Hidrológiai tájékoztató, 1977

Horváth Vera: Felszíni bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok

munkanap, a 7. nap a pihenőnap. A jelenség jobb meg­ismerése érdekében kutatást végeztünk más ciklusidők­re is. A gépi adatfeldolgozást a VITUKI-tól Bartha Péter végezte el PR 43. típusú számítógépen. A gép a jellemző szakaszok módszereivel dolgozik. A jellemző szakaszok módszereinek két paramétere van a r és az n. Az n a jellemző szakaszok száma, ennek előre való megha­tározása nehéz feladat, ezért a kutatás feldolgozását úgy végeztük el, hogy ebben a jellemző szakaszok szá­ma már ne szerepeljen. A r paraméterrel bebizonyítot­tuk, hogy nem más, mint prizmatikus meder, és mo­noklin emelkedő hullám esetében az árhullám terje­dési ideje. A gépi lefuttatásból bebizonyítható, hogy ez a megállapítás — jó közelítéssel — általános meder esetében is fennáll. A felhasználáshoz egy ábrát készítettünk, amelynek ordinátáján szerepel a vízkivételi sugár ellapulásának az aránya, abcisszáján pedig az árhullám terjedési ideje. Ennek az ábrának segítségével egy adott szel­vényre az ellapult vízkivételi sugár meghatározható. Az előadás keretében az észrevételékre adandó vá­laszokon kívül bemutatásra került a Nádor-csatorna vázlatos vízmérlege is. A Nádor-csatorna vízmérlege a korábbi számításoknál vízhiányt mutatott. A komp­lex vízgazdálkodási tanulmánytervben alapos vizsgálat alá vettük a Nádor-csatorna vízmérlegét. Ennek a vizs­gálatnak eredményeképpen bebizonyítottuk, hogy ha a Nádor-csatornán csak relatív vízihiány van, akkor a fűz­fői szennyvíz eresztéskor a vízkivételek szünetelnek. Egyéb időszakokban a korábbi megállapításokkal el­lentétben a Nádor-csatornában nincs vízhiány. Az előadás során kihangsúlyoztuk, hogy a Nádor­csatorna vízmérlege megjavításának csak egyik eleme volt a periodikus vízkivételi hullám ellapulásának a figyelembevétele. Ennél sokkal munkaigényesebb volt a vízkivételek, és a vízigények újbóli felmérése és el­lenőrzése. Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy csak a vízkész­letgazdálkodás elemeinek alapos feltárása után érde­mes és hasznos az ellapulást is figyelembe venni. Az előadás vitájában két lényeges kérdés merült fel. Az egyik, hogy ez a számítás munkatöbbletet jelent. A másik pedig az, hogy a kutatásban szereplő periodikus vízkivétel átlagos időjárás esetében fennáll ugyan, azon­ban vízszegény időjárás esetében nem 12 órát, hanem ennél hosszabb időtartamot is üzemelnek. A kérdésre adott válaszunkban kitértünk arra, hogy a munkatöbblet valóban fennáll, ezen változtatni nem tudunk. A másik észrevételre adott válaszunk szerint két­ségtelen tény, száraz időjárás esetében fennáll olyan igény, hogy a napi 12 óránál hosszabb időtartamot is üzemeljenek. A vízmérleg azonban nem a legszélsősé­gesebb idő esetére készül el, hanem egy átlagos száraz időjárásra, amelyre a 12 órás üzemidő elfogadható. En­nél szélsőségesebb száraz idő előfordulása esetében min­den megyében Vízkorlátozó Bizottságot hoznak létre, amely az adott körülményeket figyelembe véve a víz­készlet szétosztását vezényli. Felszíni bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok HORVÁTH VERA Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén az 1960-as évek vége óta egyre több külszíni művelésű bánya kezdte meg működését. Ezek gyakor­latilag mind, a rohamosan bővülő volumenű építőipari tevékenység nyersanyagiigényének kielégítését szolgál­ják (kavics, homok, agyag és kőbányák). E bányákkal kapcsolatosan, vízügyi szempontból kétféle probléma merül fel: a művelés által érintett víznyerő területek, és a vízkészletek védelme, valamint a művelés és utóhasznosítás okozta vízszennyeződések elkerülése. Az alábbiakban e problémákról és ezek megoldásá­ról szeretnénk szólni, eltekintve a nagy beruházású (bauxit, lignit) bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatoktól. 1. A külfejtéssel — mint minden bánya — nyersanya­gok kinyerésére törekednek, művelésük irányát és módját — többek között — azok elhelyezkedése is megszabja. A fejtés folyamán az eredeti morfológiát és ezzel együtt gyakran a vízföldtani viszonyokat is megváltoztatják. A fejtett nyersanyag elhelyezkedésé­től függően, a félszíni bányászat morfológiát megbon­tó hatása a következő lehet. 1.1. Homokos, agyagos, löszös, ritkábban kavicsos, tehát főleg laza üledékes kőzetek alkotta általában la­posabb dombok fejtése, illetve megnyitása. A bányász­kodás szintben történik, befejeztével a megbontás szintjével gyakorlatilag azonos magasságú vízszintes felület alakul ki. Ez az eset utórendezés szempontjából is igen kedvező, mert az így kapott felület környeze­tévél gyakorlatilag egy szintben van. E bányák általá­ban vízkészletgazdálkodási érdeket nem érintenek. Előadásként elhangzott a MHT Keletmagyarországi Ifjúsági Műszaki Napok keretében. (1975. május). 2 1.2. Főképpen szilárd kőzetek — építőkő, díszítőkő — bányászata során, a hegyoldalakban függőlegeshez közelálló falak övezte bányaudvart hoznak létre. Az esetek többségében, a nyersanyag minőségének romlása — ajgyagosodás, dolomitosodás, töredezettség stb. — a bányák felhagyásához vezet. Fokozottan je­lentkezik ez, az egyáltalán nem, vagy nem megfelelően megkutatott készlettel rendelkező bányáknál. Ilyenkor újabb bányát nyitnak és az egész folyamat kezdődik * elődről. A bányaművelés befejeztével így kialakulnak a jól isimért — tájképet is rontó — jellegzetes mélye­dések, bányaudvarok, melyeket az esetek többségében lakott terület közelében fokozott mértékben spontán hulladékelhelyezésre használnak fel. A hulladékkal (ipari, városi, mezőgazdasági) történő „utóhasznosítás" igen veszélyes lehet, repedezett, töre­dezett, karsztosodott kőzetek megbontásával kialakult bányák esetén, mert a beszivárgó csapadékvíz — szű. rőréteg hiányában a kioldott szennyeződésekkel fel­szín alatti vízkészleteink (karsztvíz) minőségét rontja. Ezért kell megakadályozni, bármilyen szennyező anyag lerakását mészkő, dolomitfejtők területén. 1.3. Végül talán, leggyakoribb a külfejtéseknél az az eset, amikor a bányaművelés, a környező terepszint­nél mélyebben elhelyezkedő bányateret hoz létre. Leginkább a kavics és homok-, de igen sokszor agyag, és tőzegbányáknál figyelhető meg ez a helyzet. E csoporton belül meg beül különböztetnünk az ún. „száraz bányát" mikor a művelés befejeztével sem érik el a talajvíz tükrét és az ún. „vizes bányát". Ez utóbbinak két egymástól eltérő típusáról beszélhetünk: a) A bányaművelés elérte a talajvízszint és 'alóla is termel, ezáltal hozza létre a bányatavat. b) A bányaművelés vízzáró képződményekre irányul (agyag, tőzeg), vagy a művelés befejeztével felszínre

Next

/
Oldalképek
Tartalom