Hidrológiai tájékoztató, 1974
Sztehlik Béla: A Hold hatása a mozgásban levő föld alatti és felszíni vízfolyásokra
illetve a % értékének a behelyettesítése után: Min,/ = Hi + 6 + 6 k>f (11) Max,/ a forrás maximális vízbőségének időpontja az adott hónapban,H u az újhold kezdetének időpontja az adott hónapban, ti/ kiegészítő napok száma. Átlag: 5, fej, együttható. Értéke: 0,32—0,64. Min/f a forrás minimális vízbőségének időpontja az adott hónapban, H, a telehold kezdeti időpontja az adott hónapban, Uf kiegészítő napok száma: Átlag: 6 kif együttható. Értéke: 0,25—0,55. b) Patakok havi max. és min. vízmennyiségei kinyerhetőségének időpontja Max/p =j= Hu + tip + (t i p t\ p) (12) illetve a t l p értékének behelyettesítése után: Max,„ = H„ + 5 +5fc l p (13) Miní„ = H t + t 2 p + (t 2 p k 2 v) (14) illetve a t 2 P értékének behelyettesítése után: Min,„ = H t + 6 + 6k 2p (15) Max/p a patak maximális vízbőségének időpontja az adott hónapban, H„ az újhold kezdetének időpontja az adott hónapban, t i p a kiegészítő napok száma. Átlag: 5, kip együttható. Értéke: — 0,14—0,17. Min,,, a patak minimális vízbőségének időpontja az adott hónapban, H/ a telehold kezdeti időpontja az adott hónapban, t 2 p a kiegészítő napok száma. Átlag: 6, k 2p együttható. Értéke: 0,38—0,62. c) Kutak havi max. és min. vízmennyiségei kinyerhetőségének időpontjai Max,/,- = H u + t tk + (tik kik) illetve a tik értékének a behelyettesítése után: Ma x t k = H„ + 1 + (lk l k) Min,a- = H t + t 2k + (t 2k k 2 k) Illetve a t 2k értékének a behelyettesítése után: Min,/,- = H t + 1 + (1 k 2 k) (16) (17) (18) (19) Max,/;- a kút maximális vízbőségének időpontja az adott hónapban, H u az újhold kezdetének időpontja, tj/,- a kiegészítő napok száma: 1, kik együttható. Értéke 0,0—1,8 Min,/,- a kút minimális vízbőségének időpontja az adott hónapban, H, a telehold kezdetének időpontja, t 2k kiegészítő napok száma: 1, k 2k együttható. Értéke: 0,2— 0,5. 4. A felszín alatti vízfolyásokra vonatkozó általános érvényű megfigyelések, illetve megállapítások Az ismertetett megfigyelések és értékek ismeretében, az alábbi általános érvényű összefüggések állapíthatók meg a felszín alatti vízfolyásokra vonatkozólag. A) A telehold a víztartó réteg jellemző adatainak megfelelően — magához vonzza a felszín alatti vízfolyás vizét, melynek kinyerhető vízmennyisége (Q) és a felszín alatti vízfolyás szélessége aránylag ekkor a legkisebb. Az újhold hatása az előbbi folyamatnak az ellenkezőjét idézi elő. A föld alatti vízfolyásból kinyerhető vízmennyiség és a felszín alatti „folyás-szélesség" — aránylag — ekkor a legnagyobb. a) A kutak vízbőségét homokos-kavicsos víztartó rétegben — általában — a Darcy—Dupuit képlet szerint számítjuk ki. „ , H 2—tiQ = kn log R—log r Q a kút eredeti vízbősége, k a földréteg áteresztő képessége. (Általában gyakorlatilag kell meghatározni.), H a vízszint eredeti magassága, h a kútban levő víz6. ábra. A kút vízbőségének meghatározása telehold idején szint eredeti magassága, R a kút hatásgörbéjének eredeti sugara, r a kút sugara. Ha megvizsgáljuk a jelzett matematikai összefüggést pl. telehold idején (6. ábra), amikor is a Hold magához vonzza a felszín alatti vízfolyás vizét, akkor azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a H, h és R értéke változik H t, h| és Ri-re, de megváltozik a „k" együtthatónak az értéke is! A földréteg áteresztő képességére ugyanis a telehold — negatív (fékező) hatást gyakorol aminek döntő befolyása van a kútból kinyerhető vízmennyiségre. Tekintettel tehát a H, h és R változásainak — aránylag — csekély mértékére, telehold idején a „k" együtthatónak — vagyis a földréteg áteresztő képességének — a csökkenése eredményezi végül is a kútból kinyerhető „Q" vízmennyiség — csökkenését. b) Források vízbőségének a kiszámításánál a Q = ahF képlet nyer általában alkalmazást, amikor is az egyes értékek a következők: Q a forrás vízbősége — m 3/év, a a víztartó réteg tulajdonságaitól függő együtható. Általában: 0,001—0,01, h az évi csapadék m-ben, F a hidrológiai terület nagysága km--ben. Mivel a rétegforrásokra vonatkozó megfigyelések — a vízbőséggel kapcsolatosan — érvényesek a források egyéb fajtáira is, általános érvényességei állapíthatjuk meg, hogy amikor a telehold a források vizének egvrészét a víztartó rétegben magához vonzza, a vízvezető réteg felületén kisebb mennyiségű víz halad tovább és így a forrásnyíláson át — kisebb vízmennyiség jut a felszínre. A fenti képletben feltüntetett „a" együttható értéke a telehold hatására a vízfolyás sebességcsökkenésének megfelelően — átmenetileg — csökken és így periodikus csökkenés észlelhető a jelzett időszakban az egyes források „Q" vízbőségénél is. B) A Holdnak bizonyos életjelenségekkel kapcsolatos szerepét már a múltban is ismerték. Ezek alapján nyert megállapítást az élő szervezetekre vonatkozó — és a Hold által szabályozott — bioritmus létezése. A Holdnak a mozgásban levő víztömegekre gyakorolt és ritmikus változásokat kiváltó hatásának megfigyelése és megismerése után világos, hogy a Hold nemcsak az átlag 40—45 százalékban vízből álló szervezetekre, hanem a felszíni vizeken kívül, a felszín alatt különféle formában ismeretes sztatikus és dinamikus vizekként nyilvántartott vízmennyiségekre is — ritmikus hatást gyakorol. 39
