Hidrológiai tájékoztató, 1977
Jeneyné Jambrik Rozália: Békés megye távlati vízellátásának vízföldtani lehetőségei
2000 évi szükséges kapacitásra megfelelőek, azonban a települések ipari és intézményi vízműveinek kapacitásfejlesztését nem tartalmazzák. Ezt is figyelembe véve magasabb vízigényeket állapított meg Hosszú Szilárd (2). Szerinte Békés megye településeinek távlati napi átlagos és maximális vízigénye: 1975 1985 2000 Qd | Qmax Qli | Qmax Qd | Qmax Vízigény m : 1/nap 54 280 74 290 120 520 165 220 186 480 246 390 A vízigény területi elhelyezkedése jellegében hasonló az 1. ábrához, azonban az arányok méginkább eltolódnak a városok és kiemelt szerepkörű települések javára. Békéscsaba környékén jelentkezik a megye vízigényének 66—67%-a, Orosháza környékén 9—10%-a, és számítani lehet a Gyoma—Endrőd—Szarvas térség intenzív fejlődésiére, ezzel együtt 10—11%-os részesedésére. 3. A távlati vízigények kielégítésének lehetőségei A Tiszántúl, ezenbelül Békés megye ivóvízbeszerzési lehetőségeiről, földtani felépítéséről, a víztartó rétegek elhelyezkedéséről, a rétegvizek minőségéről számos közlemény ismert. Közvetett és közvetlen feltárások adatai bizonyítják az alföldi mélyszerkezet tagoltságát, az alaphegységre települt pliocén és pleisztocén rétegek eltérő vastagságát, ezeken belül a vízvezető rétegek eltérő szemcseszerkezetét, a változatos geotermikus viszonyokat, melyek alapján Békés megye több vízföldtani tájegységre osztható. Az ivóvízibeszerzés bázisa a pleisztocén folyóvízi eredetű rétegösszlet, melynek vastagsága 300—800 m között változik Békés megye területén. A 3. ábra az egyes települések eddig fúrt kútjainak átlagos mélységét tünteti fel, amely tükrözi a változatos vízbeszerzési lehetőségeket. A megye déli részén a „Maros törmelékkúpján" a víztermelő kutak átlagos mélysége nem éri el a 100 m-t, Békéscsaba, Gyula, Mezőberény környékén („Békéscsaba—nagyszénás! süllyedék") 100—200 m közti, a Sarkad—Vésztő térségben („Körösök süllyedőké') 200—300 m, és 300 m körüli vagy ezt meghaladó átlagos mélységek adódtak a megye északnyugati, illetve északkeleti részére („Körös és Hortobágy köze", illetve „Kelet-alföldi pannóniai hátság") (3). Szükséges hangsúlyozni, hogy a fúrások útján szerzett vízföldtani információk statisztikai módszerrel értékelhetők, ami a rétegek eredetéből következik. Véletlen, hogy adott ponton mélyülő fúrás adott szelvényben homokos vagy agyagos üledéket harántol-e. Kellő számú fúrási rétegsor alapján gyakoriságszámításssal vízadó szinttájak jelölhetők ki, ahol a homokrétegek relatív gyakorisági görbéje szelvényszerkesztésre is felhasználható. A vízadó rétegek vastagsága a mélység és a medence belseje felé haladva csökken, és ez a tendencia a szemcseszerkezet finomodásával jár együtt. A szűrőelhelyezési mélység függvényében átlagértékkel jellemeztük a vízminőségre vonatkozó, gyakrabban vizsgált paramétereket. Ezek területi eloszlása alapján megállapítható, hogy: 1. az összes oldott sótartalom a mélységgel nő, azonban a talajvíz koncentrációja nagy. 500 mg/l-nél kisebb sótartalmú víz tárható fel a megye délkeleti részén, az Elek—Csorvás—Mezőhegyes vonaltól délre, illetve keletre, továbbá 50—150 m között a Biharugra— Körösnagyharsány térségben. A megye középső részén közepes koncentrációjú vizek fordulnak elő, míg a Szeghalom—Gyoma—Szarvas környékén gyakori az 1 g/l értéket meghaladó összes sótartalom, 2. a vastartalom területi eloszlása az összes sótartaloméhoz hasonló, 3. a kloridion-tartalom átlagértéke 20 mg/l, 40 mg/lnél nagyobb értékek tapasztalhatók a felszínközeli rétegeknél Kőrösladány, Gyoma, Orosháza, nagyobb mélységekben Kőrösladány, Vésztő, Kötegyán környékén, Statisztikai átlagként értékeltük a mélyfúrású kutak nyugalmi vízszínadatait is. Ennek területi eloszlásából megállapítható, hogy — ha létezik — rétegvíz-forgalomra Biharugra—Körösnagyharsány térségében kelet, Elek—Üjkígyós környékén dél—délkelet felől számíthatunk (4. ábra). Lényeges, hogy valamennyi vizsgált rétegösszlet nyugalmi vízszíne egyező területi elosztást mutatott, sőt a VITUKI talajvízkutak adataiból szerkesztett különböző gyakoriságú éves NV, KÖV, KV alakulásából is a fenti következtetés vonható le (5. ábra). A mélyfúrású kutak nyugalmi vízszíne a terület túlnyomó részén pozitív gradiensre enged következYMtzShegyes \" í 3. ábra. A kutak átlagos mélysége Békés megyében 1. 0—100' m, 2. 100—200 m, 3. 200—300 m, 4. 300 felett 20 [km] 4. ábra. A 100—150 m közötti vízadó rétegek átlagos nyugalmi vízszintje (orsz.) Békés megyében 73
