Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Richnovszky Andor: A magyar Duna-szakasz puhatestű (Mollusca) faunájáról

deli csak az XJnio tumidus solidus Zelebort említi (2). A faj a Dunában inkább csak szórványosan található és a mellékágakban is elég ritka. Unió crassus Retzius 1788, nagyobb számban elsősorban a folyó Budapest feletti szakaszán és Mohács környékén található. Anodonta anatina (Linné 1758) a faj nevének vitája most is tart. A Dunában ritka, mert csak a Baja környéki holtágból került elő. Valószínűnek látszik, hogy az elterjedési területe ennél nagyobb. Anodonta cygnea (Linné 1758) a legváltozékonyabb alakú kagylónk. Olyan nagy a változatok száma, hogy nehéz közöttük típusos példányt találni. A Dunában nagyon ritka. Elsősorban a holtágakban és a lassú folyású mellékágakban él, ezért az ártér legelterjedtebb kagylója. Az aljzat iránt nem túlzottan igényes, de leginkább az iszapos aljzatot kedveli. Az Anodontinae-k egymás közötti kereszteződése valószínű és így egymásba folynak az elválasztó határok. Pseudanodonta complanata (Rossmássler 1835) a Dunában ritka, inkább a mellékágakban található nagyobb számban. Dreissena polymorpha (Pallas 1771) mind a lassan folyó, mind a gyorsabbfolyású vizekben tömegesen fordul elő, bár a Balatonban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az utóbbi években a számuk rohamosan csökkent. Ez sajnálatos, mert a vizek tisztításában szerepük van. Bothár (1) a Mosoni-Dunában nem találta, illetve a gyűjtött anyagban nem volt. A faj hiánya ott nem látszik indokoltnak, hiszen még az állóvizekben is tömegesen fordul elő (pl. Balaton). Az egyetlen olyan hazai kagylónk, melynek bissus-fonala van. A vízben levő tárgyakon, a hajók oldalán is csoportosan, fürtöket alkotva tapad meg. Sokszor kárt is okoz, mert a vízkivételek céljait szolgáló szívócsövekben is szívesen telepszik meg, ezáltal csökkenti a vízkivétel lehetőségét. Sphaerium corneum (Linné 1758) a gyors vízfolyást nem kedveli, ezért a Dunában ritkának kellene lennie, de a kisalföldi szakaszon, annak ellenére, hogy a vízfolyás sebessége elég nagy, megtalálható. Az ártéren is megtaláltam, mellékágakban, holtágakban, sőt a kubikgödrökben is. Ügy ítélem meg, hogy a vízmozgással szemben kevésbé érzékeny, mint azt eddig gondolták. Musculium lacustre (O. F. Müller 1774) életkörülményeinek elsősorban az ártéri viszonyok felelnek meg, különösen a holtágak. Inkább a Duna déli szakasza menti erdők vizeiből került elő. Sphaeriastrum rivicola (Lamarck 1818) a legelterjedtebb törpekagyló a Dunában, közönséges, ha nem is tömeges. A mederben és a partmenti kövek között meghúzódva él. Az ártéren inkább a mellékágak lassú folyású parti részének lakója. Pisidium amnicum (O. F. Müller 1774) a Dunában csak szórványosan fordul elő, elsősorban az iszapban f f v.j 1. ábra. A mintavételi helyek I. Bratislava; 2. Rajka; 3. Dunaremete; 4. Ásványráró; 5. Nagybajcs; 6. Gönyű. 7. Zlatna; 8. Komárom; 9. Szőny; 10. Iza; II. Dunaalmás; 12. Nyergesújfalu; 13. Esztergom; 14. Sturovo; 15. Szob; 16. Zebegény; 17. Dömös; 18. Visegrád; 19. Nagymaros; 20. Nógrádverőce; 21. Göd; 22. Budapest Margit-híd; 23. Csepel-sziget; 24. Budafok; 25. Erd: 26. Százhalombatta; 27. Ercsi; 28. Lórév; 29. Tass; 30. Dunaújváros; 31. Dunaföldvár; 32. Harta; 33. Paks; 34. Fájsz; 35. Siótorok; 36. Baja; 37. Dunaszekcső; 38. Mohács 87