Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Keszthelyi Zoltán: A budapesti Duna-szakasz szökevényforrásai

Sokat foglalkoztam a fák „só és hő"-tűrő tulajdonságaival. „Fák jelzései, felszínközeli hévíz nyomoknál'- c. munkám akadémiai jutalmat kapott (Keszthelyi 1955). Tapasztalatom szerint: a japánakác, juhar, nyír és a szomorú fűz elég jól hőtűrők. Hálás és fontos lenne, hogy a „Fővárosi Kertészei" kutatója — intenzíven — foglalkozzék a „só- és hő"tűrés kérdésével. A kutatónak értékes anyaggal, tanáccsal segítenék! A Szilágyi Dezső tér közelében is vannak kisebb szókevényforrások, de ezek feltárásával nem foglalkozom. IV. A Gellérthegyi forráscsoport szakasza. A Gellért rakpart járdájánál ismert hét olvadási foltot a hidrológiai irodalom, a felfedezőről „Lőw-féle" foltoknak nevezte el. Ezeket 1954. februárjában megtaláltam, fényképeztem (1. kép). Kikutattam és felfedeztem, hogy a „Lőw-foltok" alatti hévizeket a Gellérthegy sziklafala előtt hét helyen hol lehet elfogni (3. ábra). Az általam felfedezett, hét „Keszthelyi-folt"-ot sokszori kérelmem és eredménytelen utánjárásaim után — nem az én, hanem más személy fúrója nyitotta meg. A Gellérthegy tövénél, az 1. és a 3. sz. szökevényforrásnál 1963. februárjában Láng S. professzor a jégmentes parti-mederfenéki szikladarabok között 28—34 °C forrásvíz-hőmérsékletet mért, nagy hidegben, kis gőzfelhők közepette. Tabán. A szökevényforrások problémájának megoldása során, a Tabán kimagasló szerepű. Schafarzik F. professzor az 1897—98. évben határozta meg a szökevényforrásokat (a Gellérthegynél) és a fürdőket tápláló, budai „termális" vonalat. Legnagyobb a Városmajor irányából a Szabadság-híd budai része és tovább az Alföld felé húzódó „főtermális" vonal, amit a szakirodalom „Schafarzik-vonal"-nak is nevez. Ez a főtermális vonal az Attila út 2. sz. ház előtt húzódik, az Erzsébet-híd felé (4. ábra). Több mint 23 éve, nagyobb budai forráskutató munkámat a Tabánban kezdtem, s a talajhőmérséklet-mérések során kisebb-nagyobb eltéréseket találtam. Ez ösztökélt a Tabán hévizeinek kutatására. A „Schafarzik-vonal", a fő „törés", de ismert az a „harántvető" is, amely a Várhegy déli sarkától a Gellérthegy oldalában húzódik. 1. kép. A 4-es „Lőw"-folt feletti, kétágú „patkós" olvadási folt 1954. február 28-án (Szerző felvétele) Kutatásaim során feltételeztem, hogy a Naphegy— Gellérthegyi „nyereg" közötti helytől (itt út megy keresztül!), lefelé a süllyesztett, régi „Ördögárok-hid" déli oldalát érintve, másik „harántvető" is van. A főtermális és a harántvetők kereszteződésénél „pozitív" helyek jelentkeznek! így az Attila út kezdeténél, a „Játszótér" déli részének közelében hat nyírfa áll. Itt nem nagy mélységből a „főtermális" vonal eredményesen megcsapolható! Közelében még több „pozitív" hely van. De „pozitív" és feltárásra érdemes a „Régi-híd"-nál az ottani játszótér melletti facsoport által befogott hely is. Ezeket és a többi „pozitív" helyet vázlatom feltünteti. Régebbi kutatásaim során a tabáni templom és az Imre- (Rácz)-fürdő közötti részen is találtam „pozitív" helyeket, de ezekkel az úthálózat miatt nem foglalkozom. Sokat írtak arról, hogy a Tabánban nemzetközi viszonylatban is helytálló, „Gyógyszálló"-t kellene majd építeni. Az általam javasolt helyek nyíltak, nincs semmiféle épület a közelben. Itt nagyobb épületek emelhetők! o o °5 % °3 o °1 | || „Schafarzik' | D UD n szökevény források u " u 1 iH 2 <,—, 3 —— L o 5 • 6i>. 0 2** úttest ALSÓ RAKPART Diana f. Gellert rakpart 3. ábra. A gellérthegyi forráscsoport helyszínrajza 1. Sziklafal; 2. Kőoszlopos vaskerítés; 3. Vető; A. ,,Sehafarzik"-féle szökevényforrások (az I., II. és a III. a „Schafarzik" szökevényforrás,:) míg az 1., 3., 4. és az 5. jelzésű a „Fapp Ferenc és munkatársai szökevényforrás (1947. év)"; 5. „Löw"-féle foltok; 6. „Keszthelyi"-féle „pozitív" foltok 59