Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Kiss István: Magyarország szikes tavainak áttekintése, szikes tájcsoportok szerint

zott mértéktartással indokolta. Jelen beszámolójában már 2—4 kp/cm

2 szerepel a munkacsoporttal való konzultálás alapján.) Kresz János, VIZITERV: Helyesnek tartaná, ha a tervezők a nyíltcsatornából való üzemeltetést is lehetővé tennék. (A válasz kiegészítette az előadást azzal, hogy nyomásközpont nélküli öntözőtelepeken a Körös— 200 megfelelő, pl. MA gépcsoporttal is üzemeltethető minden, jelenleg alkalmazott vízbeszerzési helyről.) Dr. Oroszlány István, ATE Gödöllő: A berendezés több előnyös tulajdonsága mellett a fentit, a vízbeszerzés tekintetében is sokoldalúságát, igen fontosnak tartja. Az előadásban is említett vizsgálatok azt igazolják, hogy a nyíltcsatornáknak az öntözésben még huzamosan létjogosultságuk lesz. Csekő Géza, ATE Gödöllő: Kérdezi, hogy az adagolótömlőknél alkalmazott 70 cm-es elosztás a kapások leggyakrabban alkalmazott sortávolságára utal-e? (A válaszból kitűnt, hogy a kezdeti, három évvel ezelőtti elképzelés valóban az volt. Azóta egyrészt a sorokra merőleges üzemeltetést tartjuk előnyösebbnek, másrészt más, az üzemeltető igényeinek jobban megfelelő osztás is megvalósítható.) Magyarország szikes tavainak áttekintése szikes tájcsoportok szerint DR. KISS ISTVÁN Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged A hazai szikes tavak, szikes vizek mikroflórájának és mikrovegetációjának kutatásával több mint négy évtizede foglalkozom. Első, tájékoztató jellegű vizsgálataimat 1929 őszén kezdtem az Orosháza környéki szikes vizekből történt mintavételek alapján. Kezdeti észleléseimet 1932-ben ismertettem a Szegedi Tudományegyetem Barátainak Egyesülete egyik szakülésén. Első összefoglaló munkám 1933-ban tanári diplomamunkaként készült, majd a jelentősen kibővített és experimentációs vizsgálatokat is tartalmazó feldolgozásomat a Fólia Cryptogamica c. folyóirat 1938-as évfolyama mint doktori értekezést jelentette meg. Munkám megindulásakor a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben Scherffel Aladár professzor irányításával is dolgoztam. A továbbiakban Békés megye és a Dél-Alföld szikes vizeinek tanulmányozása következett. Különösen 1934-ben nyílott alkalmam a Duna—Tisza-köze legnagyobb részén a szikes tavak területeinek bejárására, s 1935-től a Nyírség, a Hajdúság és a Dunántúl több szikes taván is végeztem gyűjtéseket és tájékoztató jellegű vizsgálatokat. Az 1940-es évek elejéig inkább csak a szikes vizek mikroflórája érdekelt, ezért ökológiai szempontból elfogadtam azt az általánosan hangoztatott nézetet, miszerint a szikes tavak vize általában a helyben leeső csapadékból származik. A Dél-Tiszántúlon 1941—42-ben jelentkezett árvízszerű belvíz katasztrofális mérete azonban arról győzött meg, hogy sok igazság rejtőzhet azokban a földművelői hagyományokban, amelyek a szikes vizek és a belvizek tekintélyes részének eredetét a közeli és távoli környezetből a mélyben ide vezetődőnek tekintik. Többek között ez a körülmény is arra indított, hogy a szűkebb algológiai és hidrobiológiái vizsgálódásokon túl kitekintsek a szikeskutatás szerteágazó kérdéskörének olyan területeire is, amelyek a növényi mikrovilág életével kapcsolatosak, s amelyek annak környezettani és élettani vizsgálatát is szükségessé tették. A több mint négy évtized alatt a