Hidrológiai tájékoztató, 1973

Rónaki László: A mecseki karszt 1:10 000 méretarányú vízföldtani, morfológiai és speleológiai térképe

ráfiai térképek elkészültével a földtani térképek megszerkesztése is csak e területre korlátozódott. A jó vízföldtani térkép elkészítéséhez alapvető szükséglet a megfelelő pontosságú földtani térkép. Ezt az igényt elégíti ki a MÁFI kiadásában készülő 1:10 000 méretarányú mecseki térképsorozat, melynek egyes lapjait a MÉV geológusai térképezték és szerkesztették. A földtani határok megvonásával lehetőség nyílt a vízföldtani térkép elkészítéséhez is, miután az egyes képződmények vízföldtani értékelését elvégeztük. A térképlapok mozaikjai azonban nem teszik áttekinthetővé az egyes vízföldtani egységeket teljes kiterjedésükben, nem beszélve arról, hogy a kiadásra kerülő térképsorozatban vízföldtani változatot nem is vettek tervbe. A mecseki karszt jelentős földtani és vízföldtani alakzat, melynek környezetével összefüggő részletes vizsgálata nem hanyagolható el — következésképpen az áttekintő ábrázolása igényként jelentkezik. Ilyen előzmények után fogtunk hozzá a terület első részletes vízföldtani térképének megszerkesztéséhez, mely munkával párhuzamosan karsztmorfológiai és a speleológiai térképek szerkesztése is folyt, ugyanis a három térképen ábrázoltak összefüggése — mint az e munka során bebizonyosodott — több részlet tisztázása és pontosítása terén előnyösen jelentkezett. A bemutatott három térkép eredeti keretezése 7,9x 15,3 km-es területet ölel fel. melyben a Ny-i Mecsek 37,7 km

2 karsztosodé kőzetéhez kapcsolódó vízgyűjtőt ábrázoltuk. Az alaptérképek 50 m-es színtvonal osztással már megfelelően érzékeltetik a domborzatot, és a műutak nyomvonalai kellőképpen megkönnyítik az egyes alakzatok helyének tájékozását. (A terjedelmes színes kivitelű térképek egy-egy részletét fehér-fekete reprodukcióban az 1—3. ábrán mutatjuk be.) A vízföldtani térkép A vízföldtani térkép — mint látható — a tájékozódáshoz szükséges topográfiai vázlaton a karsztosodó összletet körülölelő szomszédos vízföldtani képződményeket is bemutatja. EHJ1 g2 E33 £36 B? ^11 S, 12 3 13 Cfc-14 -15 —j— 16 uw-í17 cO 18 ^ 100-500, >500 m/nap 19 1. ábra. A mecseki karszt vízföldtani térképrészlete (Szerk.: a MÉV és a MÁFI geológusainak felvételei alapján Rónaki L. 1970.) 1. Miocén vagy pannóniai vízvezető porózus üledékek — rétegvizes összlet; 2. Miocén agyagos üledékek — vízzáró összlet — helyenként előforduló jelentéktelen vízvezető rétegekkel; 3. Kréta alkáli diabáz — vízrekesztő, vízszegény — de helyenként a saját és a mellékkőzetek repedéseivel jó vízvezető zónát alkot; 4. Középsőtriász mészkő, dolomitos mészkő és dolomit — karsztosodott összlet; 5. Alsótriász márgás — lemezes mészkő — réteges repedésvizes összlet; 6. Alsó triász gipszes agyagt Első ízben készült 1:10 000 léptékű vízföldtani térkép, mely a Ny-i Mecsek nagy karsztforrásainak vízgyűjtő területét áttekintően a legfrisebb földtani adatok felhasználásával minden eddigit meghaladó pontossággal ábrázolja. A földtani felvétel elsősorban a MÉV, a MÁFI és a Mecseki Szénbányák geológusainak munkája. A már kinyomtatott, vagy a később nyomdába kerülő földtani térképlapokon jelölt határoktól e térképen megvont réteghatár némely helyen kissé eltér, mert saját megfigyeléseink alapján és a másik két térkép (morfológiai és speleológiai) adatai nyomán változtatásokat voltunk kénytelenek végrehajtani. A vízföldtani térkép jellegének megfelelően egyes földtani képződményeket összevontan ábrázoltunk. márga és aleurolit — vízzáró, vízrekesztő összlet; 7. Alsótriász és permi homokkő — aleurolit — vízszegény, repedésvizes összlet; 8. Szerkezeti vonalak (vető feltolódás); 9. Nagy karsztforrások vízgyűjtő területének határa; 10. A karsztvíztükör feltételezett izohipszája az abszolút magassággal; 11. Forrásbarlang, jelentős hozamú karsztforrás; 12. Egyéb forrás; 13. Állandó és időszakos vízfolyás; 14. Aktív és időszakos víznyelő; 15. Fúrólyuk a karsztvíz abszolút szint magasságával; 16. Víznyomjelzés helye és száma; 17. Láp, dolinató; 18. Tó; 19. A víznyomjelzéskor mért légvonalbeli áramlási sebesség (100—500, 500 m/nap). Minden bizonnyal a szakemberek előtt elsőként a vízgyűjtő területek határának és a karsztvíztükör izovonalainak ábrázolása tart számot érdeklődésre, tekintve, hogy ez a legszembeszökőbb újdonság, melyhez még az eddig végzett víznyomjelzési kísérletek eredményeinek rögzítése járul. A karsztvíztükör megszerkesztéséhez nem állt rendelkezésünkre megfelelően elosztott feltártság, így ez helyenként csak hipotetikus, bár szerkesztéséhez a mélyfúrásokban és a természetes vízmegjelenéseknél észlelt szinteket használtuk. A hidroizohipszák pontosítása — ha ez igényként jelentkezik — az eddigiek figyelembevételével igen jól tervezhető. A 8 nagy karsztforrás vízgyűjtő határának megvonása sokrétű vizsgálat 79