Hidrológiai tájékoztató, 1975

Falussy Ferenc: Tolna megye öntözésfejlesztési lehetőségei, figyelemmel a víztározók és öntözőfürtök létesítésére, a meglevők kihasználtságára

A fúrásra kijelölt helyek „optimális"-ak és feltételezésem szerint a sikeres fúrások nem csökkentenék a többi forrás vízhozamát. A tabáni „fúrásra kijelölt helyek" olyan messze vannak a fürdőktől, hogy ezekre károsítónak nem tekinthetjük. » * * Szeretném, ha jelen munkám eredményes és hasznos lenne, s felhasználásával az elfolyó, kárbavesző, igen nagy energiakészleteket megfogva: Hazánk javát szolgálnák! IRODALOM Földvári A.—Papp F.: Újabb adatok a Gellérthegy-i szökevényforrások ismeretéhez. Hidr. Közi., 1932. Horusitzky F .: Ojabb hévízfeltárási lehetőségek Budapesten. Hidr. Közi., 1956/1. Horváth J.—Horváth L.: A budai termálgyógyvizek összefüggése. Hidr. Közi., 1957/3 Keszthelyi Z.: Oj budai hévforrásnyomok az 1954. évi hóolvadáskor. A ,,Lőw" féle forrásnyomfoltok megjelenése. Szökevényforrások észlelése a Dna jegén. A hévforrásnyomok és a szökevényforrások összefüggése. Kézirat. MTA 56 558/1954. VI. o. Keszthelyi Z.: Fák jelzései felszínközeli termálvíz nyomoknál. Kézirat. MTA 50 574/1955. VI. O. Keszthelyi Z.: Szökevényforrások és jégolvadások a budapesti Duna-szakaszon 1963. évben. Kézirat. 1963. IX. 30. Lőw M.: Üjabb gellérthegyi hévforrásnyomok. Hidr. Közi., 1930. Papp F.: Budapest melegforrásai. Hidr. Közi., 1937. Pálfy M.: A gellérthegyi mélyfúrás tanulságai. Földt. Közi., 1928. Schafarzik F.: Szökevény hévforrások a Gellérthegy tövében. Földt. Közi., 1920. Schafarzik F.—Vendl A.—Papp F.: Geológiai kirádulások Budapest környékén. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1964. Vendl A.: Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrásokról. Hidr. Tájékoztató, 1971 Tolna megye öntözésfejlesztési lehetőségei, figyelemmel a víztározók és öntözőfürtök létesítésére, a meglevők kihasználtságára* FALUSSY FERENC Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Az öntözés jelentősége Mezőgazdasági üzemeink termelésének agrotechnikai és műszaki szintje az elmúlt öt év alatt igen rohamosan fejlődött. A korszerű agrotechnikai módszerek — a mechanizálás, a tápanyag utánpótlás, a kemizálás — korszerű alkalmazása új távlatokat nyitott a növénytermesztés fejlődésében. A növények fejlődéséhez szükséges tényezők közül a fény, a hő és az oxigén általában biztosított. A tápanyag utánpótlás is megoldottnak tekinthető. Nem ez a helyzet azonban a vízzel. A mai nagy növénytermesztési hozamok biztonságos elérése, a természetadta csapadékkal nem mindig és nem mindenütt biztosított, de a nagy terméseredmények sem biztosíthatók csak a vízzel egyedül. Az öntözés is egy agrotechnikai eljárás, éppen úgy, mint a talajművelés, a növényvédelem, vagy a tápanyag utánpótlás. Az öntözővíz is csak ezekkel együtt érvényesül megfelelően. Sőt az öntözés bevezetéséhez ezek olyan szintű alkalmazása szükséges, amelyek hatása csak öntözéssel együtt érvényesül megfelelően. Egyértelmű, hogy csak ott szabad öntözni, ahol a száraz gazdálkodásban elérhető maximumhoz az egyéb feltételek biztosítottak és a víz az egyetlen minimumban levő tényező. Tolna megye sokévi csapadékátlaga 650 mm. Az