Hidrológiai tájékoztató, 1975

Vass Béla: Karsztvíz tározási kísérletek a Mecsekben

1. kép. A tervezett elzárógát építési helyének előkészítése, nehéz munkakörülmények között (Vízfő forrás), (Foto: Zsiktovszki I.) kor arra lehetőség van, mérsékelhetem, vagy szüneteltethetem a mélykarszt-termelést. Mélyfúrású kútsor esetében ez azt jelenti, hogy egyetlen nagy teljesítményű centrifugáiszivattyúval termelhetem ki kevesebb emeléssel ugyanazt a vizet, amit a mélyfúrású kútsorból mélykarsztos-termelés esetében sok búvárszivattyúval nagy emelőmagassággal tudnék csak a fogyasztóhoz juttatni. A karsztvíz-gazdálkodás tehát a vízmennyiség egyenletesebb elosztása mellett lehetőséget nyújt esetenként (pl. csapadékos időszakban vagy hóolvadáskor) a víz termelési önköltségi árának csökkentésére, ezáltal a gazdaságosabb víztermelésre. Az ilyen üzemet akár számítógépes automatikával is elláthatnám, amikor a maximálisan gazdaságos vezérlés válna lehetővé, de azt hiszem, ettől még messze vagyunk és az évek során bejátszott rutin jellegű vezérlés is elegendő. Természetesen ennél a megoldásnál is szükséges, hogy a vezérlőhöz annyi távjelzéses információ fusson be a termelő egységektől, amely lehetővé teszi a rutin jellegű döntést. Az információs jelzéseken kívül biztosítani kell az egyes szivattyúegységek távműködtetésének lehetőségét is, hogy egyetlen ember a rutin jellegű vezetést, illetve gazdálkodást megoldhassa. Ilyen jelleg kialakítására törekedtünk a Komló várost ellátó Mánfa— Budafa—Kőlyuk—Orfűi vízműnél és a fentiek szerinti megvalósítás ma már 90%-nak mondható. Az alábbiakban sorrendben szedném eddigi tapasztalataink alapján azokat a munkákat, amelyek egy magaskarszt-tároló építése során szükségesek ahhoz, hogy a munkánk sikere minél valószínűbb legyen. A karsztterület felszíni kutatása. A karsztterület földtani vízgyűjtő területeinek szétválasztása. A karszttárolásra alkalmasnak ítélt terület kiválasztása. A karszttároló barlangrendszerének kutatása, gátépítés helyének kijelölése. A gátépítés. Próbaduzzasztás. Kitörések lokalizálása. A karsztterület felszíni kutatási munkáiba célszerű bevonni a területen működő barlanggutató csoportokat, mert a karsztterület szélső határait illetően sok adattal szolgálhatnak. A kapott adatok birtokában is célszerű azonban a lehatárolt terület bejárása térképek alapján hálós bontásos beosztással, mert a területtel mindenképpen meg kell ismerkedni. Sokat segít ebben a munkában, ha a területről légifelvételek vannak, mert ezeken a felszíni karsztformációk (dolinasorok, víznyelők, források stb.) jó kivehetők. A lehatárolt teljes karsztterületet célszerű térképre felrajzolni, amely alapját képezi a további kutatásnak. Ezen a térképen a karsztterületre folyó, de nem karsztos területeket is jelölni kell, ha az onnét lefolyó vizeket megfigyeléseink szerint a karszt elnyeli. A karsztterületen belül szét kell választani az egyes forrásokhoz tartozó földtani és felszíni vízgyűjtő területeket, hogy a beszivárgási százalékszámításhoz ellenőrző adatokat és számítási alapadatokat kapjunk. Az egyes forrásokhoz tartozó, illetve oda vizet szállító víznyelők elhatárolása rendkívül fontos feladat és a további gazdálkodási lehetőségek eldöntője lehet sok esetben. Az összegyűjtött adatok alapján a korábban szerkesztett karsztterületen térképre felhordjuk az egyes forráshoz tartozó vízgyűjtő területek határait, így az egyes vízgyűjtők elhatárolódnak egymástól. A lehatárolt vízgyűjtők közül most ki kell választanunk azt, amelyiknek tárolási problémáival foglalkozni kívánunk. Ennek eldöntése során szerepet játszik a jelentkező vízigény mennyisége, helye, hiszen egy nagy vízmennyiséget adó forrást nem célszerű községi vízellátás céljaira felhasználni még akkor sem, ha a vízigény közelében van. A kiválasztás során fontos szerep jut a vízgyűjtő terület védettségének. A védettség alatt a fertőzési lehetőségek minimálisra való csökkentését értem. Lehetőleg olyan vízgyűjtővel rendelkező forrásra essék választásunk, ahol lakott területek nem, vagy csak kis mértékben és lehetőleg a forrástól minél nagyobb távolságra vannak. A forráshoz közel levő lakóterület fertőzése olyan vízminőséget jelent, amelyet tisztítani nehezen vagy egyáltalán nem lehet. Nagy szerepe van a terület kiválasztása során a forrásban jelentkező hozamok nagyságának, ezért célszerű mérőbukóval beszerzett adatsor, mely főként az árvízi hozamok, lefutási görbék révén még a tározóképességre nézve is alapadatokat jelenthetnek. Célszerű a helyes döntés érdekében tisztázni a vízgyűjtőn található karsztos kőzetek főként forráskörnyéken (várhatóan a vízzáró gát megépítésének helyén vagy annak közelében) található töredezettségét, annak mértékét, mert a törésekkel sűrűn átjárt terület, erősen tört kőzet a megépülő gát környékén sok kitöréses veszélyt, a hátsó, mögöttes vízgyűjtőn tározási többletet jelent. Erre a célra a kőlyuki karszttározónál a VITUKI révén légifelvételek alapján készítettünk térképet és szakvéleményt, amelyek nagy segítségünkre voltak és szépen jelezték a töréses zónákat (Ráday ö. szakvéleménye). Az eddig ismertetett adatbeszerzések birtokában a gátépítésre alkalmas terület tágabb határai már kijelölhetők, azonban a végleges hely, a legalkalmasabb hely meghatározásához minden esetben szükséges a föld alatti vízfolyás rendszerének, a barlangnak a kérdéses szakaszon minél pontosabb feltárása. A barlang feltárási lehetőségeknek külön szakirodalma van, ezért annak ismertetése nem feladatom, de annyit meg kell jegyezni, hogy mivel a feltárás a nagyobb víztároló tér miatt legtöbbször a forrás felől történik és a gát is annak közelében .épül, szifonáttörésekkel kell számolnunk. Ilyen munkához magunk részéről könnyűbúvár-felderítés alapján szivattyúkat használtunk (BIBÓ 3 typ.), mert ezzel a megoldással, a barlang víz alatti szakaszát is fel lehet tárni, ami szintén lényeges, esetleg adatokat kapunk a forrásküszöb alatti tározási lehetőségeket illetően is. A gátépítés technológiája attól függ, hogy a kijelölt helyhez vezető barlangrész milyen, hogyan lehet a külszínnel megteremteni a kapcsolatot a gazdaságosság határain belül, hiszen a gát építéséhez tetemes mennyiségű anyagot (cement, betonvas, cső, tolózár stb.) kell legtöbb esetben beszállítani. Ha a kijelölt helyig aránylag kis költséggel csillepálya építhető (pl. a kőlyuki gát építésénél), akkor a hagyományos betonépítési meg70