Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Sebestyén Olga: Megemlékezés Francé Rezső (1874-1943) limnológiai munkásságáról

Kitűnő megfigyelő képességét és rajzkészségét nemcsak e fejezetekben megjelent rajzokban hasznosítja. Erre az időre esik Daday Jenőnek „A magyarországi halak természetes tápláléka" c. munkája (1897), melynek csaknem minden ábráját Francé készítette. Ifj. Entz Géza Daday Jenő akadémiai megemlékezésében felemlíti, hogy Francé a kilencvenes években tűnt fel a Műegyetem Állattani Intézetében, rajzolt, iszap- és planktontanulmányokkal foglalkozott. 1897-ben jelenik meg Francé nagy Monográfiája a Craspedomonadinákról (Choanoflagellatae). Egyéb dolgozataira, melyeket algológusaink és protistológusaink jól ismernek, nem térek ki. „Adatok Budapest rotatoria faunájához" c. munkáját is csak említem (1894). Ebben az évtizedben jelenik meg Francének három tanulmánya, melyekből kitűnik tavi szemlélete. „Az édesvízi tavak planktonjá"-ban olvassuk, hogy a tó vizének szervetlen anyagait asszimiláló növényi és egyéb véglényeken át a halakig vezető élelmiláncot (e kifejezést nem használja F. R.) követi, s a halak gyomortartalmában kovamoszatok tömegét látva, kifejti, hogy „A planktonlények és rokonaik nemcsak tudományos szempontból érdekesek, hanem fontos tényezők az állatvilág háztartásában is. Ök teszik alapját az egész vízi életnek, és így számbaveendő közgazdasági faktorok..." A „Zur Biologie des Planktons" öt oldalas munkáját a Biologisches Zentralblatt 1894-ben közli. Francé ekkor 20 éves. A cladocerák vertikális planktonvándorlásáról — tehát egy tavi jelenségéről — írott közleménye feltűnik A. T. Birge amerikai tudósnak (1851— 1950). Birge megismétli Francé vizsgálatát a 18 m mély Mendota-tavon (Wisconsin), de nem kapott hasonló eredményeket. A „miért?" felderítésére célszerűen tervezett alapos, majd nagyszabású programmá fejlődött vizsgálatokba fogott, melyekbe tanítványait is bevonta. Francé hatására megváltoztatta munkaprogramját. Ezt az érdekes tényt Sellery Birge-ről írott könyvéből, és a SIL amerikai kongresszusának tiszteletére kiadott hatalmas munkából tudjuk (Limnology in North America, ed. D. G. Frey, 1963. Chapter 1. by D. G. Frey: The Birge and Juday era; p. 16—19). A 18 m vízoszlop három m vastagságú rétegeiből nyáron és ősszel, naponta háromszor, pumpával, horizontális és e célra szerkesztett vertikális záróhálóval stb. vett minták anyagát eleinte %-osan, majd konkrét számlálással értelmezve 0,02 C° hőmérővel, majd elektromos úton mérve a víz hőmérsékletét, kitűnt a nyári hőrétegződés: a metalimnion (= thermocline, Birge) jelenléte, és a tavaszi—őszi homotermia. Mindez befolyásolja a napi vertikális vándorlás menetét. Így érthető, hogy a sekély Balatonon, ahol nincs hőrétegződés ue. a jelenség másként zajlik le (1. Sebestyén, 1933). Azt is tudjuk, hogy e jelenség lezajlása tavanként különböző lehet. „A Balaton iszapjáról" c. magyar és német nyelvű közleménye a Földtani Közlönyben látott napvilágot (1894). Felismeri az iszap gazdag kovamoszat-tartalmát: mely a megzavart, majd leülepedett minta felületén barna réteget alkot. Ez elemeket méret szerint és sókedvelőkre különíti, és utóbbiak előfordulásából arra következtet, hogy régebben tavunk vize sósabb lehetett. Egyéb paleolimnológiai jellegű megfigyelései is vannak. — A balatoni iszap okozta bőrbántalmat ő tulajdonítja először szivacstűknek, elvetve a kovamoszatok szerepét. Az iszap kemizmusát is megvizsgálja. Bár nem a limnológia területére tartozik, felemlítem, hogy „A tulajdonképpeni korszerű talajbiológia fogalmának első szabatos, s a talaj egész növényi és állati mikro- és makro életszervezeteinek komplex értelemben átgondolt fogalmát Francé R. vezette be 1911-ben". (Fehér D.: Talajbiológia. I. 1954.) Külföldön évekig foglalkozott e problémával, 1922-ben a német nagyközönség előtt is ismertette a talajlakó életközösséget, melyre az „edaphon" új szakkifejezést használja. E kifejezés azonos értelemben ma is használatos. Magyaróvárról külföldre távozván, több mint négy évtized alatt írott munkáiban, mint hűséges tanítvány nagy mesteréről mindig hálásan emlékezik: „Budapesten az Entz G.