jelentősebb szikes területeket jórészben bejártam. A szikesvízi biotopokról készített jegyzetem folyton bővült, s benne jelenleg 218 biotop szerepel. Ezeknek mintegy 70%-ából, azaz 155 biotopból vízmintákat és bioseston-próbákat is vettem, s ezeket algológiailag fel is dolgoztam. Ezek rövid öszszesítését az 1. táblázat mutatja. Az 1. táblázatban szereplő szikes tavak területére vonatkozó adatokat jórészt a Lászlóffy (5) által szerkesztett Hidrológiai Atlaszból, kisebb részben a helyi kataszterekből vettem át, ritkán magam próbáltam megállapítani azokat. A víz mélységére, állandóságára, pH-jára, állapotára és az algavegetáció gazdagságára vonatkozó adatok saját « Készült a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetében 1975. szept. 9-én tartott előadás alapján. vizsgálatból származnak. A mintavételek és vizsgálatok évszámait külön rovat tartalmazza. A négy szikes tájcsoportot az 1—4. ábra mutatja be. Az ábrákon levő számok az illető tavak táblázatban levő sorszámait jelentik. A magyarországi szikes vizek természetükre nézve még csak kismértékben feltártak. Távlatilag alapvető feladat ezek minél pontosabb számbavétele, sokoldalú kikutatása és hasznosítási módjaik megállapítása. A szikes vizek milyenségét elsősorban az dönti el, hogy milyen talajon alakultak ki. Genetikai-meliorációs szempont alapján szikes talajaink három csoportba oszthatók: mészben szegény savanyú, mészben szegény gyengén lúgos és meszes-lúgos vagy meszes erősen lúgos szikesek típusába. Nyilván legcélszerűbb volna a szikes vizeket is e három fő talajtípus szerint felsorolni. Azonban szikes talajaink még azonos tájon belül is annyira mozaikosan heterogén jellegűek, ahogyan mondani szokás: „tarkák", hogy ilyen csoportosítás még nem lehetséges. Ezért szikes vizeinket is csak szikes tájcsoportonként vehetjük számba. Hazai szikeseinket Arany (1) négy szikes tájcsoportba osztja. Beosztását és jellemzését követve az 1. táblázatban szereplő szikes tavak csoportosítása a következő: I. Tiszántúli szikes talajok tájcsoportjának szikes tavai (1. ábra). E szikes talajok a Tisza és mellékfolyói egykori árterületein alakultak ki, ezért általános jellemvonásuk a mészben való szegénység. Arany (1) szerint a talajvíz és a talajoldat anion-része figyelembevétele alapján északról dél felé haladva a hidrogénkarbonátban-karbonátban való gazdagság fokozódik, a szulfátjelleg pedig ennek arányában fokozatosan visszaszorul. A klorid kismértékben mindenütt megtalálható. A legmélyebb felszín nem a szikes Hortobágyon, hanem attól délre található. A nyírségi homokos rész kivételével főként az agyag szikesedett el. A legjellegzetesebb szikesek egykori mocsarak helyén, a réti agyagon jöttek létre. A tiszántúli szikes tavak medre általában folyóvízi eredetű. A Tiszántúl területén eddig összesen 60 szikes tavat vizsgáltunk meg, amelyek a Nyírség, Hajdúság, Hortobágy, Tiszazug és Nagykunság, Nagysárrét és Berettyómellék, valamint a Maros-Körösvidék kistájain fordulnak elő. Rövid jellemzésük az 1. táblázat 1—60. sorszáma alatt található. Túlnyomórészt 100 ha-nál kisebb kiterjedésűek, s többségük mélysége a 0,5 m-t nem haladia meg. A Nagyvadastó kb. 1 m mély. II. A Bodrog—Zagyva—Tisza menti szikes talajok tájcsoportjának szikes tavai (2. ábra). E tájcsoport a Bodrog, Hernád, Sajó és a Zagyva völgyét, valamint a Mátra-Bükkalja és a Hevesi homokhát területét öleli 18