Hidrológiai tájékoztató, 1975

Bognár Antal: A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság munkája és szerepe Sopron környezetvédelmében

hát nagyrészt az élettelen környezet adottsága, amit az élővilág csak különleges körülmények között alakít, általában alkalmazkodik hozzá. Trofitás a vízi ekoszisztéma termőképessége: az elsődleges szervesanyag-termelés erőssége. A termelést lehetővé tevő elősegítő tényezők közül legfontosabbak a fény, hőmérséklet, szervetlen növényi tápanyagok és a zöld növények jelenléte. A trofitás növekedése eutrofizálódással fenyeget. Szaprobitás a vízi ekoszisztéma szervesanyagbontó képessége: az elsődleges termelés ellen dolgozó „lebontás" erőssége. A lebontást lehetővé tevő, vagy elősegítő tényezők a hőmérséklet, bizonyos élőlények számára táplálékul alkalmas, hozzáférhető („bomló", „rothadó") szerves anyagok és ún. heterotróf (szerves anyaggal élő) szervezetek jelenléte. Ebbe a kategóriába tartozik a klasszikus, szervesanyag-tartalmú vízszennyezés, legszembetűnőbb következménye az oxigénhiány és ellene dolgozik a vizek természetes tisztulása. Toxicitás a víz mérgezőképessége, ami mérgek jelenlétén múlik. Ezek a vízi ekoszisztéma élőlényeinek működését csökkentik, vagy elpusztítják őket. Nemcsak a vizet használó ember és haszonállataik egészségét és életét fenyegetik, hanem veszélyeztetik a víz természetes tisztulóképességét is. Az élővilág, akár az élő egyed, akár a Földet benépesítő ekoszisztémák élő részei, az élőlénytársulások, állandó anyagcsere kapcsolatban állnak környezetükkel. Zavartalan létüknek ez az anyagcsere-kapcsolat alapvető feltétele. Bármilyen messze került az ember a természettől, az emberiség is és az egyes ember is igényli ezt az egészséges környezetet. A vízvédelem munkájába napjainkban vonulnak be a környezetvédelem szempontjai. A vízvédelem ezzel a vízi ekoszisztémák védelmével válik mind egyenlőbbé, ez a szempont tehát a vízszennyezés modern meghatározásából sem hiányozhat. Vízszennyezés minden olyan hatás, ami felszíni és felszín alatti vizeink minőségét úgy változtatja meg, hogy a víz alkalmassága a benne zajló természetes életfolyamatok biztosítására és az emberi használatra csökken vagy megszűnik. A halobitás, trofitás, szaprobitás és toxicitás szorosan összefüggenek egymással. A szerves szennyvízzel terhelt, nagy szaprobitás fokú vizekben a szerves anyagokat a vízben élő heterotróf élőlények bontják, ásványosítják, a mineralizált vegyületek azután a víz trofitását növelik: a szervetlen vegyületekkel dúsított vízben sok alga-szervesanyag keletkezik, ami vagy maga okoz kellemetlenséget, vagy pusztulása után a szaprobitáshoz hasonló helyzetet teremt. A szaprobitást növelő szerves vegyületek, maguk nem mérgezők, de a rajtuk élő mikroorganizmusok nagymennyiségű oxigént használnak, ami oxigénhiányt okozhat és sokféle élőlény halálához, vagy elvándorlásához vezet. Az így redukálóvá váló környezetben különféle bomlástermékek (ammónia, kénhidrogén) keletkezhetnek, melyek bizonyos körülmények között a víz mérgezőképességét okozzák. A víz toxicitása a természetes tisztulás bénításával megakadályozhatja a szaprobitás csökkenését és a trofitás előbb vázolt emelkedését stb. A szerves szennyező anyagok először szennyezik a vizet, aztán növényi tápanyaggal dúsítják és útóbb következik be a termelt szervesanyaggal történő „önszennyezés" (másodlagos szennyezés). A biológiai vízminősítés legnehezebb előfeltétele a vízi élővilág pontos ismerete. A fajismeret megszerzése a legtöbb szakembernél az egyetemi évek utánra marad. Ennek legnagyobb akadálya pillanatnyilag a hazai viszonyok közt jól használható, lehetőleg magyar nyelvű élőlény-határozó könyvek hiánya. Emellett az összefüggések bonyolultsága tovább fokozza a biológiai vízminősítés nehézségeit. 1—2 liternyi merített vízből biológiai vízminősítés nem végezhető, ehhez hidrobiológiai-környezettani tanulmány szükséges: a víz, a tó, tározó vagy vízfolyás egészének ismerete: a víz mélysége, mozgékony, vagy pangó volta, színe, zavarossága, fizikai és kémiai tulajdonságai, partjainak alakulása, a tápláló vízfolyások, vagy bevezetések minőségi és mennyiségi adatai, s végül az élővilág egyszerű merítéssel nem észlelhető fajai sbt. is. Itt közlöm azt a törekvésünket, hogy a biológiai vízminőséget egyszerű számokkal fejezzük ki. Ennek érdekében mind a négy tulajdonság csoportban 0—9 fokozatot állapítottunk meg, így a vízminőség egyetlen négyjegyű számmal kifejezhető. Hogy a módszerek után adott határértékek használhatók-e, azt a gyakorlat lesz hivatva eldönteni. A halobitás jellemzésére a víz fajlagos vezetőképességének mérését használjuk. A halobitás fokozatai Dévai I. szerint: vezető képesség 10—

6-ohm—

1-cm—

1 A trofitás fokozatait klorofill-meghatározással: Trofitás fokozatai a-klorofill mg-m—

3 A szaprobitás és a vizek természetes tisztulásának kutatása során a szaprobiológiai elemzést Pantle és Buck eljárásával végezzük. A szaprobitás fokozatai Gulyás P. szerint Pantle— Buck index S A toxikológiában használható kipróbált eljárásaink: Daphnia-teszt Hal-tesztek Csíranövény-teszt (Sinapis alba L.) A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság munkája és szerepe Sopron környezetvédelmében* BOGNÁR ANTAL Tanulmányi Állami Erdőgazdaság, Sopron A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság hatásköre GyőrSopron megye soproni járásának nyugati és Vas megye sárvári járásnak északnyugati részén fekvő erdőkre terjed ki. Egész területe 76 574 ha, melyből erdőterület 21 122 ha. Ennek megfelelően közigazgatási területe 27,7%-ban erdősült. Erdőterületéből 16 497 ha, azaz 78% erdőgazdasági tulajdonú erdőterület, míg a fennmaradó 4625 ha egyéb (állami) kezelésű erdő, 96%-ban termelőszövetkezeti kezelésben. * Előadásként elhangzott az MHT Soproni Területi Szervezete 1975. április 29-i előadóülésén. Erdőgazdasági tulajdonú erdőterületén jelenleg 2 761 000 m

3 előfatömeggel rendelkezik, melyből 44% a Hegyvidéki Erdészet területére esik. Fafajai közül a tölgy 27%-os, a fenyő 24%-os, a cser 22%-os, az akác 15%-os megoszlásban fordul elő, míg a fennmaradó 12%-ot egyéb fafajai teszik ki. Az erdőállomány 32%-a 21 éven aluli, míg 34%-ot képvisel a 21—40 éves, 23%-ot a 41—60 éves, 10%-ot a 61—80 éves és 1%-ot a 80 éven felüli állomány. Ismeretes, hogy a felszabadulás utáni első nagyszabású államosítás az állami erdőgazdaságok szervezeté-