Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Keszthelyi Zoltán: A budapesti Duna-szakasz szökevényforrásai

a) part-melletti (partoldal vagy közel a parthoz); b) „hálózatos", „erezetes", a jégmezőn „egyenes" vagy „hullámos" vonalakat olvasztók. (Ide sorozandó a Kossuth Lajos üdülőpart „dupla vonalú, a parttal szöget záró" jelensége.) c) a jégmező „széles vonalas" „félkörös", „körös" vagy „ovális" alakú olvadási helyei. Felvetődik a kérdés: mi okozta a szökevényforrások eltűnését és újabb megjelenését? Valószínűleg a folyam medrének hordalékai és az omlások, amelyek egyes járatokat eltömtek. A hordalékok elsodrása és az omlások nyitották meg a járatokat. Nem hagyható figyelmen kívül az 1956. januári „Soroksári" nagyobb földrengés sem, amely Óbudáig észlelhető volt. Felvetődik az a kérdés is, hogy az 1954. és 1963. évek alatt volt-e lényeges „mennyiségi változás" az olvadási terjedelemben? Észlelésem szerint: „Nem". Amennyi eltűnt, körülbelül annyi újabb jelent meg. De következtetést vonhatunk le arra is, hogy a Duna medrében levő szökevényforrások, különböző behatások folytán, nem mind tekinthetők állandó helyen fakadónak, mert vannak helyüket változtatók is. Budapesten az egymástól távol eső fürdők forrásainál, már régebben is összefüggéseket észleltek. A Duna állandóan mozgó, nagytömegű vízének szerepe van ebben, mert a források járatain, résein keresztül hidrodinamikai nyomást gyakorol a forrásokra. A Duna mindkét partján és a Margitszigeten levő források reagálnak a Duna vízállására, s annak megfelelően csökken, vagy fokozódik a tevékenységük. Egyik forrás lecsapolását vagy túlzott igénybevételét a távol fekvő, másik forráscsoport is megérzi. Ahol a Duna vize és a nagyobb hőmérsékletű vizek találkoznak, nyomban keverednek, összeolvadnak. Az egyik víz hideg (télen 4 °C körül), a másik lényegesen nagyobb hőmérsékletű (20—60 °C). A meleg vizek felfelé, a hidegek lefelé áramlanak. Keverednek, és állandó körforgás is van. A budapesti Duna-szakasznál, egy nagyarányú, nagy területű és ismeretlen mélységű szövevényes vízhálózat van, amelynek — helyenként — végződő pontjai, a megjelenő hévforrások — másrészt tengelyvonala a Duna, amely számtalan helyen bekapcsolódva a hévízhálózatba, hatalmas és ki nem fogyó víztömegével állandóan táplálja a hévizeket! A vízkeveredés igen gyors folyamat. A Duna és a hévforrások vizeinél is érvényesül a fizika alaptörvénye: a nehezebb hidegvíz, fajsúlyánál és a felette levő több m magas víztömeg nyomására lefelé áramlik, megy a résekbe, repedésekbe. Nem osztom azt az álláspontot, hogy a budapesti hévforrások: „csakis a karsztos vízgyűjtő területen beszivárgott csapadékból táplálkoznának". A szökevényforrások táplálják a Dunát, míg a Duna táplálja az Alföld felé áramló hévizeinket! Javaslat a szökevényforrások feltárására I. A Pünkösdfürdő—Rómaifürdő parti szakasza. A Rómaifürdő parti szakaszán — az 1963. év februárjában — több partközeli fenékforrás volt észlelhető, de ezek kishozamúak, feltárásukkal nem érdemes foglalkozni. A Szentendrei sziget déli csücskénél megjelent „kétvonalú és szöget bezáró" erős hozamú, langyos vizű szökevényforrás feltárási lehetőségével viszont — legalább is elméletben — foglalkozom. A bővizű, ritka alakú szökevényforrás déli sarokpontja a III., Kossuth Lajos üdülőpart 89. sz. alatti „Magyar Pamutipar" üdülőjének középső részével egyvonalban kezdődött, ebben a magasságban ágazott szét. A sarokpont kb. 300 m-re volt a parttól. Az északi ág a sziget nyugati szegélyénél kissé beljebb fekvően, a partszegéllyel párhuzamosan húzódott észak felé, míg a nyugati ág (kb. 80° elhajlással), abba a vetődésbe esett, amely a csillaghegyi Ezüsthegy (208 m) és a Péterhegy (237 m) közötti bemélyedésből indul a part (Kossuth Lajos üdülőpart 89. sz.) felé. A parttól beljebb, az alkalmas feltárási helyet — az 1. ábra szerint — ki lehet keresni, és ezt a bővizű ágat feltárni! Célszerű, ha Budapest külső, szép és jó levegőjű részén a langyos vizeink lelőhelyét ismerjük és számon tartjuk! II. A Lukács—Császárfürdői szakasz (Józsefhegyi forráscsoport). Szükségesnek tartom a két fürdő területén történő fúrások ismertetését. Századunk elején Schafarzik professzort kérték fel „vízfakasztás"-ra. A fúrások helyét, pontos történetét nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy igen sok költséggel, nagy nehézségek után a tizenegyedik fúrás eredményes volt. A „Lukács"-forrás ma is dicsérő, maradandó emléke nagy geológusunknak! A Lukács- és a Császárfürdő területén az 1955. évben a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda végzett vízkutatást. Húsz eredménytelen fúrást követően felkértek, hogy jelöljem meg a „negatív" helyeket, jelöljek ki egy „pozitív" helyet, használhassák jutalmazott munkámat (Keszthelyi 1954), s azzal — ha kell — a Geofizikai Intézethez fordulhassanak. Kijelöltem a „negatív" helyeket, egy „pozitív" helyet (2. ábra), és tanulmányomat is rendelkezésükre bocsátottam. A negatív és más helyeken is abbahagyták a fúrást, az általam megjelölt „pozitív" helyeken, a huszonegyedik fúrás sikerrel járt. A Józsefhegyi forráscsoportnál több nagy, s minden időben megjelenő szökevényforrás van, a Margitsziget déli végein és lejjebb is. A Lukács- és Császárfürdők és az Árpád fejedelem útja közötti részen több nagy „pozitív" terület van, de a feltárás során figyelembe kell venni a helyi adottságokat és sajátosságokat is. Évszázadunk tapasztalata szerint 32 fúrásból csak 2 volt eredményes. Sok negatív helyen fúrtak, de láttam „pozitív" helyen is sikertelenséget. A Józsefhegyi forráscsoportnál a fürdők és a Duna partja között, a laza üledékek alatt nagyobb kiterjedésű kemény kőzet van, szövevényes hasadékokkal és repedésekkel. A feltárás csak akkor sikerül, ha a repedésekbe beletalál a fúró. A két fürdő és az Árpád fejedelem útja közötti parkos, gyepes részen: A Császárfürdő öreg főépülete előtt, egy igen nagy összefüggő „pozitív" rész van. A 2. ábrán „I". A Lukácsfürdő főépületének középső része előtt egy nagy „pozitív" rész van. A 2. ábrán „II". A Lukácsfürdő előtti parkosított rész ÉK-i sarkánál egy nagyobb „pozitív" hely van. A 2. ábrán „III". Az I. helyen három, a II. és a III. helyen két-két fúrást javasolok, a szökevényforrások vizeinek feltárására! III. A Margit-híd és Lánchíd közötti szakasz. A két híd között; a budai part melletti részen, majd mindenütt vannak kisebb-nagyobb szökevényforrások, sőt a volt Kossuth-híd középső részétől északra és a Bem tér között, a parttól elég távol is nagyobb szökevényforrás jelent meg. A Margit-hídtól délre, a part vadgesztenye fákkal volt beültetve. A Bem rakpart 54. sz. ház kapujától a híd déli részéig, több vadgesztenye fa — hévíz hatására — kipusztult. Pótlólag két japánakácot és négy hársfát ültettek. A japánakácok jól fejlődnek. A parti járdán tovább menve, a Bem tér középső részénél három fiatal hársfát találunk. Elődeik a vadgesztenyék, szintén a hévíz hatására pusztultak ki. Az utánpótlási fák helye és körzete, hévíz-feltárás szempontjából „pozitív". A szökevényforrások itt is csapolhatok. A közeli hévizek fapusztító hatása, a Gellért rakpartnál a legfeltűnőbb. (A „Lőtü-folt" környéke.) Itt az utánpótlási fák is sorra pusztulnak. 57