Hidrológiai tájékoztató, 1974

Takács Lajos: 10 éves az MHT Középdunántúli Területi Szervezete

3. „A Csapadék és vízhozam közötti kapcsolat elemzése. Symposium on floods and their Computation," Leningrád 1967. 4. „Tározók méretezésének ellenőrzése a tájjellemző területek adatainak felhasználásával". Wellingtoni Symposium New Zeeland 1970. 5. „Grafóanalitikus módszer az árhullámok előrejelzésére". Duna menti országok VI. Hidrológiai előrejelzési Konferenciája. Kiev, 1971. Csoportunk tagjai aktívan vették ki a részüket különböző pályázatok kidolgozásában is. Az 1966. évi Bogdánfy Ödön pályázaton II. díjat nyert Bratán Mária, Mohos Pál, dr. Zsuffa István hidrológiai tanulmánya. 1971-ben a MHT és az OVH által kiírt pályázatra Egry Gábor és Egry Gáborné II. díjat nyertek „Vegyiipari üzemek vízgazdálkodása" témájú pályázatukkal. 1973-ban a MHT, OVH, ÉVM által kiírt pályázatra Csoportunk több tagja, illetve kollektívája is nyújtott be pályázatot. Közülük: Mohos Pál, Korompai Pál, Kőszegi Tamás III. díjat nyertek. Valamint Varga Miklós, Merényi Endre és társaik Egry Gábor és társaik pályázatai megvételre kerültek. Ugyancsak megvételre került Bukovszky György pályázata is. „A gomolygó víz sebességeloszlása hosszú, sima egyenes csőben" témájú dolgozata, melyet az 1968-ban kiírt Bogdánfy Ödön pályázati kiírásra készített. Ügy érezzük, hogy Csoportunk tagjai, a Középdunántúl vízügyes szakemberei felnőve területünk vízgazdálkodási feladataihoz és a 10 évvel ezelőtt felvázolt célkitűzéseket megértve méltóan folytatták a Magyar Hidrológiai Társaság fejlesztésében működő elődök fáradozásait, munkájukkal hozzájárultak Társaságunk alapszabályában rögzített célkitűzések teljesítéséhez. Csoportunk létszáma a megalakulás után átlagosan 100 fő körül mozgott. 1974-ben a Tolna megyei Alcsoport megalakulásával további 48 fővel gyarapodott tagságunk. Külön említés illeti meg azon tagjainkat, akik az alakuló ülésen jelen voltak, a Csoport megerősítésében, munkájának elindításában szervezésében mint vezetőségi tagok is aktívan részt vettek, de időközben áthelyezés vagy nyugdíjba vonulás miatt ma már nem dolgoznak közöttünk. A tisztelet hangján köszöntjük Csermák Kál ván és Fejér Vilmos nyugdíjba vonult tagjainkat, és köszönetünket fejezzük ki Csoportunkból elkerült vezetőségi tagjainak dr. Zsuffa István, Egry Gábor és Marék Miklós tagtársainknak. Karászi Kálmán 10 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Békésmegyei Területi Szervezete A Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei Csoportja 1964. szeptember 19-én alakult meg 36 fővel. Egy elnököt, egy titkárt és öt elnökségi tagot választottak. A csoport első elnöke Hartyányi László mérnök volt, az ÖRKI akkori igazgatóhelyettese. Titkára dr. MárkiZay Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság jogásza lett. A tagság túlnyomó részt a vízügy területén dolgozó műszakiakból állott, de voltak közöttük orvosok, kutatók, halbiológusok, gépészek, mezőgazdászok stb. is. Már az alakuló közgyűlés leszögezte a csoport működésének irányelveit: „A víz olyan korlátozott menynyiségű kincs, amelynek minden cseppjével ésszerűen kell gazdálkodni. Víz nélkül nincs lakásépítés, iparfejlesztés, korszerű mezőgazdaság — nincs élet. Egy adott időpontban a víz biztosítását legjobban és leggazdaságosabban megoldani csak egyféleképpen lehet. Ezt akkor tudjuk megközelíteni, ha a legújabb kutatási és kísérleti eredmények alapján kialakult elméletet igyekszünk átültetni a gyakorlatba." Ezek a tíz évvel ezelőtt hevenyészve jegyzőkönyvbe diktált mondatok helyesen és ma is helytálló módon jelölték meg a vízgazdálkodás jelentőségét, a kutatás fontosságát, az elmélet és gyakorlat egységének szükségességét és mindezeken keresztül a csoport tevékenységének irányát, lényegét. 