Hidrológiai tájékoztató, 1974
Dr. Ákos Klára: A hévizek balneotechnikai hasznosítása Csongrád megyében
tább levegőjű városok közé tartoznak, ami egészségügyi szempontból meghatározó tényező. A Maros— Tisza iszapjának gyógyiszappá való nyilvánítása 1970-ben megtörtént és gyógyászati célra forgalomban van a gyógyfürdőkben és a közforgalmú gyógyszertárakban megvásárolható házi használatra. A Kakasszéken nyerhető iszap szintén megfelel a gyógyiszap követelményeinek. Megyénkben a mozgásszervi megbetegedettek aránya nagy. Foglalkozási betegségként említhetjük meg a kubikossággal, a hagyma termesztéssel, de általában a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos megbetegedéseket, de ide sorolható az olajipari dolgozók munkájukkal kapcsolatos foglalkozási ártalma is. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságának adatai szerint a keresőképtelen mozgásszervi betegek száma 1972-ben 20 382, 1973-ban pedig 21 838 fő volt, ez 4,8%-os emelkedést jelent. A 100 biztosítottra jutó keresőképtelenségi nap 1972-ben 1770, 1973-ban 1814 volt. Az összes betegségre jutó keresőképtelen napok egy betegre jutó száma 12, ami a mozgásszervi betegeknél 15 nap, vagyis egy mozgásszervi beteg átlagosan 15 táppénzes napot vesz igénybe. Az Országos Orvosszakértő Intézet Területi Kirendeltségének tájékoztatása szerint 1972-ben mozgásszervi megbetegedés miatt 162 főt minősítettek rokkanttá, a bizottságnál megjelentek 38%-át. Ez a szám az 1973. évre 251-re, a megjelentek 47%-ára emelkedett. Az ideiglenesen és véglegesen rokkantsági nyugdíjba helyezett rokkantsági nyugdíjasok száma a mozgásszervi betegséget tekintve az országos átlag felett van. A gyógyfürdőkezelést igénylő baleseti utókezelések száma 1972. évről 1973. évre 4682-ről 5865-re, az idült nőgyógyászati betegeké 344-ről 43l-re növekedett, ami évi 25%-os növekedésnek felel meg. A rheumatológiai megbetegedések nagy száma természetesen kihat a gyógyszerfogyasztásra is. Az ilyen jellegű gyógyszerek értéke 1972-ben 11 457 m/Ft, míg 1973-ban 13 973 m/Ft volt, ez 2516 m/Ft-os, 22%-os emelkedés. Mindezek azt mutatják, hogy amíg az egyik oldalon a továbbfejlesztés feltételei adottak, a másik oldalon az ellátási igények igen nagymértékben növekednek, de ezeknek egyre kisebb aránya nyer jelenleg kielégítést. A gyógytényezők felhasználása tekintetében megállapítható, hogy ezideig az alap- és járóbeteg-szakellátásban a szegedi Anna-fürdő, a szentesi kórház, a csongrádi fürdő és a mórahalmi hévízkút vize kerül hasznosításra. A fenti helyeken a társadalombiztosítás terhére 29-féle kezelés történik. A rheumatológiai szakrendelések száma 7, a napi óraszám 112, a szakrendelést ellátó orvosok száma 11, a napi forgalom átlagban 91 fő, mely kétszerese 1973. évben az előző évinek. Az orvosok közül 5 fő rendelkezik szakvizsgával, illetve szaktanfolyammal. Az egészségügyi ellátás egyik legnagyobb hiányossága, hogy az adott gyógytényezőket nem használják még fel a fekvőbeteg-ellátásban, a megyében nem működik intézeti rheumatológiai osztály. Az országos norma szerint 10 000 lakosra két rheumatológiai ágy szükséges. (Eszerint a megyében 90 rheumatológiai ágynak kellene lenni.) Kakasszéken működik a Hódmezővásárhelyi Városi Tanács kórházának egy osztálya, amely ezelőtt csonttuberculosisban szenvedő betegeket látott el. Az ilyen jellegű megbetegedés csökkenő tendenciája miatt ez az osztály ma egyéb — elsősorban mozgásszervi betegeket fogad — de azok gyógyításához nem rendelkezik minden szükséges feltétellel. Az ott fúrt hévízkút 96 C°-os, napi 3000 m : l-es vize kihasználatlan. Ugyanakkor a megye mozgásszervi, traumatológiai utókezelésre szoruló és egyéb balneotherapiát igénylő betegeinek sem a járó, sem a fekvőbeteg-ellátása nem megoldott. A fenti ellátást igénybevehetnék még bizonyos krónikus nőgyógyászati és fog-, légcső-, gyomormegbetegedésben szenvedő egyének. Csongrád megyében az említett években a rheumatológiai megbetegedésben szenvedő egyének közül 595 fő részesült szanatóriumi vagy gyógyüdülői beutalásban (2,7%). A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Megyei Igazgatósága az 1972. évben 1 379 000 — míg 1973. évben 1 529 000 Ft értékben szolgáltatott ki fürdőjegyeket. A megye területén orvosegyetem működik. Hatóköre a megyén kívül is kiterjed. A szükséges fejlesztésekkel nemcsak megyei és területi, hanem külföldi betegeket is elláthatnak. Ezzel a kérdéskomplexummal már évekkel ezelőtt foglalkozott a szegedi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezési Tanszéke is. A hévizek egészségügyi hasznosításának egyik fő területe a mozgásszervi, traumatológiai és egyéb balneotherapiát igénylő járóbeteg szakellátás. A rheuma szakrendelés működik a megye minden rendelőintézetében, de a gyógyfürdő kezelések közül csak kevés helyen és kevés fajtát lehet igénybevenni. A szakrendelések munkáját nehezíti a szakorvosi, továbbá a fizikotherapiás asszisztensi és gyógytornász hiány is. Jelenleg már több helyen megoldható lenne a gyógytorna kezelésre szoruló betegek kezelése, ha szaktanfolyamot végzett testnevelő tanárok szakorvosi felügyelet mellett ezt a feladatot elvégezhetnék. Felvetődik az iskolai tornatermek igénybevétele addig is, amíg a megfelelő épületeket, felszereléseket, a gyógytorna üzemeltetését az egészségügyi szervek realizálni tudják. A körzeti betegápolónők egy része szintén részt vehetne az erre a célra megszervezett oktatásban. Így a fizikális gyógykezelés elemi ismereteit megtanulhatnák és azok alkalmazására képesek lennének. (Iszapkezelés, massage stb.) Nagyon fontos feladat a járóbeteg és a leendő fekvőbeteg-ellátást kiszolgáló gyógyfürdőháttér megteremtése. A megye és vonzáskörzete mozgásszervi fekvőbetegellátási igényeinek kielégítéséhez a felmérések szerint 90, az utókezeléshez és rehabilitációhoz pedig kb. 120 ágyra volna szükség. E vonatkozásban a helyzet jelenleg megoldatlan, mivel kifejezetten rheumatológiai fekvőbeteg osztály sehol sem működik. (A szegedi Orvostudományi Egvetem I. sz. Belklinikáján működik ugyan egy 8 ágyas rheumatológiai részleg, azonban ez még a rheumatológián belül is profilírozott.) Indokolt a gyógyfürdők kialakítása. A gyógyhelyi jellegű gyógyfürdőkben a természetes gyógymód alkalmazása dominál a kezeléseknél, egyrészt azért, mert a természetből származik ez a gyógyeszköz anélkül, hogy változtatásra kerülne sor, másrészt mert az ingerek a szervezetből természetes reakciókat váltanak ki. Ezt a kezelési módszert ingertherapiának is nevezik. (Reakciós, regulációs kezelési mód.) Ez a therapiás elmélet már régen ismert a balneo-hydrotherapia formájában, azonban mégis modern módszer. Az egyénnek szüksége van az alapvető ingerekre, — hideg, meleg, mozgás, nyugalom, — hogy egészséges maradjon illetve, hogy a beteg ember egészségessé váljék. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya is kimondja a dolgozók egészségvédelmének kötelezettségét és ennek megvalósítását korszerű orvosi ellátással és társadalombiztosítással segíti elő. Az egyik ilyen szolgáltatás a gyógyfürdőkezelés is. A modern szemlélet abban áll, hogy a szervezet alkalmazkodó képessége a már említett ingerekre vonatkozóan az életfeltételek változásától teljesen független. A balneotherapia hatása a szervezet komplex functionalis tréningjén alapul és nemcsak az egyes szervekre gyakorolt hatásában. Ezért nevezik áthangolási vagy adaptatiós therapiának is. A gyógyfürdők mind az egészséges egyénnél, mind a betegnél a biológiai és psychés alapfolyamatok reorganizációját célozzák. Az egészség, tervezés, a megelőzés, a gyógyítás, valamint a rehabilitáció az egyén jobb kondicionálásának módszere. Olyan módszereket alkalmaznak, amelyek képesek a stabil egyensúlyt megtartani, illetve helyreállítani, ami a jobb teljesítő- munkaképességben jelentkezik. A kapott értesülések szerint a fenti kérdéskomplexummal nemzetközi viszonylatban a FITEC foglalkozik, amelynek a következő kongresszusát 1975-ben Magyarországon rendezik meg. Komoly problémát jelent a mozgásszervi betegek rehabilitációja is. Ezért felvetődik az ambuláns és fekvőbeteg-részlegek kialakításának szükségességén kívül a munkatherapiás intézet megszervezésének indokoltsága is, ahol más, állapotuknak megfelelő munka71
