Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dégen Imre: Új irányzatok a magyar vízgazdálkodásban

rületi és időbeni eloszlásában, sőt anyagi tulajdonságaiban is át kellett alakítanunk a természetadta vízkészletet, hogy összhangba hozzuk a termelés, a fejlődő városok és falvak, a lakásépítés, a gépesített korszerű háztartás igényeivel. A szükségletek és a természetes készletek közötti egyensúly megteremtése nagy térségek vízviszonyait átfogó módon kell szabályoznunk, fokozatosan a teljes vízgyűjtő területre kiterjedő, a vízjárást átalakító vízgazdálkodási rendszereket kell építenünk, és természetesen gondoskodnunk kell a vízkészletek jobb hatásfokú, takarékosabb hasznosításáról. A vízgazdálkodási rendszerek alapelemei a vizek lefolyási viszonyait módosító, a vízbő időszakok vizét felfogó tározók, a folyók vízjárását egyenletesebbé tevő vízlépcsők, folyókat öszszekötő mesterséges csatornahálózatok. E szemlélet jegyében születtek a Tiszalöki és a Kiskörei Vízlépcsők, az új mesterséges folyók: a Keletiés Nyugati-Főcsatorna, a Nagykunsági és Jászsági Főcsatornák, a Körösök duzzasztó művei. Ezt a célt szolgálja 300 völgyzárógátas víztározónk is, melyeknek túlnyomó része az utóbbi 20 évben épült. Víztározóink a kiskörei tározó teljes kiépítésével, a Balaton felényi víztérfogatának megfelelő 1 milliárd m

3 víztömeget képesek tartalékolni. Ahhoz azonban, hogy a vízigényeket zavartalanul kielégíthessük, az ezredfordulóig 5—6 milliárd m

3-re kell növelnünk a tározók térfogatát. Az így felhalmozott víztömeg nélkülözhetetlen alapja, értékes tartaléka a települések és az ipar vízellátásának, az öntözéses gazdálkodásnak. Sokoldalú hasznuk rendszerint az árvízveszély csökkentésében, a folyószabályozásban, a víziúthálózat fejlesztésében és helyenként a villamosenergia-termelésben is megmutatkozik. A dél-alföldi térség gazdasági fejlődéséhez nélkülözhetetlen víz előteremtése időszerű feladatként tűzte napirendre a Tisza-völgy vízgazdálkodási rendszerén belül a Csongrádi Vízlépcső megépítését. A vízlépcső megépítésével nemcsak a Tisza alsó 600 km-es szakasza válik hajózásra alkalmassá, hanem szinte az egész Alföld térsége és a Komoro—Záhony áruforgalmi csomópont is bekapcsolódhat az aldunai hajóúton keresztül a Duna—Fekete-tengeri hajóforgalomba. Később pedig a megépítendő Duna—Tisza-csatorna révén hazánk keleti térségei vízi úton közvetlen összeköttetésbe kerülhetnek a nyugat-európai tengeri kikötőkkel, s így bekapcsolódhatnak földrészünk víziútrendszerébe. A nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek kiemelkedő fontosságú műveként irányozzák elő terveink, hogy földrészünk második legnagyobb, egyben a világ nemzetközibb folyójának a Dunának országunkon áthaladó szakaszát, — mely az ország vízkészletének %-át szállítja — jobban a gazdasági fejlődés szolgálatába állítsuk. A hasznosítás alapvető feltétele itt is a folyó csatornázása. Távlati terveink a magyar Duna-szakaszon négy vízlépcső építését irányozzák elő. Ezek közül a leggazdaságosabbak és sorrendben elsőként megvalósítandónak a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszert tartjuk. Ez a komplex létesítményrendszer, egyaránt szolgálja majd az energiatermelés, a hajózás, a vízgazdálkodás és a kapcsolódó területek gazdasági fejlődésének érdekeit. A vízlépcsőrendszer egyik alapvető feladata az érintett Duna-szakasz vízenergiájának a kihasználása. A világméretű energiahiány a természetes és állandóan megújuló energiaforrás kihasználásának különös időszerűséget és jelentőséget ad. Indokolt tehát a gazdaságosan kiaknázható vízerőkészleteink hasznosítása. A tervezett felső dunai vízlépcsőrendszer révén országunk számára 425 MW villamos energia termelő kapacitást és évi 1,8 milliárd kWh — jelentős mértékben csúcsidőszakban hasznosítható — villamos energiát nyerhetünk. Összhangban van ez a Magyar Szocialista Munkáspárt Programnyilatkozatának azzal a célkitűzésével, miszerint: „Továbbfejlesztjük a vízgazdálkodást, jobban felhasználjuk a rendelkezésünkre álló vízi energiát." A vízlépcsőrendszer ugyakkor szervesen illeszkedik a Duna, mint nemzetközi vízi út fejlesztési programjába és így jelentős nemzetközi érdekeket is kielégít. A Dunának mint nemzetközi vízi útnak a jelentősége — különösen a Duna—Rajna—Majna-csatorna 1981-ben várható megnyitása után — egyre inkább növekszik. A vízlépcsőrendszer létrehozásával a Dunának ezen a hajózhatóság szempontjából legszűkebb keresztmetszetű szakaszán — a Rajka—Gönyű szakaszon — elhárul az akadály a nemzetközi hajóforgalom fejlődése elől. A tervezett vízlépcsőrendszer hatásterületén egyik legjobban érdekelt megye Győr-Sopron megye. Itt épül meg a főlétesítmények közül a Dunakiliti tározó magyar területre eső töltésrendszere, a Dunakiliti duzzasztómű és az ehhez kapcsolódó mederátvágás és mederáttöltés. Itt kell elvégezni a régi Duna-meder szabályozását és a Gabcikovoi Vízlépcső alatti alvízi kotrás jelentős részét. Ezeknek, a Győr megye területére eső létesítményeknek beruházási költsége mintegy 3 milliárd forintra tehető. A tervezett munkák hatalmas volumenét jól érzékelteti, hogy a vízlépcsőrendszer megépítéséhez magyar területen mintegy 72 millió m

