Hidrológiai tájékoztató, 1978

Jósa Ernő-Ráner Géza-Szabadváry László: A vízkutató geofizika nemzetközi színvonala - Ahazai geofizikai-vízföldtani kutatás várható fejlődése

TERZAGHI BACHMETEFF n-20 n-25 <b <h d, n-X i M /• 2EHD A teljes szemcseeloszlási görbét használó Zamarinmódszert úgy kell megváltoztatni, hogy a K-átlag közelébe essen, illetve azt jól megközelítse. 5. A teljes szemcseeloszlási görbét figyelembe vevő Zamarin-módszer módosítása A Zamarin által javasolt képletben — ahhoz, hogy a K közelébe eső értékeket kapjuk — célszerű a 4100 állandót megváltoztatni. A számítások alapján a 4100 helyett célszerű 205 állandót használni. A módosított Zamarin-képlet tehát a következő: K

z = 205 aW„ 4. ábra. A számítási módszerek alkalmazhatósága 1. Javasolt módszer; 2. Nem javasolt módszer 3.2. Az eredmény értékelése. Az egyes módszerekkel számított szivárgási tényező értékét az 1., 2. és 3. ábrán mutatjuk be. A vizsgálat alapján egyértelműen kiderül, hogy a Palgyin-módszer az átlagtól oly mértékben eltér, hogy használata nem javasolható. Látható, hogy az összefüggés n = 35 esetén a nagy szemcseátmérőtartományban elfogadhatatlan eredményt ad. A Bayer-módszerrel számított értékek csak közelítően adnak megfelelő értéket. Zamarin módszere nagyobb szivárgási tényezőértékeket ad, mint a Bayer-módszer. 4. A Slichter számon alapuló módszer és a teljes szemcseeloszlási görbét felhasználó módszerek összehasonlítása Az összehasonlítást az 1., 2., 3. ábra alapján végeztük el. Palgyin módszerét az előzőekben leírtak miatt nem vizsgáljuk. Az 1., 2., 3. ábrán jól látható, hogy a telje? szemcseeloszlási görbét használó Zamarin-módszer nagyobb értéket ad a Slichter-számot használó bármely módszernél. 1 — n A módosított Zamarin-képlet (K

z) a 4. ábra szerint is jól megközelíti értékét. A nagy szemcseátmérő esetében a K

z kisebb értéket ad. A gyakorlatban a kavicstartományban kisebb értéket kapnak, mint az elméletileg kiszámított K

z. Ennek az oka, hogy bár a kavicstartományban dolgozunk, mindig találhatunk az összletben finomabb frakciót, mely a fajlagos felületet nagyban megnöveli és a nagyobb frakciók közé beékelődik. Mind a finom frakció beékelődése, mind a fajlagos felület növekedése csökkenti a szivárgási tényező értékét, ezért helyes a kavicstartományban a K

z értéke, ami gyakorlati értékekkel is jól egyezik. 6. Összefoglalás A szivárgási tényező számítási módszerek összehasonlításával a gyakorlat számára szerettünk volna útmutatást adni, és felhívni figyelmüket az egyes módszerek pontatlanságára, illetve egymástól való eltéréseikre. Szeretnénk, ha a mindennapos gyakorlatban a szakemberek e munkában leírtakat megismernék és alkalmaznák. IRODALOM [1] Juhász J.: Áramlástan. Tankönyvkiadó, Bp. 1974. [2] Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. [3] Kovács Gy.: A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó, Bp. 1972. [4] Kovács Gy.: A szivárgási tényező értelmezése és meghatározása. Kézikönyv. III/5. VITUKI. A vízkutató geofizika nemzetközi színvonala. — A hazai geofizikai—vízföldtani kutatás várható fejlődése JÓSA ERNŐ—RANER GÉZA—SZABADVARY LASZLÖ Eötvös Loránd Geofizikai Intézet X. Az IAH tanácskozás Budapesten A geofizikai-vízföldtani kutatás nemzetközi színvonalát az UNESCO és az International Association of Hydrogeologists (IAH) 1969. évi szakértői tanácskozásával reprezentálta. Az a tény, hogy a választás Budapestre esett, a korábbi magyar eredmények elismerését fejezte ki. Az üléseken nyolc tanulmány a felszín alatti vizek geofizikai kutatásával foglalkozott. Ezekben az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a Szovjetunió ismertette ezirányú eredményeit. A vitaülésen 18 állam 40 szakértője vett részt (pl. még Ausztrália is képviseltette magát). Az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából magyar részről a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, valamint az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vállalta a rendezést. Egyidejűlég Visegrádon, a Szentendrei szigeten és Csákvár mellett terepi bemutató mérésekre, illetve vízfúrásra is sor került, annak szemléltetésére, hogy korszerű geofizikai előkészítéssel és modern fúróberendezéssel mennyire rövidíthető le a vízfeltárás ideje. Ezen az NSZK három mérőcsoporttal és egy fúrócsoporttal, az Egyesült Államok egy mérőcsoporttal, a Geofizikai Intézet két mérőcsoporttal vett részt. Példaképpen a csákvári bemutató eredményét ismertetjük, ahol a korszerű karsztvízfeltárást mutatták be. A várható mélység meghatározásához a felszíni geofizikai kutatás két órát igényelt. A triász fődolomitból álló medencealjzatot előzetesen a következő mélységben határozták meg: szeizmika (NSZK) 160 m szeizmika (MNK) 154 m geoelektromos (NSZK) 146 m geoelektromos (MNK) 149 m A nyugatnémet fúróberendezéssel 8 óra alatt 160 m 22