ország egyéb tájaihoz viszonyítva ez kedvező. Ez az átlag nagyobb, mint a feltétlen öntözéses zónák átlaga. Ennek ellenére az öntözés itt is szükséges, olyan mértékben, ahogy arra a már említett feltételek biztosítottak. így lesz érvényes Tolna megyére is a népgazdaság öntözés fejlesztési koncepciójának megfogalmazása. „Az öntözés a termés biztonságát és nagyságát befolyásoló olyan agrotechnikai eljárás, amellyel a növények vízigényét mindenkor gazdaságos határig kívánjuk kielégíteni. Bevezetése általában ott indokolt, ahol az adottságok az öntözés nélküli gazdaság optimumát megközelítik, vagy elérik. Az öntözés az öntözés nélküli gazdálkodásra ráépülő, azt alapként feltételező annál magasabb rendű agrotechnikai eljárás." Sajnos az idézett alapelv a Tolna megyei öntöző üzemek igen kis hányadában valósult csak meg. Az eddig elért eredmények csak részben igazolják a helyes utat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az öntözésről • Előadásként elhangzott az MHT Középdunántúli Csoportja 1974. június 7-i előadóülésén. itt nem érdemes beszélni. Igen sok üzem van, ahol máris biztosítottak az öntözés feltételei gazdasági vonalon és jók az öntözésfejlesztés természeti és műszaki adottságai. A rossz öntözés kapacitás kihasználtság okai Az öntözés fejlődése itt is, mint hazánk más területén az 1960—70-es évekre esik. Az ezt megelőző időszakban alig pár száz hektár volt az öntözött terület (1958-ban 524 ha). Ez a terület 1961-ben már 3000 ha, 1967-ben pedig 15 418 ha-ra emelkedett (1. ábra). Jelenleg Tolna megyében csak 10 272 ha öntözés, 1 522 ha halastó és 247 ha mezőgazdasági víztározó üzemel. A gyors kapacitásfelfutást sajnos a kielégítő kihasználás nem követte. A felfutástól napjainkig 28—101% között igen változó az egyes évek kihasználtsága. A vizsgált időszak (14 év) átlaga is csak 49,2% kihasználást mutat. Az adatok ilyen elemzése a KDT Vízügyi Igazgatóságot is arra késztette, hogy az OVH—MÉM együttes utasítás szerint járjon el, úgy, hogy a nem üzemelő öntözési vízjogi engedélyeket visszavonja és a felszabaduló vízkészletet az újabb vízigénylők részére biztosítsa. Erre azért is szükség volt, mert a nem üzemelő gazdaságok az amúgy is szűkös vízkészletet lekötötték, elvonva azt az üzemelni kívánó, de vízjogi engedéllyel nem rendelkező gazdaságoktól. Ez a helyzet a Tolna megyei kisvízfolyásokra mindenütt jellemző, vizük augusztusra annyira elapad, hogy csak az engedélyezett öntözéseket tudják ellátni. Az ellenőrzési tevékenység eredménye az lett, hogy 1973-ra Tolna megye engedélyezett öntözési kapacitása az 1967-es maximumhoz képest 33,4%-kal csökkent, azaz 10 277 ha lett. Sajnos a csökkenés nem hozott jobb eredményt. A kihasználás 1974-ben is csak 60%-os, annak ellenére, hogy éppen a rendszeresen nem üzemelő és a legelavultabb öntözőberendezéseket és telepeket kapcsolták ki. Megjegyezzük, hogy a gyenge kihasználást a tenyészidőben lehullott több csapadék (570 mm) sem indokolja, mivel április végéig a talaj vízkészlete rendkívül csekély, volt az 1973—74-es téli csapadékhiány miatt. Mint látható, az öntözőberendezések jobb kihasználása érdekében tett adminisztratív intézkedések sem jártak kellő eredménnyel. Nyilvánvalónak látszik, hogy 61