1968. december 4-én tiszújításra került sor. A megyei csoport új elnöke Takács Lajos lett, a Körösvidéki VÍZIG igazgatója. Megváltozott az elnökségi tagok személye is. A titkár személyében változás nem történt. A vezetőségváltozás nem kívánta meg a csoport feladatának, tevékenységének változtatását. Mindössze annyi történt, hogy a későbbiekben jobban kidomborodott a KÖVIZIG bázisintézményi szerepe, mivel az elnök, titkár és a tagok jelentősebb része innen adódott. A csoport sokrétű feladataiból érezhetően előtérbe került a vízminőségvédelem és az ezzel együttjáró szennyvízelhelyezés, valamint a környezetvédelem. Szervezetünk mindig a megye legaktuálisabb vízügyi problémáihoz hangolta tevékenységét, rendezvényeinek anyagát. A szocialista társadalom iránti elkötelezettségünkből fakad, hogy egész tagságunk önkéntes közreműködésével szolgáljuk a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A távlatokban is időtálló, gazdaságosabb, korszerűbb és gyorsabban térülő műszaki megoldások kezdeményezése és az ezekkel együttjáró felelősségvállalás ezt a társadalmi munkát szellemileg igen magas fokú közéleti tevékenységgé emeli. Az egyes előadók szakmai tudása a vitafórumon kibontakozva, biztos szellemi bázist teremt a megye vízgazdálkodási kérdéseinek helyes megvalósításához. Szervezetünk tudományos tárgya a mindenütt szerepet játszó őselem, a víz. Ez önmagában széles összefüggéseket teremt. Talán az élet feltételét jelentő vízzel szemben elkövetett számos meggondolatlan emberi beavatkozás, továbbá a víznek az a természeténél és helyzeténél fogva meglevő adottsága, hogy eloszlása időben és térben a legszélsőségesebben alakul — és hogy ebből eredő hiánya, vagy bősége egyaránt katasztrófa forrása lehet — tovább bonyolítja az okszerű vízgazdálkodás lehetőségét. A hidrológia tudományát éppen a vízzel összefonódó bonyodalom teszi széppé, érdekessé és számos más tudományág közreműködését igénylővé. Különösen jellemző a hidrológiára a megelőző és előrejelző feladatok teljesítése — ami a felelősség mércéjét az átlagnál magasabb szintre helyezi. Nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb népgazdasági ágak beruházásainak előkészítő szakaszában felmerülő két első kérdés: honnan nyerjük a szükséges vizet — hová helyezhetjük a keletkező szennyvizet? Minden olyan beruházás, amely e két alapvető feltétel megnyugtató rendezése nélkül valósul meg, egész üzemelése alatt viselni kénytelen e téren elkövetett mulasztásának gazdasági hátrányait. A fentiekben körülírtak szolgálatában tíz esztendő alatt 137 előadást, 9 ankétot, 6 konferenciát, 6 bemutatót, számos filmvetítést és kiállítást rendeztünk. Nem véletlen, hogy a legtöbbet — számszerint 38-at — a vízés környezetvédelem témakörében. A megye felszíni vízfolyásai — a Hortobágy-Beretytyót kivéve — az országhatáron túlról érkeznek. A folyók vízhozama és vízminősége erősen változó. Mindaddig, amíg e kérdések nemzetközi szabályozást nem nyernek, a magunk területén kell megoldani a problémákat. Elsősorban mennyiségileg szükséges arányt szabni az árvizes és aszályos évek ellentétes vízhozamai között. Ennek eszköze a lefolyás szabályozása: a