Hidrológiai tájékoztató, 1974

Gaál Ferenc: 15 éves az MHT Nyugatdunántúli Területi Szervezete

teljesen megszűnt munkacsoportokat. A Hidrológiai Társaság keretein belül munkacsoportokat olyan táv­lati vagy kisebb fejlesztési tervek kidolgozására sze­retnénk megszervezni, amely a működési területen dolgozó gazdasági egységek részéről merülnek fel és amelyek kidolgozására tervezői kapacitást nehéz talál­ni. Az ily módon létrehozott társadalmi tevékenység lekötésére egyrészt megfelelő propaganda munkát kell kifejteni, másrészt a felmerülő igényeket fel kell tárni. Ennek biztosítására a MTESZ társegyesületek segítsé­gét szeretnénk felhasználni. Hajós Béla 15 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugatdunántúli Területi Szervezete Nyugat-dunántúlon a vízgazdálkodás területén dolgo­zó műszaki emberekben már az ötvenes évek elején felvetődött a gondolat, hogy a METESZ keretében létre kellene hozni a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat­dunántúli Csoportját. E gondolat lelkes hirdetői általá­ban azok voltak, akik a Hidrológiai Társaságnak tagjai sorába tartoztak, de közvetlenül a budapesti anyaegye­sülethez. A terület fejlődése és a vízgazdálkodási fel­adatok megoldásának társadalmi téren való elősegítése egyre égetőbben sürgette a Nyugat-dunántúli Csoport megalakulását. A lelkes tagok és a sürgető társadalmi igény eredményeképpen 1958. október 24-én megala­kult a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli Csoportja 53 fővel. A tagság zömét a Vízügyi Igazgató­ság és a Vízművek műszaki dolgozói — -mint bázis­szervezetek — tették ki. A Csoport tevékenységének földrajzi területe megegyezett a Nyugatdunántúli Víz­ügyi Igazgatóság működési területével, ami tulajdon­képpen Vas és Zala megye, valamint Veszprém megyé­ből a Keszthelyi járás, Somogy megyéből pedig a Mar­cali járás nyugati része. A Nyugat-dunántúli Csoport első elnöke Éry István a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyet­tese, titkára pedig Csetneki István az Igazgatóság cso­portvezető mérnöke volt. A csoport a tulajdonképpeni munkát az 1959-es évben kezdte meg. A témakörök megválasztása során elsősor­ban a területi igényeket vette figyelembe és ezek szerint határozta meg a feladatokat is, amelyek elsősorban — a megyék (Vas és Zala) távlati iparosítási terv­nek vízgazdálkodási kérdéseivel, — a megyék vízellátási, szennyvízelhelyezési kérdé­seivel, •—• a megyék vízrendezési kérdéseivel való foglalko­zást jelentette. E fő témakörökből választotta ki a cso­port minden évben azokat a konkrét feladatokat, amelyek az éves munkatervet képezték. Így kerültek az éves munkatervbe az alábbi témák kidolgozásai: — Hévíz vízellátási, csatornázási és szennyvízelhe­lyezési kérdései, — a radioaktív anyagok szennyező hatása, — a láphasznosítás vízrendezési kérdései, — Cák-Velem környékének forrásviszonyai, — falusi vízellátás tervezési, építési, üzemelési kérdései, — termelőszövetkezetek központi majorépítésének vízgazdálkodási kérdései, — a vidék szakemberellátásának és a meglevő szak­emberek továbbképzésének kérdései, — a csoport taglétszámának növelése, hogy csak a jelentősebbeket említsem. A kezdeti len­dület hatására már 1959-ben megvitatásra kerültek, igen széles körű nyilvánosság előtt Hévíz vízellátási, csa­tornázási és szennyvízelhelyezési kérdései. A tájékoz­tató előadások és az értékes hozzászólások alapján ke­rültek meghatározásra a fejlesztés fő irányai, amelyek a következő évtized tervezési és kivitelezési munkáját is meghatározták. Most visszapillantva e munkára, utó­lag is megállapíthatjuk, hogy a fejlesztés irányvona­lának meghatározása helyes volt és ez a munka is hozzájárult a jelenlegi színvonal megvalósításához. 1960-ban Keszthelyen megrendezésre került Láphasz­nosítási Ankéton a Nyugatdunántúli Hidrológiai Cso­port tevékeny részt vállalt az ankét megszervezésében és az ankéton a Keszthelyi öblözet vízrendezési kér­déseinek helyi tolmácsolója volt. Tulajdonképpen ez után az ankét után kezdődött meg az öblözet mező­gazdasági hasznosításának tervezése. Dr. Kemenesy Ernő Kossuth-díjas kutató dolgozta ki a Keszthelyi öblözet lápi agrotechnikáját, talajművelés, növényter­mesztés és a növényápolás módszereit. Meg kell em­líteni még dr. Bélák Sándor professzor és munkatársai­nak a láphasznosítás területén kifejtett tevékenységét is. A vízrendezési munkák a VIZITERV tervei alapján kezdődtek meg és 1965-ben a IX. Nemzetközi Lápkong­resszuson, amelyet Magyarország rendezett és Keszt­helyen tartottak, Csetneki István a Hidrológiai Társa­ság Nyugatdunántúli Csoportjának akkori titkára már a lápterületen folyó vízrendezési munkák építési ta­pasztalatairól tudott beszámolni. Az állami és társadalmi szervekkel való szoros együtt­működés eredményeképpen került megrendezésre 1961. október 31-én a mérnök—technikus tanácskozás, ahol az egyik vitaindító előadást Éry István, a Hidrológiai Társaság Nyugatdunántúli Csoportjának akkori elnöke tartotta. Ez a tanácskozás a párt- és tanácsi szervek egyöntetű elismerését érdemelte ki. Nem kis szerepe volt a tanácskozásnak abban, hogy ettől az időponttól kezdve növekedett a fiatal mérnököknek és techniku­soknak a területen való elhelyezkedése. A tanácskozás elhatározása alapján 1964. október 20-án, az új Mű­velődési és Sportházban megrendezésre került a II. mérnök—technikus tanácskozás, ahol a megnyitót Éry István, a csoport elnöke tartotta. Előadást tartott a fiatal műszaki értelmiség helyzetéről és jövőjéről dr. Kiss Árpád az OFMB elnöke is. A területi vízgazdálkodási feladatokról dr. Joó Ottó a csoport jelenlegi titkára tartott előadást. Az előadása során külön kiemelte, hogy a fiatal műszakiak milyen sokat tehetnek a most megindult Örségi meliorációs munkák megvalósulása érdekében. A csoport megkü­lönböztetett érdeklődéssel figyeli és tevékenyen előse­gíti az Örségi munkák megvalósítását, amely már nemcsak a szakemberek, hanem a közvélemény elis­merését is kiérdemelte és a terület terméseredményei minden szónál ékesebben bizonyítják a komplex munka eredményességét. Az 1964—66. évben a csoport munkájában bizonyos mértékű visszaesés mutatkozott. Az erőn felüli válla­lásokat csak részben tudta a csoport teljesíteni. Ezt a problémát csak fokozta a titkár Keszthelyre történő áthelyezése is, majd az új elnök Kolláth László a Vas megyei Víz- és Csatornaművek főmérnökének tragikus hirtelenségű halála. 1967. május 29—31. között vízgazdálkodási ankétot tartottunk Kőszegen mintegy 70 fő részvételével. Az ankéton: dr. Kneffel Pál vas megyei Köjál-igazgató: Pathogén coli törzsek okozta járványok vezetékes vizeken, dr. Pajor Géza Vas megyei Köjál-főorvos: Nitrátos ivóvizek okozta egészségügyi ártalmak, 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom