Hidrológiai tájékoztató, 1978

Farkas Sándor: A mosodai típusszennyvíz kezelése

?? É „SL 1 V 3 J 1 fáttartalmat jelentősen csökkentette 6,0 mg/l-re. Élővíz befogadó esetén a határérték 4,0 mg/l. A KOI-csökke­nés nem volt elégséges. A legeredményesebbnek a mészhidrátos kicsapás bi­zonyult. A meszes kezelésnél a pH érték erősen meg­növekedett 12—13 fölé, így vegyszeres kezelés után semlegesíteni kell a szennyvizet. A meszes kezelés vizsgálati eredményei alapján meg­állapítható, hogy 3 mg/l CaO koncentrációval a KOI­ben 47%-os, a foszfáteltávolításban 98,6%-os csökke­nést lehetett elérni. A foszfát koncentrációt sikerült a határérték alá szorítani. A megnövekedett pH-értéket sósav adagolásával kell semlegesíteni. Megnövekedik a víz oldott sótartalma, a kezdeti 1084 mg/l sókoncentráció megközelíti a 2000 mg/l határértéket. Meszes kezelés esetén nagy mennyiségű mésziszap keletkezik, 3,0 mg/l kicsapószer-mennyiség adagolásá­val 1 1 vízből kb. 80 ml iszap ülepíthető ki. 200 m : l/nap szennyvízmennyiség esetén naponta 16 m n mésziszap. 7.2. Flotáció. Zsír és olaj, valamint az anionaktív de­tergenstartalmat jelentősen csökkenti az eljárás. Ha­tásfokát egy modellkísérlettel próbáltuk igazolni. A modellt egy 1 m hosszúságú 150 mm 0-jű PVC-csőből készítettük, oldalán egy hasítékot vágtunk, amelybe plexi betétet ragasztottunk, hogy a kihabosodás jól lát­ható legyen. A cső alján keresztül finoman eloszlatott levegőt fuvattunk át a csövet félig megtöltő szenny­vízen. A modell hidraulikai viszonyai azonban nem azono­sak a légbefúvásos zsír- és olajfogó hidraulikai viszo­nyaival, így az eljárás hatásfokát csak durva becslés­sel tudtuk megállapítani. A laborvizsgálati eredmények alapján a hatásfok 60—70%-os a zsír és olaj, valamint az anionaktív detergens-tartalomra vonatkoztatva. 7.3. Adszorbció. Adszorbciós szűrőn, keresztülvezetve a szennyvizet, a flotáció utáni szennyezőanyag-koncent­ráció újabb 20—50%-os csökkenése tapasztalható. Ha­tásfokának pontos megállapítására félüzemi kísérletet kell végezni. Szűrőanyagul kokszot célszerű választani, mert utá­na a szennyeződéssel telített anyag elégethető. 7.4. Ioncsere. Anioncserélő gyantán való átvezetéssel jó hatásfokot lehet elérni, azonban a módszer nagyon költséges. 8. Szennyvíztisztítási technológia élővíz befogadó esetén A szenyező komponensek változó koncentrációjának kiegyenlítésére célszerű egy átlagosító medencébe ve­zetni az egyes üzemrészekből érkező, különböző minő­ségű szennyvizeket. Ez az átlagosítás két okból is hasz­nos, egyrészt egy állandó, vagy közel állandó minősé­gű szennyvizet kapunk, amely már csaknem alkalmas közcsatornái bevezetésre, másrészt a derítéshez szük­séges vegyszer adagolását is egy állandó értéken lehet tartani. Páros műtárgyként kerül beépítésre, egy napi szennyvíz mennyiségére méretezett (hasznos térfogat 200 m 3). Átlagosító medence után egy átemelő szivattyú emeli a szennyvizet a flokkulálóba. Flokkulálás előtt törté­Ifi 3. ábra. Szennyvíztisztítási technológia élövízfolyásba történő bevezetése esetén 1. Mészportárolő, 2. Mészbekeverő, 3. Oldattároló, 4. Flokkulátor, 5. pH mérő, 6. Savadagoló, 7. Kompresszor, 8. pH regisztráló

Next

/
Oldalképek
Tartalom