illetve naplózása indokolt: — a létesítményekről kiadott ivóvízmennyiség pilla­natnyi és összegezett értéke, — hálózati nyomásértékek, — nyomóoldali esetenként szívóoldali tárolók szintje, — hálózati szivattyúk üzemállapotjelzése, — határértékek képzése vészjelzések leadása, — létesítményenkénti villamosenergia-fogyasztás pil­lanatnyi és összegezett értéke, — vész és hibajelzések. A központ kialakításánál az alábbiak irányadók: 1. A felépítési moduláris legyen, a megjelenítési mód és kezelés egységes. 2. A különböző funkciójú elemek harmonikus egysé­get alkossanak. 3. A rendszer hordozza magában a változtatás és bő­vítés lehetőségét. 4. összekapcsolható legyen számítógéppel. 5. A belső huzalozás tipizált legyen. 6. Esztétikai kialakítása (sématábla, megjelenés) ki­elégítse az igényeket. Vízműrendszer irányítóközpontjában rendelkezésre kell, hogy álljon mindazon információ, melynek alap­ján mind normál üzemben, mind pedig üzemzavar ese­tén a diszpécser döntést tud hozni. Ehhez a felelősségteljes munkához nagy segítséget jelent, ha a kezelőpultot vagy a műszertáblát ergonó­miailag helyesen alakítják ki. Ez jelenti azt, — többek között, — hogy a kezelő látómezejében van minden olyan műszer, fényjelzés, megjelenítő (display), amely változás esetén vagy a szokásos leolvasáskor hasznos információt hordoz. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom