Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Lászlóffy Woldemár: Tegyünk különbséget a vízszín és a vízszint között - Dr. Mészáros Vince: Vízügyi kiállítások és jelentőségük 1974-ben

3. kép. Szabadtéri vitrin Budapesten a Citadella „Duna" kiállításán ívelő, sőt jövőbe mutató vízgazdálkodási koncepciónak, egy hatalmas egyéniség eszmevilága tükrében. Egyrészt képet ad Széchenyi életművének történelmi jelentőségéről, másrészt az emberiség, a hazaszeretet és áldozatkészség magasrendű példája mellett, olyan vízrajzi és vízgazdálkodási ismeretekkel gazdagítja a látogatót, amelyek alapul szolgálhatnak napjaink egyes vízügyi problémáinak megértéséhez is. A harmadik állandó kiállítás, amelyről meg kell emlékeznünk, a budai CITADELLA barbakán-udvarának nyolc lezárt lőrés-fülkéjében létrehozott állandó „Duna kiállítás" (3. kép). Vezető tudományos és társadalmi szervek kezdeményezésére és anyagi támogatásával az Országos Vízügyi Hivatal jelentős anyagi áldozatvállalásával vált lehetővé, hogy a Duna-medence geográfiai központjában, a Duna-bizottság székhelyén, végre realizálódjon, — ha szerény keretek között is —, egy Duna Múzeum létrehozásának évtizedek óta vajúdó gondolata. Az adott keretek által megszabott, nem minden szempontból szerencsés megkötöttségek közepette, a VIZDOK az elvárást meghaladó színvonalon rendezte be a kiállítást. A nyolc fülkének megfelelően, nyolc témakörre tagolt anyag a nagy idegenforgalmat lebonyolító Citadellának eddig sivár és elhanyagolt részében figyelmet keltő látványt nyújt, és érdeklődést keltően mutatja be a Dunával kapcsolatos vízügyi kérdéseket, feladatokat is. Remény van rá, hogy ezt a sok áldozatot kívánó kezdeményezést gyorsütemű fejlődés követi és végre valóban sikerül lerakni az alapjait egy budapesti Duna Múzeumnak. Az állandó kiállítások sorában elismeréssel kell adóznunk a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság egy példamutató kezdeményezésének. Az Igazgatóság a KettősKörös menti hosszúfoki gát üzemen kívül helyezett I. sz. szivattyútelepének műszaki emlékként való fenntartását határozta el és az épületben a Körösök szabályozási munkáinak történetét bemutató kiállítást rendezett be, „Bodoky Károly Emlékmúzeum" néven. A megmentett szivattyútelep vaóban a 19. századi nagy elődök vízszabályozó, ármentesítő és lecsapoló munkásságának egyik utolsó létesítmény jellegű műszaki emléke, mely egyúttal a századforduló hazai nagyiparának színvonalát is reprezentálja. Reméljük, hogy a gyulai vízügyi igazgatóság kezdeményezésének folytatása is lesz. Az időszaki kiállítások vonalán, az elmúlt 1974. esztendőben két ugyancsak a VIZDOK által rendezett kiállítás nőtt túl a helyi kereteken. A szekszárdi vízügyi és társadalmi szervek felkérésére Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a nyár folyamán megrendezett „Beszédes József Emlékkiállítás" a Sárvíz—Sió—Kapos-völgy rendezésének, az ősi Sárrét mezőgazdasági kultúrterületté történt átfejlődésének nem csupán történetét mutatta be, hanem éppen a legérdekeltebb környezetben mutatott rá azokra a munkamódszerekre, vízrendezési alapelvekre, amelyek lehetővé tették ezt a fejlődést és amelyek, — a korszerű technológia alkalmazása mellett, napjainkban is alapelvei a terület vízügyi műszaki gondozásának (4. és 5. kép). Időtartamában és terjedelmében jelentősebb a Békésen, a helyi Jantyik Mátyás Múzeum felkérésére, a múzeum három termében, a „múzeumi hónapban" októberben megnyitott „Körösvidék története" kiállítás (6. kép). „Mén-Marót birodalmának" a Körösök vidékének az ősi mocsárvilágát, a múlt században még használt, de a vízszabályozások következtében megszűnt hajóutakat, a vidék ősi vízimalom kultúráját felidézve, bemutatja a mocsárvilággal ugyancsak eltűnt halász-pákász élet emlékeit. A vízszabályozások történetének egyes szakaszain át gazdag kép és tárgyi anyaggal vezet el a kiállítás a Körös-vidék napjaink vízügyi kultúrájához, a 23