Hidrológiai tájékoztató, 1975
Dr. Péczely György: Hó felhalmozódás és olvadás a Tisza folyó vízgyűjtőjén
A kibocsátott szennyvíz minőségi jellemzői: dikromátos oxigénfogyasztás értéke a megengedett 75 mg/l-el szemben szezonban 200 mg/l, egyébként 100 mg/l körül van. 4.3. A csatornázás egységes kialakítása. A vízellátás legszükségesebb mértékű fejlesztésével egyidőben a városi szennyvizek mennyisége a vízmű belépését követően mintegy 1750 m 3/nap-ra nő, 1980-ig várhatóan 6000 rn 3/nap, a végső kiépítésben pedig 8000 m : l nap szennyvíz elvezetésével kell számolni. Ilyen körülmények között ésszerűtlen fenntartani a külön városi csatornahálózatot, átemelő és tisztítótelepet, hanem az egész városra egységes csatornázási tervet kell kidolgozni, amelynek főbb létesítményeit a konzervgyár az átemelővel és a hozzátartozó nyomóvezetékkel már megteremtette. Első lépésként meg kell szüntetni a városi tisztítótelepet és hálózatát rá kell kötni a konzervgyári (Ceglédi úti) főgyűjtőre. A konzervgyári csatornahálózat további terhelhetőségét külön célszerű megvizsgálni, ahol figyelembe kell venni a konzervgyár tervezett fejlesztését is, amely a jelenlegi átlagos szennyvízmennyiséget mintegy 10 000 —15 000 m 3/nap értékre növeli. 4.4. A szennyvizek tisztításának ideiglenes megoldása. A kétkamrás földoldómedence jelenleg ugyancsak túlterhelt, nem biztosít elegendő tartózkodási időt (főleg csúcsban) és nem megoldott az oxigén bevitel. Az évenként — főleg a konzervgyárból — lefolyó mintegy -2,6 millió m 3 használt vízkészlet biztosíthatja az egyébként vízszegény Körösér völgyében az öntözéshez szükséges vízkészletet, tehát annak visszatartása elsősorban a mezőgazdaság érdeke volna. Az előzőek figyelembevételével olyan megoldást dolgoztunk ki a szennyvizek tisztítására, amely végső kiépítésben évi 880 000 m 3 vízkészletet is biztosít a környező területek öntözéséhez, ez a nyáron elfolyó szennyvíz melletti többlet. A jelenlegi kétkamrás földoldómedencéből a Köröseret keresztező tápcsatorna vezeti az ülepített és részben már tisztított szennyvizet — közbenső levegőztető bukókon át — a tervezett tározó I. számú medencéjébe, amelynek 205 000 m 3 tározótere a jelenleg lefolyó szennyvizeknek 22 napos tartózkodási időt biztosít. (A számítások szerint szükséges tározótér mintegy 45 000 m 3/napi 11 000 m : ! szennyvízmennyiségre számolva.) Az ehhez szükséges terület 12,3 ha. A végleges kiépítés területigénye 46,5 ha, a kialakítható tározótér 880 000 m 3. A számított átlagos tartózkodási idő 80 nap. A stabilizációs tavak a baktériumok és algák kölcsönös tevékenységét hasznosítják a szennyvíz szerves anyagainak lebontására. A baktériumok oxidálják az érkező szennyvíz szerves anyagait, míg az algák a bakteriális lebontás útján keletkező egyszerűbb vegyületeket és a napenergiát felhasználva felépítik saját testüket, egyidejűleg oxigént termelnek. A felszín 0 2 felvétele szélcsendben 20 C° mellett 1,2 g/m 2 0 2, míg az algatevékenység révén a mi éghajlatunk alatt nyáron 6—8 g/m 2 0 2, télen 2 g/m 2 0 2-re számíthatunk. A megvalósított kétkamrás oldómedence itt előülepítőnek számít, ellátja az ülepítés és iszapkezelés feladatait. A tervezett tó fakultatív, annak felső rétegeiben aerob lebontási folyamatok játszódnak le, a lebontás anyagcseretermékei a fenékiszapban akkumulálódnak. A fekália baktériumok legkedvezőtlenebb esetben is 50 nap alatt elpusztulnak. A tisztítórendszer lebontási hatásfoka nyárvégi, kora őszi csúcsidőben — amikor napi 20 000 m 3 szennyvíz is várható — megfelelő hőmérsékleti viszonyok mellett esetleg mesterséges levegőztető időszakos üzemeltetésével biztosítja a szennyvizek tisztítását. A fakultatív stabilizációs tó előnye, hogy jól bírja a konzervgyári szezontól függő változó szennyezőanyagterhelést, mert a tartózkodási idő mindkét változatnál igen hosszú. Emellett egy évtizedre — ha a szennyvíz mennyiség 18 000 m 3/nap átlagos értékre nő is — biztosítja a város és a konzervgyár szennyvizeinek együttes tisztítását és nagy távlatban — amikor a város és konzervgyár kibocsátott szennyvizei 25 000—26 000 m 3/ nap átlagos értéket elérik — is felhasználható egy korszerű mechanikai tisztítómű utáni biológiai tisztítóműnek. Hó felhalmozódás és olvadás a Tisza folyó vízgyűjtőjén* DR. PÉCZELY GYÖRGY József Attila Tudományegyetem, Szeged 1. A probléma felvetése A mérsékelt övben az évi csapadékmennyiség egy része rendszeresen hó alakjában hull le. A havazások során leeső csapadék vízmennyisége a hőmérséklettől függően, hosszabb-rövidebb ideig a hótakaróban tározódik. A hórétegben tározott víz — figyelmen kívül hagyva a szublimáció általában alárendelt szerepét — esetleg csak a csapadékhullást követő több hónapos késéssel kapcsolódik be a hidrológiai ciklusba, hogy azután az olvadás beköszöntésekor hirtelen megnövelje a felszíni vízháztartás bevételi tényezőjét. Nyilvánvaló tehát, hogy éghajlatunkon a hidrológiai ciklus bevételi tényezőjének szokásos évi ritmusa másként alakul, mint ahogyan azt a csapadékmennyiségek havi átlagai jelzik. A csapadékviszonyok mélyrehatóbb és részletesebb hidrológiai célú elemzése során ezért figyelembe kell vennünk azt, hogy a lehullott csapadékból egy adott időszak során mennyit tesz ki a felszínre folyékony halmazállapotban jutó mennyiség. * Előadásként elhangzott az MHT Szegedi Területi Szervezete 1975. március 11-i előadóülésén. Ezt a következőkben felszínen aktivizálódó vízmenynyiségnek (FV) nevezzük. FV értéke olvadásmentes időjárás és tartós felhalmozódás esetén hónapokon át zérus is lehet annak ellenére, hogy közben jelentős csapadékmennyiség (C) hull le, míg az olvadás időszakában a többszörösét is kiteheti az ezen időszakra vonatkozó C értéknek. Az FV értékeinek éghajlati normálértékei C, továbbá a hótakarós napok számának N/,t éghajlati normálértékei alapján empirikusan előállíthatók. Az alábbiakban vázlatosan ismertetendő számítási eljárást a Duna vízgyűjtőterületének a Tisza beömléséig terjedő szakaszára dolgoztuk ki, konkrét alkalmazását a Tisza vízgyűjtőterületére mutatjuk be. 2. A felszínen aktivizálódó vízmennyiség havi éghajlati normálértékeinek meghatározása A számítások során a következő összefüggésekből indultunk ki: C = C M + C, (1) FV = h-\-C/ (2) 92