-t hallgató tanárjelöltek között én is ott voltam, mint diák, később mint barát és tudós kolléga" (Az élet titka, 1942. p. 127). Ez volt utolsó könyve. „Néha fel-felbukkan Budapesten, aztán újra eltűnik, az utóbbi évtizedben már nem a tengeren túlra, hanem Raguza falai közé... És innen jött vissza az 1943. év tavaszán, hogy az első verőfényes októberi napon magyar földben pihenjen meg" (Dékány, 1943. X.). Ez az ember, — aki önéletrajzában (Der Weg zu mir, 1927, p. 310) írja — egész életében a család több nemzedékében fellépett súlyos kórtól tart, s ifjúságában ő is beteg volt, aki fiatal éveiben tíz éven át hazánkban tanult és dolgozott, majd Münchenben biológiát hallgat, intézetet és folyóiratot alapít, sokat utazik és ír, „Aki egész életében nem tett mást, minthogy a jót és szépet keresse, hogy hasznosítsa meglátásait, és felfedezései révén az emberek tudását és ismereteinket gazdagítsa, az becsületesen élt" (Dékány i. m.). „Hetvenedik életévem körül járván — mondja utolsó munkájában — mégis megmutattam, hogy ki lehet kerülni az öröklési törvényben alapuló halálos ítéletet, ha az ember ismeri és tiszteletben tartja a természet törvényeit (Francé 1942.). Dr. Sebestyén Olga IRODALOM Berg, K. (1951): The content of limnology demonstrated by F. A. Forel and August Thieneman on the shore of Laké Génévé. Verh. I. V. L. XI. 41—57. Birge, E. A. (1895): On the verticai distribution of the pelagic crustacea of Laké Mendota, Wisc., during July 1894. Biol. Centr. 15:353—355. Borsa K. (1974) Levélbeli közlés VI. 17. Daday J. (1897): A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka. Bp., pp. 1—482. (62 ábra). Dékány A. (1943. X.): Emlékezés Raoul Francéról. Új Magyarság, 1943. X. 10. vasárnap. Entz G., jún. (1925): Daday Jenő rendes tag emlékezete. Emlékbeszédek MTA elhunyt tagjai felett, 20:1—31. Entz M. (1955. IV. 6.) Szóbeli közlés Fehér D. (1954): Talajbiológia I. 15. Forel, F. A. (1901): Handbuch der Seenkunde. Aügemeine Limnologie. Stuttgart, pp. 249. Francé R. (1893): Az édesvízi tavak planktonja. Természettud. Közlöny, 25:302—311. Francé, R. (1894): Zur Biologe des Planktons. Biol. Zentralbl., 15:33—38. Francé R. (1894): A Balaton iszapjáról (Uber den Schlamm des Plattensees) Földtani Közlöny, 24. 111—147. Francé R. (1894): Adatok Budapest rotatoria faunájához. Természetrajzi Füzetek, 172. Francé R. (1897): A Craspedomonadinák Monográfiája. Bp. Francé R (1897): Véglények. Protozoa in Lóczy: A Balaton Tud. Tanúim. Eredm.) Francé R (1927) :Der Weg zur mir (önéletrajz) Francé R. (1942): Az élet titka. Bp. Frey, D. G. (1963): in Chapter I. Wisconsin: The Birge-Juday Era: 16—19, in Limnology in North Amerika (ed. D. G. Frey). Rapaics R. (1953): A magyar biológia története. Bp., 269—273. Sebestyén O. (1933): A Leptodora Kindtii (Focke) Crustacea Cladocera) napi vertikális vándorlása és az azt befolyásoló tényezők a Balatonban. (The daily verticai migration of L. K. in Laké Balaton), Arbeiten Ung. Biol. Forschungsinst. 4:104—118. Sellery, G. C. (1956): E. A. Birge, Vniv. Wisc. Press, Madison, 221 +VII p. Varga L. (1941): A limnológia megalapítójának Forel F. A.nak emlékezete. Zum Gedenken Forelsö des Begründers der Limnologie, Arb. Ung. Biolog. Forschungsinst., 13:268—277. 6