Hidrológiai tájékoztató, 1974

Kaliczka László: A talajvédelem vízrendezési kérdései

leményem szerint az, hogy jelenleg számos paramétert vesz figyelembe, tényleges csapadékadatokból indul ki és jelenleg a gyakorlati szakember által már alkalmazható. Az egy, két paraméteres gyakorlati árvízszámítási képletek által adott vízhozamoknál ez a módszer jobb adatot ad. A kutatók szerint számított és 'ténylegesen mért értékek 10—15%-on belül megegyeztek. A módszer alkalmazásához szükségesek a vízgyűjtőterület csapadékadatai, a vízfolyás nem csapadékból származó vízhozama (alapvízhozam) és a vízgyűjtőterületre vonatkozó adatok. Az alapadatok ismeretében grafikonok segítségével határozhatók meg az árhullámra vonatkozó adatok. A lejtőn lefolyó csapadékvíz mechanikai ereje szállítja a 'talajrészecskéket. Hordalékmozgatás függvénye a sebességnek (V

x = = C yítJ) A V

x egy megkülönböztetett értéknél nagyobb nem lehet, mert a növekvő sebesség növekvő romboló erőt jelent. A lejtő tetőpontjától meghatározható távolságra alakul ki egy oly sebességnövekedés, amely már eróziós károkat hoz létre. A határsebesség 0,24 m/sec körüli érték, a szakirodalom szerint. Talajvédelmi terv elkészítése A terv alapját 1:2000 méretarányú szintvonalas térkép adja. Szükséges talaj térkép és kataszteri térkép is. A talajvédelem során elsősorban a víz kártételei ellen kell védekezni. Ezért a terv alapja, a terület vízgazdálkodási viszonyainak rendezése. A vízrendezést lehetőleg a teljes vízgyűjtőterületre ki kell terjeszteni. Az átfogó vízrendezési terv elkészítésével elkészítendő a terület táblásítási, művelési ág változási és művelési terve is. Kialakítandó az úthálózati terv is. Vízrendezési terv készítése során a táblából indulunk 'ki, mely egy egységet képvisel. Megtervezzük a külvizek elvezetésére alkalmas vízelvezető rendszert, a táblán szükséges azon létesítményeket, melyek alkalmasak a csapadékvíz beszivárogtatására, továbbá a fölösleges csapadékvizeket elvezető árakhálózatot. Ez az árokhálózat lehet az útmenti árok is. Az útmenti árkot nem szabad úgy kezelni, mint amely csak az út felületeire hulló vizeket vezeti el, mert mindegyik út menti árokhoz tartozik egy vízgyűjtő terület. Az elvezető hálózat kialakítása során a bevágódott dűlőutakra külön figyelmet kell fordítani. A vízelvezető árkokat keresztező utak műtárgyainak méretezése feltétlenül szükséges, a méretezés során a hordalékszállítás figyelembeveendő. Kiskeresztmetszetű műtárgy szelvénye a hordaléktól leszűkül, a mértékadó víz megnövekedett sebessége azt rövid idő alatt elpusztítja. A táblásítás során a táblák alakjára, különösen a lejTábla szélessége m 2. ábra. A tábla szélességének változása a terepesés függvényében tőirányú méretére nagy figyelmet kell fordítani, nehogy az a kritikus méretet meghaladja. A táblák szélességét a lejtőszög függvényében a szakirodalom a következőkben adja meg: 5—12%-os lejtőn 200—150 m 12—17%-os lejtőn 150—100 m 17—25%-os lejtőn 100— 60 m 100 80 O o t/1 -QJ E £ 60 40 0 100 200 300 400 500 Lejtő hossza m 3. ábra. A termés mennyiségének csökkenése a lejtőhossz függvényében A vizek részbeni helyben tartásának módszerei: a) Sáncolás, b) Teraszok készítése. A sáncolás, illetve teraszozás esetén is a többletvizek elvezetéséről gondoskodni kell. Az elvezetés történhet gyepes vízlevezetőkkel, mederbiztosítással ellátott vízelvezető árkokkal. A gyepes vízlevezetőket természetes hajlatokban alakítjuk 'ki. A gyepes vízlevezetőket a talajvédelmi munkák során előre elkészítjük, hogy a többletvizek rávezetésekor már megerősödött, tömött gyepszőnyeg álljon rendelkezésünkre. Gyepes vízlevezetőn kialakult gyeptákaró 2,5 k/m

2 ellenállóerőt is kifejthet. (Babos Z. szerint ez az érték a 10 kg/m

2-t is elérheti.) Gyepes vízlevezető méretei: mélysége 50—60 cm, rézsű 1:5—1:8, a vízmélysége minél kisebb legyen, lehetőleg a 20 cm-t ne haladja meg. A gyepes vízlevezető rendszeres kaszálása szükséges. Vízlevezető medrek lehetnek állandó vízfolyások a völgyek mélypontján és lehetnek időszakosak a völgyek mélypontjain, de lejtők oldalán is. Mederszelvényüket a mértékadó csapadékvíz elvezetésére kell méretezni. (Mértékadó gyakoriságot a védett területen telepített növényi kultúra értéke határozza meg.

v Nyilvánvalóan kisebb biztonságra építendő egy szántóföldi művelésű terület vízelvezető rendszere (Qm%) és nagyobb biztonságra egy szőlőterület vízelvezető rendszere (Q

3%, Q

2%). A mederszelvény kialakítása mellett rendkívül fontos a kialakított mederszelvény biztosítása, rézsűvédelme. Mederbiztosítás készülhet: gyepesítéssel (időszakos vízelvezető mű), burkolt mederrel, eséscsökkentő művekkel. A fenékszélesség nagyobb legyen 40—50 cm-nél, de az 1,5 m-t lehetőleg ne haladja meg. A rézsű hajlása l:l,5inél laposabb legyen. A mederburkolat lehetőleg kőből készüljön (az előregyártott 40X40X6 cm vastagságú betonlap mérete nem megfelelő). A biztosító fogak'helyszínen csömöszölt betonból készüljenek. A burkolat mellett a terep min. 1—1 m szélességben füvesítendő. A vízelvezető árkok kialakítása nagy körültekintést igénylő feladat. Ne bontsuk meg a talajt ha nem feltétlenül szükséges, és ne kívánjunk 10—30 m széles völgyfenék esetén 1,5 m fenékszélességű vízlevezető árkot építeni. Keskeny völgyfenék esetén jól alkalmazható a hordalékfogó is, egyben árvízcsúcscsökkentő tározók. 29