Hidrológiai tájékoztató, 1974
Dr. Ravasz Tibor: A szántóföld vízforgalmának törvényszerűségei, különös tekintettel a mezőgazdasági "hulladékvizek" elhelyezésére
A feltöltődés periódusát merőben más időjárási helyzetek jellemzik mint a nyárit. Míg ott a beázást gyökérváltás, majd gyors kiszárítás követi, itt összegződik a fél év csapadéka. A hőhiány, — a periódus domináns természeti tényezője — egyértelműen megszabja a talaj vízforgalmi lehetőségeit. A talajfagyok, — amelyek éppen úgy mint a csapadék és a párolgás, felülről lefelé hatnak — csökkentik a felszíni rétegek szabad pórusterét. Ezzel korlátozzák mind az elnyelő, mind a leszivárogtató és tározó képességet. Akadályozzák a légcserét, ezzel csökkentik az alacsony hőmérsékleten úgyis korlátozott gravitációs vízmozgási lehetőséget. Bár „záporesők" nem terhelik ilyenkor a talajfelszínt, de a hóréteg olvadó víztömege olykor mégis „robbanásszerű" vízterhelést hoz létre a sokszor fagyott talajon. Ezzel növekszik a felszíni elfolyás veszélye. Mindezek alapján érthető, hogy a száraz tél, vagy a kedvezőtlen felszínállapot olykor kizárják a teljes gyökérzóna feltöltődését. A téli beázás és az altalajvíz nedvesítési határa között, ilyenkor a következő tenyészidőre is visszamarad az „időszakosan száraz talajréteg". Ez a telítetlenség nemcsak sekélyíti a következő évi gyökérzónát, de csökkenti a tenyészidő csapadékai közötti folyamatos talajvízellátási lehetőségeket is, s ezzel növeli a terület aszályérzékenységét. Nem véletlen ezért, hogy az agronómiai gyakorlat, a talajfelszín és a feltalaj megfelelő kiképzésével (pl. őszi mélyszántás) igyekszik elősegíteni a téli csapadék helybentartását és raktározódását. A szántóföld vízforgalmi periodicitásának felvázolásával megismertük tehát azokat a legfőbb elemeket és folyamatokat, amelyek törvényei alapján — a termőhelyi lehetőségek határain belül — az agronómia irányítja a talaj vízforgalmát, úgyis mint „klímaelemet". Mint láttuk, e körforgalom gyakran vízhiánnyal zár. Így a mezőgazdasági hulladékvizek szántóföldi elhelyezhetősége, termőhelyileg hazánk nagyobb részén nem kizárt. Mielőtt azonban ilyen összevetést teszünk, előbb meg kell ismernünk mibenlétét, ha a talaj vízforgalmi rendjébe agronómiailag is be akarjuk illeszteni. 2. A „hígtrágya" hulladékvíz mint a legfőbb mezőgazdasági A szakosított állattartó telepek trágyaeltávolítási technológiája, új fogalommal és hulladékelemmel gazdagította a mezőgazdaságot. Az elnevezése: „hígtrágya", mint az eddigi gyakorlatból kiderült, megtévesztő, mert így az a látszat, hasznosítása vagy elhelyezése agronómiailag csupán egy hagyomány „módosulása." Az idők folyamán mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy alapvetően másról van szó. Az istállótrágya — bélsár és vizelet keveréke — a hagyományos száraz, nedvszívó alommal szembe, a „hígtrágyánál" folyékony (öblítővíz) vivőanyagot kapott. Ezzel nemcsak szilárd konzisztenciája, de összetétele és összetételaránya is alapvetően megváltozott. S miközben a szintén „iparszerűen" szakosodé szántóföldi növénytermesztés, már a „hagyományos" istállótrágyánál is 80—100-szorta töményebb tápanyagtartalmú trágyaszerekkel dolgozik, — az így kiszórandó tömeg is gond — alig volt elképzelhető, hogy trágyaként fogadja azt az új szuszpenziót, amely a hígítás folytán 4—5-szörte kisebb beltartalmú mint a bélsár-vizelet keverék a keletkezése helyén. Példának véve egy tízezres sertéstelepet, napi 50 tonna ürülékkel — bélsár-vizelet keverékkel — számolhatunk szerényen. Háromszoros vízfelhasználással (hígítás = 1:3) a napi hígtrágya 200 m : l, benne 6 tonna szárazanyag. Ha e napi mennyiséget egy hektárra helyezzük el, a területterhelés: 20 mm víz és 6 tonna trágya szárazanyag. (Utóbbi 500 q ha istállótrágyázásnak felel meg.) Miután ez a trágyamennyiség folyamatosan keletkezik, elhelyezéséről naponta kell gondoskodni. Évi területigénye — ebben az adagban — 365 ha. Már első megközelítésre kitűnik, hogy pl. vegetációra kiöntözve, a 20 mm víz a talaj vízkészletét alig gyarapíthatja. A 6 tonna szárazanyag, — ami kb. 12 m :l bélsár rost és egyéb szilárd anyag — a növény és a talajfelszín „szennyezéssel" esetleg kárt is okozhat. Trágyahatással — a felszínen — viszont aligha számolhatunk. A példa talán arra is jó, hogy agronómiai megvilágításba helyezze a hulladékvizek szántóföldi elhelyezési problémáit. Az elhelyezésnél a talaj kétféle terhelésével kell számotvetni: a víz és a szárazanyagtömeggel, amely folyamatosan keletkezik. Kellemetlen — és a környezetre veszélyes — új tulajdonsága, hogy kezeletlenül magára hagyva (pl. medencébe tárolva) hatása minden vonatkozásban romlik. önmagától nem sterilizálódik és nem mineralizálódik mint a „hagyományos" istállótrágya. Elhelyezésének ettől függetlenül legkézenfekvőbb módja a talajba keverés, ahol a szükséges aerotációt az agrotechnikával, a természetes vízegyensúlyt pedig a növényi vegetációval szabályozhatnánk. Ez utóbbi nemcsak a víz felhasználódását, körforgásba hozását, de a levegő és vízállapot kézbentartásával a szervesanyag lebontási ütemét is irányítja. 3. A „hígtrágya" szántóföldi elhelyezhetősége Agronómiailag a „hígtárgya" szántóföldi elhelyezésére az alábbi lehetőségek adódnak: 1 .A trágyaszerkénti kiöntözés a növényi vegetáció igénye szerint. 2. Az öntözéses elhelyezés a növényi vegetáció biológiai elviselő képessége szerint. 3. A talajba juttatás a vegetáción kívüli gyökérzóna tűrő és feldolgozóképességének határértékéig. Az első esetben — mint hasznosítandó trágyaszer, — a számított „tápanyagérték" szabja meg a felhasználás fajlagos mennyiségét (m :'/ha/év). A második esetben már az elhelyezés a cél. A vegetációs időben elhelyezhető tömeg, itt az időben változó biológiai tűrőképesség függvénye. Ismerve a hígtrágya napi mennyiségét, a növényre és a talajfelszínbe juttatott trágyaszer szenynyező hatását, lassú bomlását — közvetett trágyaértékét — a szűk növényválasztékot, amely e „fejtrágyahatást" időszakosan tűri, továbbá a kis fajlagos mennyiségeket amelyek így elhelyezhetők (50—200 m : ! ha év), szántóföldön úgy véljük csak a harmadik lehetőség adhat agronómiailag is kielégítő eredményt. Szántóföldön a talajba, és nem a talajra helyezés csak vegetációmentes periódusban valósítható meg egyszerű agrotechnikai módszerekkel. Így nyilvánvaló, hogy ha a keletkező hígtrágyát — közbülső tározás nélkül — folyamatosan kívánjuk ez utóbbi módon a szántóföldi víz és szervesanyag körforgással semlegesíteni, e célfunkciónak megfelelő területhasználati módTarló Szm Szv. Szántás 1. ábra. A szántás pórustérfogat növelő hatása Szm = Szántási mélység; Szv = Szántott réteg vastagság; La% = Lazulási %; La''/ 0 = — Sz m • 100 31