3 föld megmozgatása, mintegy 820 ezer m

3 beton beépítése és közel másfél millió m

3 kőmunka szükséges. A Győr-Sopron megyét érintő munkák méretét mutatja, hogy a megmozgatandó föld több mint 40%-át mintegy 30 millió m'-t, a betonmennyiség negyedét — 260 ezer m

3-t a kőmunka több mint egyharmadát — 651 ezer m

3-t ebben a térségben kell beépíteni. A főlétesítményeken túl számos olyan létesítmény épül a megye területén, amely ugyan nem közvetlenül része a vízlépcsőrendszernek, de ahhoz kapcsolódóan meg kell valósítani. Így megépül: — a Gabcikovoi Vízlépcsőt a győri alállomással öszszekötő távvezeték, — a vízlépcsőrrendszer távközlési összeköttetését is biztosító távközlési hálózatbővítés, — Ásványráró, Kisbodak, Püski, Serfenyősziget, Cikola-sziget, Lipót, Dunaremete, Doborsziget, Tejfalusziget, Bokrospuszta, és még néhány kisebb település közműves vízellátása, — több szolgálati lakás a Dunakiliti vízlépcsőnél. A talajvízszín megváltozásával érintett területeken öntözőrendszer építését, a talajvízszín szabályozását elősegítő különböző műszaki létesítmények megépítését irányozzuk elő az esetleges kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében. Hasonlóképpen kapacitáspótló beruházások létesülnek a Dunakiliti vízlépcső környezetében a főlétesítmények által elfoglalt területtel érintett gazdaságoknál is. Á vízlépcsőrendszernek Győr-Sopron megye szempontjából talán legjelentősebb hatása, hogy a Szigetközben megteremti a maximális árvízi biztonságot és ez kedvezően érezteti majd hatását az ipartelepítés és a mezőgazdaság belterjes fejlesztésének lehetőségére. A létesítményrendszer lehetővé teszi a tározó menti területek vízrendezési viszonyainak javítását és az érintett térségben a különböző ipari és a mezőgazdasági vízhasználatok vízigényének kielégítését. Mindezekkel nagymértékben hozzájárul az északdunántúli térség általános gazdasági fejlődéséhez. A vízlépcsőkhöz kapcsolódó — Gabcikovonál 6000 ha, Nagymarosnál 6800 ha vízfelületű — tározók —, amelyek egyenként körülbelül a Fertő tó magyarországi részének területével azonos nagyságúak — a természeti környezet kedvező alakításával lehetővé teszik a vízparti üdülésre, pihenésre alkalmas idegenforgalmi vonzáskörzet létrehozását a folyószakasz mentén. A vízgazdálkodási szakágazatok fejlődése A népgazdaság szerkezetében végbement változással összhangban megváltoztak a vízgazdálkodási ágazatok közötti arányok is. Legdinamikusabban a vízellátás és csatornázás fejlődött. Valamennyi városunkban van vízmű és ezer faluban már központi vízművek juttatják el a lakos8